„Hogy kicsit kevésbé legyen frusztráló Magyarországon fiatalnak lenni” – Hakumba-lemezpremier

2023.01.18. 13:12, srecorder

Sokáig nem akartak lemezt kiadni, de végül beadták a derekukat. És milyen jól tették! Itt, a Recorderen debütál a fúziós ska-t játszó Hakumba első, egészen kiváló nagylemeze, a Véletlen volt, nem direkt. A dupla albumnak is beillő, két- (sőt, három)nyelvű albumon van minden a lázadó tini-punktól kezdve a funky-ska-afrobeat fúziókon át a gipsy-jazzig és a trap-rapes népzenéig, január 20-án az Akvárium Klubban pedig élőben is bemutatják ezt az izgalmas kavalkádot.

Innentől át is adnánk a szót a zenekarnak: „Már az album címéből is sok minden kikövetkeztethető a zenekarunk előéletét illetően. A Hakumba egy évek óta zeneileg és felállásban is folyamatosan változó zenekar, jelenleg tizenegyen boldogítjuk egymást a különböző zenéket, dalszerzést, és életet illető megfejtéseinkkel.

Sokáig nem igazán törődtünk azzal, hogy hogyan is szokás itthon egy tisztességes zenekarként működni; eszünkbe sem jutott albumot készíteni, vagy bármiféle koncepció mentén haladni, csak zenéltünk, mert szerettük (még mindig nagyon) csinálni. Emellett egy idő után volt valami varázsa, hogy csak élőben lehet minket hallgatni, és mégis egyre többen kiabálják a dalszövegeinket a közönség soraiból. De hát varázs ide vagy oda, nyáron minket is elkapott a hév, hogy ideje valamit komolyan venni, így júliusban elvonultunk Alpár (a szaxofonosunk) édesanyjához az Alföldre, és Fodor Dávid producerúr segítségével 4 nap alatt felvettük az összes szám alapját. Majd eltelt röpke fél év, mialatt a fúvós-, ének- és percussion szekciók részeit tulajdonképpen minden létező helyen igyekeztünk rögzíteni, ahol éppen összegyűlt a banda. Így összességében az albumunk Soltszentimrén, Palkonyán, Budapesten és Solymáron is készült egy kicsit, olykor meglehetősen nomád körülmények között, majd a kesze-kusza felvételek rendberakásában besegített Beke István, akire végül rábíztuk a keverést és a masteringet, és aki Fodor Dáviddal együttműködésben egészen hihetetlen tempóban hozta össze életünk első nagylemezét.

A most megjelenő album az elmúlt 3 év alkotásait tartalmazza. Végül 15 szám került rá; ez tulajdonképpen már duplalemeznek is elmenne. A nagyjából 80 perces zenei anyagot hallgatva végigkísérheti a hallgató az elmúlt éveink szélsőséges flesseit, az egyéni és az együttes fejlődésünk útját. A lázadó tini-punktól kezdve a spiri varázslatokon át, a funky-ska-afrobeat fúzióktól és a gipsy-jazztől a trap-rapes népzenéig minden van ezen a lemezen, így műfaj szempontjából nehéz lenne bekategorizálni, hangulat szempontjából viszont egyértelműen boldog, táncoltató zenéket írtunk.

Ahogy ez az ötleteinkkel is történt, izgalmasan keveredtek a minket érő zenei hatások és inspirációk. Míg van olyan közülünk, aki a blues-rock világát hozta magával, van, aki a surf-punkért rajong, van, aki hatalmas jazz-fusion függő, van, aki odáig van a neo-soulos popos dalokért, van, aki a népzenéért, van, aki a ska-ért, szóval tényleg szinte mindenféle „hozott” inspiráció keveredett a bandában, és eközben kialakult egy közös zenei ízlésünk is, egy afféle kollektív zenei gondolkodásmód. Nagy hatással volt zenéinkre a Snarky Puppy, a Newen Afrobeat, a PASO, Vulfpeck, Kokoroko, Fela Kuti, a Besh O Drom, az összes létező jazzista, és emellett persze mindenkinek rengeteg más zenész és zenekar befolyásolta az egyéni játékát, amivel hozzátett ennek az albumnak a hangzásához. Talán nem annyira konkrétan megfogalmazott, ellenben tudatos célunk, hogy zenéink segítségével kicsit elfeledtessük az emberekkel a hétköznapi problémákat, hogy örömöt és szeretetet adjunk át, és hogy legalább arra a pár percre, amíg szól a Hakumba, kicsit kevésbé legyen frusztráló Magyarországon fiatalnak lenni.

„FOLYTATNI A VÉGTELEN ÖRÖMZENÉLÉST” – BEMUTATKOZIK A HAKUMBA.

A szövegeinket teljesen megosztottan írtuk; néhányat még abból a korszakból emeltünk át, amikor két külön zenekarként léteztünk. A komplexebb darabokat Marci (Domokos Márton – gitár, bass) írta, akinek mondhatni, hogy a prózaírás és a költészet a „civil” foglalkozása. A többit általában egy-egy bandatag dobta be a közösbe, de az is előfordult, hogy többen együtt írtunk egy szöveget; ezekre általában kevesebb figyelmet szenteltünk, mint a zenei részek megalkotására. Ebből kifolyólag túlsúlyban vannak a számainkban az instrumentális részek, a szöveg sokszor csak afféle kiegészítőként jelenik meg.

Nagyjából ez minden, amit az albumunkról tudni kell. Kissé szedett-vedett, kissé eklektikus, de legalább a miénk. Összességében tökéletesen reprezentálja azt az önfeledten boldog életérzést, amit egymásnak tudunk okozni, és amit igyekszünk időről időre a közönségünknek is átadni.

A jövőt tekintve egyelőre nincsenek világmegváltó terveink; az biztos, hogy folytatni fogjuk a közös kis életünket, és igyekezni fogunk egyre jobb, szebb, okosabb zenéket írni, és sokat fejlődni egyénileg és közösen is. Tavasszal kizárólag vidéken tervezünk koncertezni, de leginkább az alkotásra szeretnénk fókuszálni jelenleg. Ha minden jól megy, talán nem is kell már olyan sokat várni a következő albumunkra, amivel majd visszarobbanunk a főváros pezsgő zenei vérkeringésébe.”