„Meglepően kevesen ismerik őket ahhoz képest, hogy mennyire jók” – A Hakumba kedvenc 2023-as zenéi

2024.02.06. 11:38, soostamas

Eszméletlen szaxofonozás, szomorgazmus, és olyan skate-punk, amit azonnal magadra varratsz.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a fúziós skát játszó, hol punkos, hol jazzes, hol világzenés, de mindig őrült bulis Hakumbát, akik hosszú hezitálás után 2023 elején hozták ki az első nagylemezüket (Véletlen volt, nem direkt), amivel megpróbálták elérni, hogy kicsit kevésbé legyen frusztráló fiatalnak lenni Magyarországon, aztán végigkoncertezték az évet (játszottak MOME-s fesztiválon és parkos Carson Coma minifeszten, és egy motorcsónakban is a Dunán egy FreeSZFE-s diplomafilmben a Jazzboisszal és Kollár-Klemenczékkel). Decemberben aztán jött a Remekül szórakozom EP big-dick fúziós őrülete, tavasszal pedig egy afrobeat-lemez is várható tőlük.

Szép Endre (basszusgitár)

Habár van egy közös tagunk (Imike), ettől még elfogultság nélkül mondhatom, hogy szerintem ez az év legtrue-bb punk megjelenése, amit hallottam.

Szabó Kristóf (szaxofon)

Szédítő hátradőlés, eszméletlen szaxofonozás megy ezen a trekken, imádom!

Mari Csongor (billentyű)

Sokat agyaltam, melyik szám legyen erről a lemezről, mert majdnem az összeset imádom. Szomorgazmikus melanko-stenk jazz-pop. Egyelőre meglepően kevés ember ismeri őket ahhoz képest, hogy mennyire jók.

Huff Zalán Bendegúz (gitár)

Az egész album zseniális. Azért ezt a dalt választottam, mert a címe megegyezik az album címével is.

Számel Soma (dob)

Fénykoromban én is futárkodtam és nagyon átjött a trekk.

Hegedűs Imre (gitár)

Yussef Dayes tavalyi albuma egyszerűen tökéletes, viszont ez a dal fogott meg talán a legjobban rajta. Végtelen hessz az egész, miközben a groove magával visz.

Ez egy kicsit más lélegzetvételű album, de örök kedvenc. Magamra is varrattam.

Domokos Márton (gitár, perka)

Van egy jazztrombitás, aki tavaly letette a hangszerét, újat vett fel, és egy olyan albumot adott ki, ami talán még azoknál is jobb, amiken az eredeti dolgát csinálja (trombitál). Christian Scott aTunde Adjuah (akit a neve miatt is érdemes megjegyezni) Bark Out Thunder Roar Out Lightning (Duo)-ja pedig méltó lezárása ennek az egész lemeznek.

6363 új kislemezében ismét bemutatta, mint már olyan sokszor, hogy ő azon kevés hazai szöveg-író közé tartozik, aki nem csak használja a nyelvet, érti is (értelmileg, hangtanilag).

Sikó Alpár (szaxofon)

Tavaly ősszel játszottunk vendégként velük egy másik zenekarommal, ekkor hallottam őket először. Kegyetlen muzsikálás, megkomponált népzene és szabad jazzelés keveréke.

Szőke Benedek (trombita)

Teljesen véletlenül futottam bele ebbe az előadóba, akinek az első lemeze jelent meg tavaly. Az egész album nagyon megtetszett, de a legtöbbet az első számot hallgattam róla.

Foster Dorka (fuvola, ének)

A tavaly megjelent New Fossils debüt-kislemezek zenéi az első pillanattól fogva teljesen elvarázsoltak, hihetetlen mértékű érzékenység és profizmus egyvelege ez a banda. A The River Can Not Go Back című számukat szeretettel ajánlom szomorkodós éjszakai bicózásokhoz és téli vonatablakon kibámulós hosszú utakhoz, csodaszép élmény.