„Mintha R2D2 meg a Clash összeházasodott volna” – A Sorbonne Sexual és a Soviet Monday kedvenc 2023-as zenéi

2024.01.25. 12:17, srecorder

Fröcsögős fuzzok, full tahó stoner, poszt-punkos disco-őrület, a rockzene defibrillációja, az egyik legnagyobb ma élő dalszövegírónk, és a lemez, amin minden dal egy igazi weirdo himnusz a magyar alter egyik legtehetségesebb utánpótlását nyújtó Sorbonne Sexual és a poszt-szovjet poszt-punkos, discós-bulis Soviet Monday tavalyi kedvencei között.

Fotó: Hegyi Júlia Lily.

VITÁNYI DÁVID „VITI”
(Sorbonne Sexual)

1. Psychedelic Porn Crumpets – Fronzoli

Kellemesen indies/progos/psychedelic, fröcsögős fuzzok, progos kis tekerések, megőrülések.

2. King Gizzard and the Lizard Wizard – PetroDragonic Apocalypse

Tök érdekes, hogy a Gizz srácok a full psychoból most a progy thrash metalba futottak bele, amit ilyen oldschool hangszerelésekkel spékelnek meg. Tavaly megjelent egy másik albumuk is, az full synth, ezerarcúak ezek a srácok.

3. Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs – Land of Sleeper

Full tahó stoner zene! Szőrös emberek, szőrös riffek!

4. Thee Oh Sees – Intercepted message

Több a szintézis, mint a régi lemezeken, de jól áll nekik. Poszt-punkos discós őrület, kicsit mintha R2D2 meg a Clash összeházasodott volna!

5. Shame – Food for Worms

Már nincs az a hatalmas lángolás, érettebbek lettek a számok. Még mindig pofátlanul fiatalok, tavaly szerencsére sikerült látnom őket a Dürerben. Interjúnk.

Fotó: Hegyi Júlia Lily.

KARÁDI GERGŐ
(Sorbonne Sexual)

1. Steven Wilson – What Life Brings

Steven Wilson folytatja progos utazását az új lemezén is, amely azért kapott el, mert vannak rajta olyan dalok is, amik a sok variációval és témagazdagsággal operáló dalok mellett klasszikus formát mutatnak.

2. Grabovski – Kösz, hogy hívtatok

Immáron Egyedi Peti barátom vette át a zenei rendezést az új Grabovski-lemezen, ami egy jóval keményebb anyag lett, mint az eddigiek, és talán a legerősebb dal a részben programadó Kösz, hogy hívtatok. Premiercikkünk.

3. Qweens of the Stone Age – Time & Place

A kezdő gitártéma, ami forog a dal alatt, az fogott meg igazán. Mindig öröm ezt a zenekart hallgatni, a rockzene defibrillációs folyamataiban fontos szerepet játszik. Kritikánk.

4. MÁSNAP – Mibenlét

Szerintem a Másnap lemez kulturális értelemben a legfontosabb anyaga volt az évnek, szinte kihagyhatatlan a listámból a Cseh-Csengey-Beck-Szűcs lenyomat.

5. Szűcs – Legyek ura

Izgalommal követem Szűcs Krisz munkásságát, hiánypótló az a világ, amit körénk épít a szövegeivel. Kétségkívül az egyik legnagyobb ma élő dalszövegírónk.

Fotó: Lengyel Alexandra.

SOVIET MONDAY

MARCI
(gitár, szinti)

Paramore: This Is Why és Re:This Is Why

Igazából nem vagyok hatalmas Paramore-fan, és nem is festettem narancssárgára a hajam gimiben, mikor kihozták az első albumukat, alapesetben nem is kerülne ez az album a tavalyi kiemeltek közzé. Mármint teljesen rendben van, jól hozza az előző album indie rockosabb elemeit, néhol még nagyon enyhén poszt-punk irányokba is kitekint, ami miatt viszont nagyon sokszor hallgattam, az a második kiadása. Ezen a számokat különböző előadók dolgozzák fel, például olyan kedvenceim, mint a Foals, a Wet Leg, vagy Julien Baker, illetve itt ismertem meg Remi Wolfot, akit azóta is hallgatok (és szerintem a lemez legjobb feldolgozását is jegyzi). Akinek mondanak ezek a nevek valamit mindenképp nézzen rá, de egyéb esetben is ajánlom.

Geese: 3D Country

Ezt az albumot már próbáltam ajánlani egy ismerősömnek, akkor jöttem rá, hogy nagyon nehéz leírni, mi is történik rajta. Kicsit mintha úgy próbálnának countryt játszani a srácok, hogy egyszer elmesélték nekik, hogy hangzik, de amúgy nem hallották volna soha, miközben az énekes a legripacsabb Julian Casablancas (Strokes) paródiáját csinálná, míg hol Led Zeppelines, hol noise-os, hol soulos hatások váltják egymást. Rengeteg lelke van az albumnak, hatalmas énekdallamokkal, és sosem lehet tudni, merre fog épp fordulni a dal.

MILÁN
(bass+ének)

100 gecs: 10,000 gecs

Tavaly találtam rá a noise-os hyperpopra, így a 100 gecsre is, és egészen letaglózott. Eléggé evilágon túli zenét játszik a duó, és a klasszikusabb nightcore-os hyperpop felől a 10,000 gecsszel elmozdultak egy még elborultabb világ felé, elég csak a One Million Dollars című számot meghallgatni, hogy megismerje az ember a potmétertúlcsavarást. Kicsit torz, kicsit antizene, de még pont annyira, hogy épphogy ugyan, de még valahol, valamilyen formában popzene legyen. A szövegek pedig nekem néhol már-már szívbemarkolóak is voltak, majdnem pityeregtem is a Dumbest Girl Alive-ra egy rémes reggelen az egyes villamoson az irodába menet. Minden dal egy igazi weirdo himnusz erről az albumról, ajánlom mindenkinek soxeretettel! Kritikánk.

Kedvenceim: Hollywood Baby, Dumbest Girl Alive, 757 (a 757-en az ínyenceknek külön ajánlom a Star Wars-os blaster hangeffektet).

Thy Art Is Murder: Godlike

A zenekar metálfelelőseként kötelességemnek éreztem valami heavy cuccot hozni, és a 2023-as évből a sötét és nehéz dallamok közül nekem egyértelműen a Godlike volt a befutó. A Thy Art Is Murdernek nem volt különösebben fényes éve, kirúgták szélsőséges énekesüket, amivel eléggé megosztották a szcénát, de ha ez az album mesterműnek ugyan nem mondható, azonban kiválóan példáz egy fontos és szívemnek oly kedves jelenséget: a deathcore bandák egyre gyakrabban fordulnak a black metal felé, és egyre több elemet emelnek át a legfeketébb műfajből, ami piszkosul jót tesz a modern deathcore-nak. Szerintem sokkal jobban áll egy deathcore bandának az, ha kreatívabban válnak heavybbé, és nem csak a „még mélyebb drop hangolás”, a „még gyorsabb blastbeatek” és a „még gusztustalanabb szövegvilág” szentháromság egyikét, vagy rosszabb esetben mindhármat vetik be annak érdekében, hogy „keményebb” legyen a zene. A Godlike-on inkább a blackes témákhoz nyúltak, ezáltal sokkal zordabb, hidegebb, élesebb lett a zene. Tyler Miller pedig ha nem is bír olyan színpadi jelenléttel, mint vokalista elődje, CJ, de lemezen legalább annyira karcol.

Kedvenceim: Destroyer of Dreams, Bermuda, Join Me In Armageddon.