„Tökéletes levezető bármely Lynch-film után” – Győrffy Ákos és Kobza Vajk kedvenc 2023-as zenéi

2024.01.01. 19:45, soostamas

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a 2010-es évek egyik legjobb, legeredetibb magyar zenekarából, a Bajdázóból, és saját, szintén kiváló ambientes együtteséből, a horhosból ismerős Győrffy Ákos író-költő-zenész, valamint a Csillanás címmel 2023 egyik legemlékezetesebb hazai lemezét kihozó údművész, a vendégként a Thy Catafalque lemezein és koncertjein is felbukkanó Kobza Vajk kedvenceiről olvashattok, akik tavaly Gázló címmel egy közös zenés-irodalmi estet is bemutattak.

Fotó: Végh Attila.

GYŐRFFY ÁKOS

Aktuális toplistát nehezen tudnék összehozni, mert viszonylag ritkán hallgatok új megjelenéseket. De azért van három olyan lemez, ami 2023-ban jelent meg, és eljutott hozzám. Sőt, azon túl, hogy eljutott, még át is vitte az öregedéssel egyre magasabbra kapaszkodó ingerküszöbömet.

Számomra az év lemeze egyértelműen Laurel Halo Atlas című munkája. A hölgyet eddig nem nagyon ismertem, rémlett, hogy korábban hallottam egy dj-szettjét valahol, de az nem érintett meg különösebben. Ez a lemez viszont megrendítően szép, és számomra egyáltalán nem következett abból, amit korábban hallottam tőle. Itt egymásba fonódva kavarog a kortárs jazz, a kortárs komolyzene és az ambient, és ebből az elegyből valami olyan szépség árad, amelynek hatása alól nem könnyű szabadulni. Persze nem is akarok szabadulni a hatása alól. Ha ma élnének a múlt század elejének-közepének nagy zeneszerzői, Szkrjabin, Rahmanyinov vagy Ravel, szerintem ehhez hasonló zenét írnának. Az Atlas olyan, mint Claude Monet tengerfestményei. Áttetsző perspektívák, tág horizontok, folyamatosan mozgó árnyékok és fények, alig felismerhető rétegek. Az egész lemezből felemelő és légies atmoszféra árad, tényleg mintha Pourville sziklájáról néznénk a tengert egy hidegfrontos, tavaszi délutánon.

PJ Harvey-t először az MTV Europe 120 Minutes című műsorában hallottam valamikor 1992 környékén. Azonnal a bűvkörébe vont, s a bűvölet azóta is töretlenül tart. Az utóbbi évtizedek legnagyobb dalszerző-előadóinak egyike. Új lemeze, az I Inside the Old Year Dying a gyerekkor, a mitikus angol vidék, Dorset mezőire és csalitosaiba vezeti a hallgatót. Csodás dalok, folk és finom elektronika, költői szépségű szövegek, és hát PJ Harvey hangja, amire nem nagyon vannak szavak.

A magyar felhozatalból Kobza Vajk Csillanás című lemeze maradt emlékezetes. Vajk zenéje egyszerre tradicionális és öntörvényű, egyszerre orientális és közép-európai. Egy olyan világból (és világról) szól, amely talán soha nem létezett. Lebegő kertek, elsüllyedt szigetek, titokzatos városok és mesebeli figurák világa ez, mintha Krúdy Gyula írói univerzumát zenésítené meg. Ilyen világ talán soha nem volt, de most van, és ezt Kobza Vajknak (és remek kollégáinak) köszönhetjük.

LEMEZTÁSKA – GYŐRFFY ÁKOS LEGKEDVESEBB ZENÉI

04_kobza_vajk_hagyomanyok_haza_2023_03_22_foto_gruz_bence.jpg Fotó: Grúz Bence.

KOBZA VAJK

1. Melanie De Biasio: Il Viaggio

Melanie De Biasio belga énekes-fuvolaművészt 2013-ban ismertem meg a No Deal c. lemezével, mely igazi füstös kávéházi hangulatot áraszt, és amely akkoriban kiváló idegnyugtatónak bizonyult az esti olvasások mellé. Az idén megjelent negyedik lemeze, az Il Viaggio – mely bár megtartotta az előző hanganyagok erősen intim hangulatait –, a sokkal mélyebb sugallatok világába utaztat bennünket, ahogy ezt a lemez címe is kifejezi. Kimondott meglepetés az egyenként nagyjából húszperces atmoszférikus ambientre hajazó két szám a lemez végén. Az Il Viaggio bármely David Lynch-film után tökéletes lehet levezetőnek.

2. Stefano Maiorana: Claudio Ambrosini – Kapsberger, Secret Pages

A Rómában született, az olaszországi Briccialdi Konzervatórium lantművész professzora, Stefano Maiorana egy különleges hosszúnyakú lantfélén, a teorbón, valamint vihuellán (reneszánsz gitár) játszó innovatív előadó. Sokak számára elsőre adódna ebből az a találgatás, hogy itt talán valamilyen középkori szerzetes (gyertyafény mellett) végtelenül hosszan, egyhangúan és unott pengetésű maratonnal birizgálja majd a hallójáratainkat. Őket csalódás fogja érni, mert ugyancsak hallhatóak a lemezen az adott kor régi zeneszerzőinek (Giovanni Girolamo Kapsberger, Claudio Ambrosini) ritka, vagy ez idáig kiadatlan darabjai, de a tálalás, a szerkesztés és a közbeszúrt hangképek egy teljesen új megközelítést mutatnak.

Az album alcíme: „titkos oldalak a teorbónak, illetve Velence hangjai”. A teorbón teljesen szokatlan technikákat is alkalmazó Stefanó bátran odacsap a hangszer basszus húrjaira, kaparja, zörgeti vagy tetszésszerűen lassan végigsimítja azokat. Teljesen beleéli magát a játékba és ezáltal a poros tabulatúrák és avíttnak hitt dalok élővé válnak. A lemezen a jó ízléssel összeválogatott lantdarabokat izgalmas hangképek (tenger morajlása a kikötőben, gondolák nyikorgása, stb.) szakítják meg alkalmanként, amelyeket maga az előadó rögzített Velencében. Mindazoknak ajánlom az előadó lemezét, akik most hallottak először a teorbóról!

3. Pedram Derakhshani: Azad

Gyerekkorom óta a perzsa szantúr szerelmese is vagyok. Mostanság számomra a legizgalmasabb kortárs zenei fúziókat és hangzásokat a török és az iráni zenékben találom meg. Ez utóbbira példa az alábbi dal is, melynek szerzője a teheráni zenetanár és szantúrjátékos, Pedram Derakhshani. A klasszikus perzsa tradícióból merít, miközben kihallik a saját „hangja”, áthatják a jelen rezgései, de mégis utat enged valamiféle időtlennek. Azért is tetszik, mert a dallal nagy távlatokat jár be, többfajta érzésvilágnak lehetünk szem- és fültanúi. Érzékeny, a létkerék számos küllőjét bemutatja.

4. Salamon Soma: Tudat Alatt

Az idei év kellemes meglepetése számomra a hazai pályáról egyértelműen Salamon Soma Tudat Alatt című debüt szólólemeze. Sokféleképpen lehetne írni a hanganyagról. Annyi bizonyos, hogy a magyar népzenei hagyományban is jártas fúvós muzsikus belső utazásait, „tudatalattijából” felbukkanó hangkép-lenyomatait tartalmazza az album. Valóságos kincs egy ennyire letisztult érzés- és hangzásvilágú lemezt hallgatni. Üde színfolt, friss hegyi levegő a mai urbánus népzenei crossover irányzatok kavalkádja között.

5. Thy Catafalque: Töltés '23

Az alábbi dal a zenekar 2018-as Geometria albumán jelent meg eredetileg, de az idei vinyl újrakiadás alkalmával egy tovább finomított, hangszerelt változat látott napvilágot. Sokunk számára lett ez a zsigerig hatoló dal a „honvágy” himnusza, de természetesen még rengeteg árnyalata, rétege van Kátai Tamás dalszövegének. Egy részlet: „És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem, nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem.”