„Hónapokig rá se mertem kattintani” – A Holdudvar és a zïp kedvenc 2023-as zenéi

2024.01.17. 10:22, soostamas

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal fiatal rapcsapatok, a jobbnál jobb, néha együtt is koncertező Holdudvar és zïp listái jönnek: az élőzenés hiphopot csúcsra járató zïp csak három számot dobott ki tavaly, de azzal mind nagyot ment (a nyhillel közös Lövőcselekkel különösen), a Holdudvar pedig végre kihozta első igazi albumát, a STEVE JOXLER-t, amit a legjobb hazai lemezek közé is beválogattunk tavaly. (A Holdudvart legközelebb január 18-án láthatjátok a Dürerben; a zïp a Három Hollóban játszik aznap.)

Fotó: Krajnyák Marcell.

HOLDUDVAR

Lee Scott: There is a Reason for Everything – 1301

A legpontosabb szocio, amit tavaly hallottam. Lee Scott szerintem az egyetlen MC, aki képes ezt úgy hozni, hogy egy pillanatra sincs benne okoskodás. Az elbeszélő nem nosztalgia-filteres kameraként írja le, mit adott az élet az északnyugat-angliai munkásnegyedekben az elmúlt harminc évben, hanem csak mondja, ami van, meg ami volt. Szinte teljesen one-man-show, semmi feat, minden beat saját. Ocsmány, de a maga nemében pont ezért szép.

Jazzbois: High Dimension Waiting Room – Nyhill

Számomra az fontos egy lemezen, hogy vigyen el egy utazásra a saját világában. A HDWR csont nélkül betalált. A legnehezebb dolog az instrumentális zenében, hogy megtaláljuk azt a pontot, amikor a technikai határok feszegetése és a zeneiség nem harcol egymás ellen, és itt ez tankönyvi példa szinten megtörténik. Gyönyörű íven keresztül mesél és ad válaszokat kérdésekre, amiket általában az ember fel sem tenne. Józanul is biztos fain hallgatni, de ez nem az a lemez.

Nia Archives: Sunrise Bang Ur Head Against Tha Wall (EP) – Signo

Hazamenés egy nagy buli után, interperszonális bonyodalmak, breakbeatek, tulajdonképpen minden, ami engem érdekelt vagy megérintett tavaly, az benne van ebben a kislemezben.

KAYTRAMINÉ: KAYTRAMINÉ (LP) – Signo

A csípőtekerős reppelés egyik legkiemelkedőbb alakja mostanában Aminé, aki végre összeállt minden hiphophead house kapudrog producerével, és egyikük sem vette félvállról. Kaytranada nagyon jól játszik az MC erősségeire, minden dal szexi, jól szól a cabrioban 30 fokban, és a házibulik JBL-jére is abszolút jó választás.

glsch: Zúgó – f9

Sipporral beszélgettünk róla valamikor, hogy jó cuccokat nem is érdemes hallgatni, mert csak elveszi a kedved a zenéléstől. Na, a Zúgó tipikusan ez a sztori, hónapokig rá se mertem kattintani. Aztán egy jobb napomon rábírtam magam, azóta csak irigykedem. Sok olyan részlete van, ami giccs, mégis működik. Senki más nem tudná hihetően elmondani ezeket a szövegeket. És azt hiszem, ez a nagy trükk, amikor tényleg azt hozod, ami egyedül csak a tiéd.

EFKILENC SZÓLÓBAN IS LISTÁZOTT NEKÜNK: „AMIT Ő HOZ, SENKI MÁS NEM KÉPVISELI A MAGYAR HIPHOPBAN”

Paramore: This Is Why – MAJRÉ

Annyira idegesítőek az oldschool Paramore-rajongók, akik képtelen befogadni a zenekar evolúcióját, hogy muszáj vagyok ezt a lemezt választani, hogy megkapja a megérdemelt reprezentációt, már csak azért is, mert a This Is Why egy kiváló album. Nincs nagyobb erény, mint amikor egy produkció képes változtatni a soundját úgy, hogy az minőségben ne essen vissza. A poszt-rockba hajló új Paramore-album szinte elejétől a végéig megfogó, catchy, jól hangszerelt és kiválóan előadott anyag, éles, szenvedélyes, könnyen befogadható, mégis meglepő.

Sleep Token: Take Me Back To Eden – Vargas

Nagyon erős anyag, ami kiválóan viszi tovább a banda saját hagyományait, ápolja és bővíti a lore-t, amit felépítettek az előző két lemezzel. Nagyon jó arányérzékkel és ízléssel ötvözik a metált a kurrens zenei trendekkel. A zenekar körüli titokzatos és misztikus atmoszféra pedig még inkább azt az érzést kelti a hallgatóban, hogy valami nála nagyobb dolog részesévé vált.

Chase & Status: 2 RUFF, Vol. 1 – Déé

Tűpontos sound design, jól válogatott közreműködők. Baddadan instant klasszik.

McKinley Dixon: Beloved! Paradise! Jazz!? – Jambus

Úgy szép, ahogy van.

Dead Players: Cherry Turbo & Death by a Thousand Cocktail Sticks – Peety

Nagy visszatérés. Végre új Ghosttown beatek, rajta a kedvenc rapduómmal.

Fotó: Pivarnyik Balázs.

ZIP

Imrei Ariel

New Fossils: New Fossils

Kedvenc tavalyi jazzlemezem, kedvenc tavalyi magyar lemezem, kedvenc tavalyi koncertélményem... Legelső hallgatáskor az utolsó szám utolsó akkordja még ki se csengett teljesen, már tekertem vissza az album elejére. Varga Dani dalszerzése és producelése évek óta végtelenül inspiráló nekem. Klasszikus jazzhangszerek és effektek organikus szintézise, gondos hangvilág-építés, izgalmas textúrák... nekem ez a jazz 2023-ban.

Sampha: Lahai

Hat évet vártam erre az albumra. Sampha a singer-songwriter művészek számomra egyik legérdekesebb tagja. A szövegek fájdalmasan őszinték. Az énekhang és zongora akusztikus textúrája gyönyörűen fűződik a folyamatosan változó elektronikus háttérbe. Az új hangszerek, hangok mindig ízlésesen kerülnek a palettára, nincs fellengzés, giccs, minden őszinte és barátságos.

Paizs Dávid „Layerson”

Glsch: Zúgó

Végre kijött egy nagyobb hangvételű szólócucc Norbitól. Olyan természetes, ösztönös dolog lett, amilyet már kurvára vártam a magyar rapben. A tartalom, a stílus, a zene, minden nagyon egyben van. A Tollak című trekk pedig a non plus ultra, az mi má?!

Lee Scott: There is a Reason for Everything

Lee Scott bármit ad ki, instant szeretem. Messze nem a legjobb szettje eddig, de széthallgattam így is. Ennyi, ezen nincs mit magyarázni, imádom a csávót.

Black Josh, Wino Willy: Today’s The Day

Másik nagy favoritom Lee Scott mellett a Blah Recordsból Black Josh. Iszonyat laza, közben brutálpontosan szövegel. Ezen a lemezen pedig extrán jól működik a flowja Wino Willy lo-fi vonalon mozgolódó beatjeivel.

Pivarnyik Péter „Sippor”

Mick Jenkins: The Patience

Egyszerű a képlet, bármit, amit Mick Jenkins nyom, mindig is szerettem, és valószínűleg mindig is szeretni fogom. Eleinte furcsálltam egy-két beatválasztást, aztán minél többször pörgött le egyben a lemez, pont azokra pörögtem rá egyre jobban én is. Az meg hogy Benny The Butcher, Freddie Gibs, JID és Vic Mensa a közreműködők, mindent elárul látatlanba is a korong színvonaláról.

Cesco: Up The Place (EP)

Mielőtt megszállott és tudatos hiphop-rajongó és -fogyasztó lettem, rengeteget foglalkoztam elektronikus zenével, ezen belül dubstep trekkeket csináltam/hallgattam a legtöbbet. Idejét se tudom, hogy mikor éreztem ennyire erősnek bármit ezen a vonalon, mint ezt a kislemezt, amit Cesco robbantott az év végén. Oldschool dubstep vibez, gyönyörű minimalizmus + banger banger hátán. Mintapéldája az egyszerű, de nagyszerű effektusnak.

Skrillex: Quest for Love

Talán a legmeghatározóbb producer Skrillex az életemben, de az valahogy számomra mindig hihetetlen volt, hogy bármihez nyúl az emberünk, az arannyá változik. Hibázni valószínűleg ebben az életben már nem is fog tudni. Egyszerre régi dolgokból is merítkezik, miközben újradefiniál minden műfajt, amiben alkot. Ez az album azt a fura kettősséget váltja ki belőlem, hogy egyszerre nagyon megjön a kedvem az elektronikus zenéléshez, de közbe baromira el is megy tőle. :D

Márkos Albert

King Gizzard & the Lizard Wizard: PetroDragonic Apocalypse; or, Dawn of Eternal Night: An Annihilation of Planet Earth and the Beginning of Merciless Damnation

Tulajdonképp a King Gizzard szerettette meg velem a metált. Szinte minden stílusban nagyot alkotnak, és ez a lemez sem kivétel. Külön értékelem a banda humorát, hogy ilyen hosszú címet adtak az albumnak.

Kiefer: It's Ok, B U

Kiefer elképesztő érzékkel és pont jó arányban ötvözi a bebop lickeket a mai instrumentális hip-hop elemeivel, a hangszínekkel pedig olyan hangulatot teremt, ami nagyon közel áll hozzám.

Garami Sámuel

Ambrose Akinmusire: Owl Song

Ambrose Akinmusire bármelyik lemeze felkerülhetne bármelyik listámra, hatalmas rajongója vagyok. Egy mesélő, akin érzem, hogy mer és akar is kockáztatni! A gyökereket tiszteletben tartva képes felrúgni a szabályokat és korunk zenéjét újra gondolni. Ha egyszer nagy leszek, szeretnék én is így sztorizni…