20. A kegyelem fajtái (Kinds of Kindness)
Jórgosz Lánthimosz visszatért régi írótársához és korai filmjei példázatos, pókerarccal előadott morbiditásához. Élvezetesek a (magához képest) közönségbarátabbra hangolt elborulásai is, mint amilyen a Szegény párák, de A kegyelem fajtái szadista triptichonja alattomosabban kúszik a bőr alá. Hatalmi játszmák, végzetes paranoia, konok megszállottság taszítja spirálba az egymásnak kiszolgáltatott figurákat, akik közül Jesse Plemons viszi három szerepben is a prímet. Huszár András (Disney+)
Korábban: Emma Stone a furaság királynője
19. Amikor a gonosz leselkedik (When Evil Lurks)
Az év parafilmje egy gyáva apa lelki horrorja, akinek autista fia születik, ezért elhagyja a családját, és túl későn kezd el küzdeni értük. Demián Rugna kezében ebből a filmtörténet egyik legeredetibb ördögűzős horrorja születik meg, ami saját rugóra járó univerzumot teremt, és olyan helyekre merészkedik, ahová tényleg csak kevesen mernek (mit művel az a kutya a kislánnyal, úristen!). Ez vár ránk, ha cserbenhagyjuk a gyerekeinket. Soós Tamás (VOD)
18. Julie Keeps Quiet
A The Assistant (a 2020-as toplistánk ötödik helyezettje) óta külön műfaj lett a lassú, visszafogott, sejtelmes #metoo-film (még a magyarok is csináltak egyet szép csendben, de az béna lett sajnos), és kialakult ennek egy alműfaja is, amelyben egy élsportoló lányt éri az inzultus. A síelős francia Slalomnál még erősebb lett a teniszes belga Julie Keeps Quiet, amelynek legnagyobb érdeme a mesterien adagolt feszültség és a címszerepet játszó Tessa Van den Broeck finom, rétegzett alakítása. Varga Ferenc
17. Good One
Apa és lánya túrázni indulnak, velük tart a válófélben lévő haver, szóval az épp saját felnőtté válásával birkózó lány próbál navigálni a két középkorú férfi között, miközben cseverésznek az erdőben. Tipikus lassan építkező amerikai független film, gondolhatnánk, de aztán egyetlen elképesztő mondattal minden a feje tetejére áll és a korábbiak is teljesen új értelmet nyernek. Az író-rendező India Donaldson és a főszereplő Lily Collias nevét már most érdemes megjegyezni, mert szép jövő állhat előttük. Huber Zoltán (VOD)
16. A gonosz nem létezik (Evil Does Not Exist)
A Vezess helyettemmel nemzetközi szinten is ismertté váló Hamagucsi Rjúszuke legújabb filmje egy “természet kontra emberi gyarlóság” tanmese, ami a lehető legtávolabb áll a szájbarágástól - sőt, ember legyen a talpán, aki azonnal megfejtette az idei év legváratlanabb befejezését. A meditatív tempójú film végére mentalitásunktól függően megállapíthatjuk, hogy a gonosz valóban nem létezik és mind csak a körülmények áldozatai vagyunk, vagy éppen arra juthatunk, hogy a gonosz körülvesz minket, bennünk van, és nem menekülhetünk előle. Rácz Viktória (VOD)
15. A nyár utolsó napja (Volveréis)
Idén nyáron a cannes-i magyar alakulat csetcsoportjában óriási kultusz alakult ki Jonás Trueba körül és minden követ megmozgattunk, hogy beszerezzük a spanyol rendező összes filmjét. A kapudrog számunkra A nyár utolsó napja című legújabb munkája volt, egy elegáns, megtévesztően könnyed, élettel teli párkapcsolati komédia, amelyben a főszereplő szerelmespár (a rendező állandó színészei, Itsaso Arana és Vito Sanz, akik között olyan erős a kémia, hogy az már nem evilági) kitalálja, hogy 14 év után nem szomorú, hanem boldog véget fog vetni a kapcsolatuknak. VF (mozi)
14. Fekete pont
Többszörös paradoxon Szimler Bálint filmjének a létezése is: nullköltségvetésből készült, de jobban néz ki, mint a legtöbb hollywoodi film, az állami filmgyártás a létezéséről sem akart tudomást venni, de mégis többen nézték meg, mint az utóbbi pár hónap összes magyar filmjét együttvéve és leginkább, hogy egy olyan korban merte megpiszkálni a haláltusáját vívó magyar oktatási rendszer témáját, amikor a társadalom kollektív struccpolitikában van lefagyva. Mindezt bámulatos könnyedséggel, humorral és empátiával. Az az egyik nemzeti tragédiánk, hogy nem készülhetett még harminc ilyen film az utóbbi évtizedben. Onozó Róbert (mozi)
Korábban: "Ebben látom az életemet" - interjú Szimler Bálinttal
13. A konyha (La cocina)
Gyere Rooney Maráért, maradj a fergeteges kapitalizmuskritikáért! Alonso Ruizpalacios rendező mesterien koreografálja a New York-i étterem konyháján dolgozó illegális bevándorlók és fehér melósok, főnökök és beosztottak közt fokozódó feszültség vészterhes táncát. Minden kameramozgásnak, hanghatásnak és ritmusváltásnak pontos oka és helye van ebben a sodró lendületű filmben, ami egy pillanatra sem engedi lankadni a figyelmünket, hogy az elképesztő fináléban teljes erőből robbanjon a fejünkre. Bujdosó Bori (mozi)
12. Nyersanyag
Fiatal fővárosi értelmiségiek lemennek vidékre, és azt hiszik, hogy a kis művészeti projektjükkel majd jól megsegítik a szegény falusi kölyköket. Aggódhatnánk, mert a kortárs magyar filmművészet általában képtelen kezelni a valóságot, de vaskos közhelyeknek és olcsó moralizálásnak itt nyoma sincs. Ellenkezőleg, Boross Martin rendező (és társírója, Szántó Fanni) teljes komplexitásában, olyan árnyaltsággal mutat be egy kilátástalan közeget, hogy tehetetlenségünkben legszívesebben ordítanánk. BB
11. Rokonszenvedés (A Real Pain)
Jesse Eisenberg filmje egyáltalán nem az a könnyed pukis-kukis komédia, amit a kínos magyar cím ígér. Két amerikai unokatestvér Lengyelországba látogat, hogy megismerkedjen a családi múlttal és így önmagával. A páros eltérő habitusú, az utazás tele van vicces epizódokkal, de ez a látszólag apró történet nagyon komoly kérdéseket feszeget. Eisenberg íróként, rendezőként és színészként is jelesre vizsgázik. Már csak azzal is, hogy előzékenyen átadja a terepet Kieran Culkinnak, aki hatalmast játszik. Huber Zoltán (mozi)
12 lelkesítő magyar filmes történés 2024-ben
- A Fekete pont locarnói díjai és több mint 110 ezer mozinézője
- A Cirko mozikba küldte a Jeanne Dielmant
- A Cinema Niche vetítései
- Az első BIFF
- A Kék Pelikanos PestiEst
- Az első ELTE Szemle
- Felújították a Rám csaj még nem volt ilyen hatássalt és a Panelkapcsolatot
- Enyedi Ildikó és Nemes Jeles László leforgatta az új filmjét
- A Friss hús Oscar-kvalifikáló fesztivál lett
- Horvát Lili megcsípte Andrew Scottot és Greta Lee-t a következő filmjéhez
- Az össznépi nevetés a Corvin nagytermében, amikor Felicity Jones azt mondta, hogy “Magyar Nemzet”
- A torontói moziteremben egyedül felnyerítő Huber Zoltán, amikor Felicity Jones azt mondta, hogy “Magyar Nemzet”
10. Vörös szobák (Red Rooms)
Nincs gazdagabb és nehezebben filmezhető jelenség a valamivel összefonódó emberi tekintetnél, Pascal Plante technohorrorjában pedig kizárólag célt talált tekintetek vázolják a határt normalitás és abnormalitás között – ami sajnos nem egyezik a jó és a rossz közti választóvonallal. Vagy csak a kor embere gondolhatja így? Milyen akkor ez a kor? És milyen benne az ember? A Vörös szobák digitális felületekhez illő, tiszta és precíz tükröt képez az emberi szemből. Rég láttunk moziban iszonyatosabbat. Greff András (mozi)
9. KIX
A legjobb dolog, ami a Borároson valaha történt, hogy Mikulán Dávid filmrendező összefutott az éppen ott bandázó utcagyerekekkel, Sanyiékkal. A következő tizenkét évben végigkísérjük őket a dinamikus skatervideós gyerekkor káromkodós bájától egészen a csajozós-pincében edzős tinikorig, amibe a felnőni nem akarás egyenesági következményei végül olyan csavart visznek, amiről el sem hisszük, hogy tényleg megtörtént. Bertók Flóra (mozi)
Korábban: Deszkával zuhanni lefelé - kritikánk a KIX-ről
8. A brutalista (The Brutalist)
Istentől végképp magára hagyott világunkban az űrt építészekkel, vagyis tervezőkkel igyekszünk épp betölteni – mutatta idén Coppola magisztrális kudarca, a Megalopolis, illetve a nagyra vágyó Brutalista. E neoklasszicista Aranypolgár-verzió emigráns magyar hőse sárral kevert véren emeli vasbetonkomplexumát, amit átjárhat az égi fény – nekünk pedig a rendezői koncepció szerint mindegyik réteget látnunk muszáj, hogy átléphessünk – valahová, ahol a hazugságot némiképp tán kisebb adagokban mérik. GA (mozi)
7. Kék Pelikan
A rendszerváltás utáni Magyarország aranybánya lehetne a filmeseknek, ha a jelenlegi kurzus nem a történelemhamisítás lehetőségeként tekintene erre az időszakra is. Szerencsére Csáki László animációs dokumentumfilmje (mindkét műfaji gettót lazán áttörve) amellett, hogy emléket állít egy csodás történetnek, megragadja a korszak esszenciáját is, benne a megnyíló határokkal, az elnyomhatatlan szabadságvággyal és a legendás magyar leleményességgel, ami könnyen összemosódik a csalás vélt menőségével. Mindenkinek, aki akkor volt fiatal, van személyes sztorija a hamis vonatjegyekkel csencselésről, a többiek pedig végre egyszer irigyelhetik a magyar X generációt. OR (mozi)
Korábban: "Nem úgy viselkedtek, mint a bűnözők" - interjú Csáki Lászlóval
6. Dűne: Második rész (Dune: Part Two)
A Villeneuve-féle Dűne folytatásában a bő két évnyi várakozás fokozta hype ellenére sem csalódtunk, sőt, egyes részeiben nem csak az első filmnél, hanem magánál a kultikus alapregénynél is jobb tudott lenni. Timothée Chalamet messiásfigurája egyre sötétebbe fordul, Feyd-Rautha szerepében Austin Butler igazán élvezetes pszichopata, Chani karakterét pedig jelentősen felduzzasztották a regényhez képest, amit Zendaya remekül játszik el - kezdetben, mint harcos fremen, aztán cuki barátnő, végezetül pedig féltékeny és veszélyes szerető. A siker hatalmas volt, jöhet a harmadik film a Dűne messiása regényből! Madarász Isti (Max)
10 magyar kisfilm, amit szerettünk 2024-ben
- Apád (Kühnel Szabó Anita)
- Április huszonhét (Hatházi Rebeka)
- Az utolsó lélek az ördögé (Füzes Dániel)
- Cicaharc (Varga Gábor)
- Cipők és paták (Traub Viktória)
- Diamond Beauty (Korom Anna)
- Felfáztam (Beleznai Márk)
- Füstös, de nem rossz (Farkas Ágnes Anna)
- Marcang (Komáromy Bese)
- Vegan Mayo (Tóth Luca)
5. The Apprentice
Egy Donald Trump-film az utolsó dolog, amire bárki vágyna – gondolhatnánk, de Ali Abbasi rendezése kellő távolságtartással és meglepően jó arányérzékkel mutatja be a korai éveket, Sebastian Stan pedig ripacskodás nélkül formál meg hitelesen egy karikatúraembert. Talán pont ezért kap támadást a film nemcsak jobbról, de balról is, holott szó sincs kesztyűs kézről. A The Apprentice tökéletesen átadja a trumpizmus esszenciáját, az arrogancia és gátlástalanság azon egyvelegét, ami a két választási győzelemhez és a köztük lévő Capitolium ostromához vezetett. RV (mozi)
4. Kálmán nap / Egy százalék indián
Tökéletes trilógiává kerekítette realista remekművét, az Ernelláék Farkaséknált Hajdu Szabolcs, aki két idei filmjében még a sziporkázó színházi előadásokra is rálicitált. A Kálmán-nap, ami színházban csöndes volt, az filmen váratlanul vicces; az Egy százalék indián, ami szívszorítóan mélyre hatolt, az itt fekete-fehér gyászfilm, költői, reményt sugárzó befejezéssel.
És ezekben ott van a fél életünk annak minden félmegoldásával: csupa olyan mondat, amit a másik fejéhez vág az ember, pedig tudja, hogy soha nem szabadna kimondani, mert visszaszívni se lehet; csupa reflexszerű, pitiáner megalázás, szánalmas berúgás, és generációkon át hurcolt, káros szerepminta, amit ritkán látni a maga kisszerűségében ennyire pontosan, mégis empátiával, szeretettel ábrázolva. Hajdu Szabolcs nemzeti kincs, sokkal jobban meg kéne becsülni. ST (Cinego)
Korábban: Pálinkakúra - kritikánk a Kálmán-napról
Korábban: Na mi van, nem iszol?! - kritikánk az Egy százalék indiánról
3. A szer (The Substance)
Az év egyik legeksztatikusabb moziélménye, a testhorror rajongóinak mekkája, a fokozás iskolapéldája. Coralie Fargeat extrém hollywoodi rémmeséjében egyszerű társadalomkritikát tálal a szépség- és fiatalságkultusz romboló hatásáról, na, de ahogyan tálalja, az után mind a tíz boszorkányujjunkat megnyalhatjuk. És amikor már azt hinnénk, nem lehet több határt átlépni, kész, elvitte a legvégső falig a tobzódást, akkor rátesz még három frenetikus, kéjesen gusztustalan lapáttal. HA (mozi)
Korábban: Milyen érzés nőnek lenni - kritikánk A szerről
2. Anora
Sean Baker lassan egy egész életművet épít a karakán szexmunkásokra, az Anorában az év üvöltözéseit produkáló Ani pillanatok alatt emelkedik a brooklyni sztriptízbárból a világtalan orosz oligarchacsemeték fényűző világába, amihez aztán örmény verőemberek ellenében is vehemensen kapaszkodik extrahosszú műkörmeivel. Nulla üresjárat, mindent rekontextualizáló befejezés, és a Sean Bakertől megszokott mélyen emberbarát lélektan. BF (mozi)
Korábban: Micsoda nő a Z generáció számára - kritikánk az Anoráról
1. Challengers
Ki gondolta volna, hogy a tenisz, mint sport lehet szexi? Nem mint médiajelenség, nem mint a sztárkultusz kivetülése, hanem mint erotikus meditáció tárgya. Luca Guadagnino olyan hipnotikus kamaradrámát álmodott a másodrangú ATP Challenger tornák világa köré, ami egyszerre szexi, játékos, véresen komoly és éppen annyira felkavaró, hogy zavarba hozzon és ne eresszen. Egy hiperfókuszált világba ránt be, amiben minden apró kelléknek, színnek és hangnak többszörös jelentése lehet.
A sztorit a kör háromszögesítése mozgatja, ami, ha úgy akarjuk, áldozatokkal teli felnövéstörténet, elidegenítő sikersztori, vagy egy megonthatatlan egység, három örökre összetartozó ember vonzásainak és választásainak lenyomata, amiben a siker, teljesítmény és szerelem utáni csillapíthatatlan vágy játssza a főszerepet. Selmeczi Nóra (Prime)
