Ilyen volt a Carson Coma minifesztiválja a Budapest Parkban

Eddigi leglelazultabb nagykoncertjét adta a Carson Coma péntek este a Budapest Parkban, ahol új slágerükben, a Feldobom a követ-ben megidézett Kollár-Klemencz Lászlót is felhozták magukkal a színpadra. Minibeszámoló + fotógaléria.

A minifesztiválon több, a Carson Comához így-úgy köthető baráti zenekar is fellépett, elsőként a 2022 tavaszi turnén őket kísérő Hegedűs Józsi, aki Bárány Jucával (basszusgitár) és a hari_dramás Stanfel Péterrel (dob) power trióvá bővülve játszotta megkapóan személyes dalait. Eleinte nem voltam meggyőződve róla, hogy jobb ez, mint az egészen máshogy bensőséges szólóelőadás, de csak 2-3 szám kellett hozzá, hogy meggyőzzenek, hogy ez a szikár, feszes hangszerelés a csehtamásos (A lányoknak is) és a rockos, csillagerdős daloknak (Trikó) is jól áll. A mezítláb fellépő Józsi ráadásul a színpadon is olyan közvetlen figura, mint azon kívül, a tőle idegen közönségénekeltetést és a színpadi akrobatikát (leugrás a dobemelvényről) is szimpatikus iróniával oldotta meg.

Hegedűs Józsi. Fotó: Kósa Zsolt.

A koncertek felváltva zajlottak a családias Dzsungelben és a nagyszínpadon, ahogy véget ért az egyik, már kezdődött is a következő a másikon. A Hakumba tűző napsütésben, a színpad előtt ülve kempelő közönségnek játszott fúziós skát, ami egyszerre volt pszichedelikus afro, sztorizós punk, és tényleg pattogós ska, de azért leginkább egy össznépi házibulira hasonlított, amikor az összes haverod felszabadul a színpadra, és szerencsére mindenki rohadtjó zenész, úgyhogy egy magával ragadó örömzenélés kerekedik az egészből. Ami azért nem jutott el a csúcspontra, mert erre 25 perc alatt nem volt se idő, se esély, de a Hakumbát mindenképp érdemes megnézni egy saját, izzadós klubbulin.

Hakumba. Fotó: Kósa Zsolt.

A kisbetűs ünnepnapokra egész komoly tömeg gyűlt össze a Dzsungelnél, nekik láthatólag megvan a saját (jobbára gimis) közönségük, meg a színpadi rutinjuk is (idén már eljutottak a MiniFishingre és pár művészfesztiválra is), és a saját közegükben slágereik is, amik többé-kevésbé a hazai alter keretein belül mozognak, de élőben jó volt látni, hogy ebben a kifejezetten dallamérzékeny zenében azért nem csak a 30y vagy a Kispál, hanem a komplett magyar poptöri öröksége is ott van, LGT-től, mondjuk, a V'Moto-Rockig. Belőlük még bármi lehet.

HOCUSPONY. Fotó: Kósa Zsolt.

A HOCUSPONY most simán az ország legjobb fiatal garázsrockzenekara, mondjuk ez ebben a mezőnyben nem olyan nagy szó, hiszen hiába kattant rá sok huszonéves az amerikai és ausztrál pszichedelikusokra Oh Seestől a King Gizzardig, játszani azért elég kevesen játsszák ezt a zenét. Pláne úgy, mint a 'Pony: a már kiállásában is imádnivalóan geek zenekar bitang jó számokat ír, hatalmas a lendület, a gitározás okos és fülbemászó, csak a hangzás nem volt elég harapós; mint a Hakumbának, nekik is inkább egy kisebb klub még az ideális terep. 

Nagy Emma. Fotó: Kósa Zsolt.

A Nagy Emma Quinteté volt alighanem az este (délután?) egyik nagy bravúrja: alig lézengtek páran az első számuk alatt, hiszen az ő közönségük nincs olyan szerves átfedésben a Carson Comáéval, mint pl. a kisbetűs ünnepnapoké, ám a műfaji határokat rendre átlépő, ám azért alapvetően mégiscsak jazzes zenéjükkel végül sikerült lelkes közönséggel megtölteniük a Dzsungelt. Másvilági ének, lenyűgöző zenekari dinamika, és vad, de tökéletesen felépített hangszeres szólók jellemezték a koncertet, amit hallva nem csodálom, hogy Emmáék sorra hódítják meg az európai jazzklubokat, miközben magabiztosan ki is léptek ebből a műfaji skatulyából, és ebben a parkos-fesztiválos közegben is nagyon működött a produkciójuk. Ahogy az egyik elsősoros srác pólója is mutatta: ez jazz a Radiohead-rajongóknak.

Nóvé Soma (Mordái). Fotó: Kósa Zsolt.

A Mordái fellépése a Carson Coma előtt a nagyszínpadon már csak azért is volt szimbolikus gesztus, mert a frontember Nóvé Soma másik - épp pihenőre vonult - zenekara, a Middlemist Red fontos hatása volt a zenekar korai éveinek, Soma részéről pedig szimpatikus volt, amikor elmesélte, hogy végignézte, hogyan nő fel Giorgio és milyen meghatározó zenekarrá válik közben a Carson Coma. Az új szaxofonusokat (a jazzbois mellől is ismert Kosztolánszki Dominik, azaz Dom Beats) is bemutató koncertjük újabb zenei csúcspont volt a NEQ után. Volt abban valami finom irónia, ahogy a híresen pozitív Carson Coma előtt arró énekelt Nóvé, hogy "búval élem a világomat", de az ismerős népzenei dallamok azokat is megfogták, akiknek fogalmuk sem volt a Mordáiról, hogy aztán a hol finoman jazzes, hol pszichedelikus, hol meg szénné torzított és zúzós hangszerelés egészen meglepő helyekre vigye őket. Fantasztikus volt az Át a kőtengeren utazása, a Hidegen fújnak a szelek pedig még mindig perfekt koncertzárás.

Dé:Nash. Fotó: Kósa Zsolt.

Nekem egy időben úgy tűnt, hogy kifulladt a poén, de a mostani koncertje azt bizonyította, hogy Dé:Nash nem elavult, hanem újra aktuális lett, és nem csak az Oroszok a házban miatt. Dé:Nash folyamatosan, és a korábbinál sokkal viccesebben, profibban konferált a számok között, és ahogy haladt az első dalaitól (Turul, Lehel Skrtje) a frissebbek felé, mindegyiket meglepően jól működő aktuálpolitikai kontextusba helyezte. Lehet, hogy egy-két sor értelmetlenné vált az évek alatt, a lényeg viszont nem kopott. A Daráló Eldorádót a fóliatörvény, a Gyárat az új infrastrukturális beruházások (akkugyárak), a Lover from Tapolcát pedig Tóth Gabi válása értelmezte újra („Magyarul akarom mondani, gyere hozzám Tóth Gabi!”). Nem számítottam semmire, de ez lett a legjobb Dé:Nash-koncert, amit láttam.

Fekete Giorgio. Fotó: Kósa Zsolt.

Ezzel szemben a Carson Coma koncertjén most nem volt semmi politikai kiszólás, és ez így volt jól. Giorgio elmondta, hogy eddig ezt a nyarat és fesztiválszezont élvezte a legjobban, és ez látszott is rajtuk, mert a legfelszabadultabb nagykoncertjüket adták a Parkban. Zsombort persze továbbra is kísértette a parkos átka, amiről a Mastercard támogatásával készült Koncertsztorik podcastünkben mesélt, és az első három szám alatt elszakadt egy gitárhúrja, de amúgy a szokottnál is lelazultabb hangulatban játszottak a Comáék, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a nyáron jól begyakorolták ezt a szettet. Egy interjúban azt ígérték, hogy a júniusi, teltházas lemezbemutató után most egy besztofműsort fogunk kapni, ami vagy azt jelenti, hogy a IV-et gondolják a legjobb lemezüknek, vagy azt, hogy ez csak félig valósult meg, és a lemezbemutató letudása után, csak a koncert második felét töltötték meg régebbi számokkal. Így például újra volt Porszem meg Mit sem érdekel, de a setlist azért nem tért el annyira a júniusitól, amennyire térhetett volna.

Az egészet mégis elvitte a családias hangulat, a slágerek, és az a top zenélés, amit a Carson Coma produkált. A ráadás előtt jelentették be egy Thuróczy Szabival felvett reklámspotban, hogy áprilisban az MVM Dome-ban ünneplik az 5. születésnapjukat, ez jó poén volt ("Na mi van, nem fértetek fel a brüsszeli repülőre?"), aztán a Feldobom a követ közepén felhívták a színpadra a szövegben is megénekelt Kollár-Klemencz Lászlót, akit imádunk, de itt látszólag nem igazán tudta, hova csöppent, súgógépről olvasta a szöveget és még így is többször tévesztett, utána elnézést is kért a bénázásért a Facebookon. A ráadásban emellett volt egy szigetes Kispál-búcsúkoncert-hangulatú zenélés is, amikor körbeültek egy asztalt a színpadon a Nem a te dolgod alatt, miközben a háttérben Az ötödik pecsétet vetítették. A Hagyjál, lomtalanítok! megint nagyot szólt, ahogy a Dr. Doktor, a Bőrönd, a Pók, vagy az Immunissá válunk is. Nagy hangulat és emlékezetes koncert volt, miközben a színpadon nem történt tulajdonképpen semmi különös: az majd jövőre, az 5. születésnapon.

 

Még több kép Kósa Zsolttól:

HEGEDŰS JÓZSI

 

„NEKEM FONTOS, HOGY NE LEGYEK EGY TRÓGER SENKIHÁZI HAZUG EMBER” – HEGEDŰS JÓZSI-INTERJÚ

 

HAKUMBA

 

„HOGY KICSIT KEVÉSBÉ LEGYEN FRUSZTRÁLÓ MAGYARORSZÁGON FIATALNAK LENNI” – A HAKUMBÁRÓL

 

KISBETŰS ÜNNEPNAPOK

 

"SOKALBUMOS EGYÜTTES SZERETNÉNK LENNI": KISBETŰS ÜNNEPNAPOK A MAGYARRADARUNKON

 

HOCUSPONY

 

DRAGON BALL ÉS A FUZZ PEDÁL: A HOCUSPONYRÓL

 

NAGY EMMA QUINTET

 

"NEMCSAK FINOM ZENÉT JÁTSZUNK": NAGY EMMA QUINTET-INTERJÚNK

 

MORDÁI

 

"TÖBB EMBERT ÉRDEKELHET KÜLFÖLDÖN, MERT KURIÓZUM": MORDÁI-INTERJÚNK

 

DÉ:NASH

 

ÖNKONTROLL NÉLKÜL - KRÚBI ÉS DÉ:NASH-INTERJÚNK

 

CARSON COMA

 

Nemrég a Carson Coma volt a Koncertsztorik podcastunk vendége. Hogyan élik meg az elsöprő sikert, a több ezer sikítozó rajongót, és a rohadt nagy színpadokat? Miért kerülnek töredék másodpercekre egzisztenciális válságba, és miből születnek a csupaszív, energikus koncertek? A Budapest Parkban a júniusi teltház után szeptember 1-jén saját fesztivállal duplázó zenekar két ritkábban nyilatkozó tagját, Bóna Zsombor gitárost és Gaál Péter ütőhangszerest sikerült mikrofonvégre kapnunk.