Blackened screamo őrület, csúcsformás jazz, a magyarok dadaista halálmetálja, és a legkúlabb páros a gitárzenében. Plusz rég volt ilyen jó új és fiatal igazi rapprodukció itthon.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal Fattyút, aki egyszemélyes black metal- és dungeon synth-lemezeket ír többnyire az Alföld ihletésében (tavaly mindjárt kettőt, a pusztát és a Häxent), Kókai Barnabást, aki az idén 15 éves The Southern Oracle-lel kihozott egy szuperdühös-politikus albumot (The Most Corruptible Souls), miközben del.grady néven rapperként is debütált, és grafikusként is aktív volt (pl. ő készítette a Krúbi koncertjein központi látványelemmé nőtt Viktória királynő portrét), és Pogár Lászlót, aki a magyar underground fekete ékkövét, az időhiány miatt leálló Black Bartókot búcsúztatta el, majd elektronikus projektbe kezdett Sívó Dániellel (Polldarier, Panic Radio, Revue), és elsőként egy sajátos Szomorú vasárnap feldolgozást hoztak ki Seress Rezső születésnapján.
Fotó: Papp Fanni.
POGÁR LÁSZLÓ
Erik Truffaz: Rollin' / Clap!
Mindkét lemez tavaly jelent meg (a Rollin' tavasszal, a Clap! néhány hónappal ezelőtt) és mindkét lemeznek ugyanaz a koncepciója: Truffaz a kedvenc francia filmzenéit formálta a saját stílusára egy quintettel. Ezt a két albumot hallgattam a legtöbbet idén, amire a Veszprémi Jazzfesztivál tette fel a koronát: élőben is sikerült megnéznem a bomba formában lévő zenekart a két album dalait játszva.
The Rolling Stones: Hackney Diamonds
Tavaly a Stones bécsi koncertjén is megállapítottam, hogy a zenekar – akármilyen képzavar is ez – ereje teljében van és árad belőlük az energia. Ezt erősítette meg bennem ez a lemez is, ami nálam bekerült a legjobb 5 Stones album közé. Kritikánk.
Chemical Brothers: For That Beautiful Feeling
A Tesók nálam még egy lemezükkel sem hibáztak. A No Reason pedig tőlem megkapja az év dala címet.
The Kills: God Games
Kb. 5-6 éve vártam, hogy legyen új The Kills-album. Megérte a várakozás, Alison Mosshart és Jamie Hence még mindig a legkúlabb páros a gitárzenében.
Julian Lage: The Layers
Zsinórban harmadik éve szerepel Julian Lage az aktuális albumával a toplistámon. Lehet kijelenthetem, hogy ő az új kedvenc gitárosom.
Kendrick Scott: Corridors
Ez a jazzlemez a Covid-karantén terméke. A lemezen hallható trió intim, de mégis nagyon erőteljes játékkal mutatja be a pandémia miatt mindenkinek ismerős magány, bezártság és az abból való kiszabadulás érzéseit.
Fotó: Tóth Gábor.
KÓKAI BARNABÁS
(The Southern Oracle, del.grady)
The Hope Conspiracy: Confusion/Chaos/Misery
Az egyik legkedvencebb keményzenei bandám, minden lemezüket rongyosra hallgattam és hallgatom is a mai napig. Jó ideje visszavonultak, most pedig a semmiből kihozták ezt a kislemezt, amivel ugyanott folytatják, ahol abbahagyták. Imádom.
Alfa Mist: Variables
Nagyon szeretem a jazzt, az egyik legtöbbet hallgatott zene nálunk, mert még a feleségemmel is megkedveltettem. (nevet) Az Alfa Mistet ezzel az albummal ismertem meg, egy brit barátom mutatta, mert tudta, hogy be fog találni. Így is lett, és amikor bejelentették a turnét, azonnal vettem két jegyet a pesti koncertre, ami az egyik legjobb idei koncertélmény volt (előzenekar a magyar New Fossils volt, akik szintén egy lemezzel jöttek ki tavaly!).
Slowthai: UGLY
Slowthai zeneisége sok olyan stílust ötvöz, amiket szeretek, és teszi mindezt a szó legjobb értelmében vett „tipikus” brit köntösben. A flow, a szövegvilág, a samplerek és a hangzás azonnal megfogott, amikor Bandcampen jó pár éve rátaláltam, és nagyon jó volt ezt a lemezt úgy hallani, hogy végig követtem a munkálatokat, koncerten is voltam a kijövetel előtt, és amikor végre a kezembe fogtam a bakelitet, minden a helyére került.
Gorillaz: Cracker Island
Az egyik legnagyobb inspiráció számomra ez a brigád, hiszen nemcsak zeneileg teszik oda magukat eszméletlen profizmussal és változatossággal, hanem az összes vizuális megjelenésük teljes vállszélességgel tromfol minden mást. És talán ki merem mondani, hogy a Cracker Island artwork és hozzá tartozó grafikai elemek viszik nálam a prímet nálam nemcsak az idei lemezek közül, hanem minden idők egyik legeslegjobbja.
Danny Brown: Quaranta
Nagyon csípem az embert, rendkívül szórakoztató, amit csinál minden téren. Hiszen a zenéjét sem veszi véresen komolyan, színészkedik is teljesen indokolatlan karakterekként, és hát a podcastja teljes agymenés. :) Ez a lemez azonban valahogy mégis igen mély lett, amit a nyitószám alaposan meg is ágyaz. Örültem, hogy ezt az arcát is megmutatta, nekem nagyon betalált.
PinkPantheress: Heaven knows
Viszonylag sokat hallgatom a BBC rádiót, ahol szintén 10 számot pörgetnek agyba-főbe hetekig, viszont mindig van legalább egy, ami nálam betalál, és így találtam rá erre a hölgyeményre is. A 2021-es lemezét sokat pörgettem, tökre vártam ezt is, és nem volt csalódás, megkaptam, amit szerettem volna: oldschool brit dnp samplerek, nyugis, fülbemászó dallamok.
Pogány Induló: Megáll az idő
Rég volt ilyen jó új és fiatal igazi rapprodukció itthon. Hozza a gyökerekhez visszanyúló dolgokat, de becsempész újvonalas ügyeket is anélkül, hogy figyelemhajhász lenne. Jólesett ez a lemez nagyon, szükségem is volt rá, kíváncsian várom a továbbiakat.
FATTYÚ
AODON: Portraits
Olyan szinten magával rántott, lehúzott és a tönkretett ez a lemez első hallgatásra a júliusi 30°C-ban és teszi ezt mindegyik hallgatás alkalmával, amit nehéz szavakba önteni.
Crosses: Goodnight, God Bless, I Love U, Delete.
Aki nem ismerné, annak röviden vázolom: a Deftones énekesének, Chino Morenónak és gyerekkori barátjának, Shaun Lopeznek a közös elektronikus zenei alapokra építő projektje ez. Érezhető rajta a Depech Mode, a Nine Inch Nails és a dreampop műfaj mindenféle behatása, a lehető legjobb arányokban vegyítve. A lemez iszonyat király atmoszférával operál, ennek köszönhetően, ha nem jó passzban kap el, valószínűleg tovább is mész, ám az agyad egy mélyebb pontján ott fog motoszkálni és visszakéredzkedik a lejátszóba.
Portrayal of Guilt: Devil Music
Nem vagyok törzsgyökeres, kezdeti rajongója a zenekarnak a Christfuckernél catlakoztam be az austini blackened screamo őrületbe, ami abszolút magával ragadott. Ez a lemez ugyan nem annyira kiemelkedő, mint az előző anyagaik, azonban aki épp ismerkedne a zenekarral, vagy ezzel a műfaji keverrel, annak bátran merem ajánlani!
Sisi: SISTAHOOD
A hiphop, illetve a rapzene számomra mindig is bűnös élvezet volt, és legyen az akár régi, vagy új sulis, ha elkap, akkor nagyon nehezen kopik ki a lejátszásból. Annyira véletlenül akadtam Sisire, hogy fel sem tudom idézni, viszont a single-jei meggyőztek. Annyira lezser a szöveg, a csaj infantilis, a beatek pedig egyszerűen jók! Vártam a lemezét és nem csalódtam!
Shum: Tornyok
Varsás Gábor neve, illetve a SHUM a hazai underground követőinek nem lehet ismeretlen. Hihetetlen mennyiségű, minőségű lemezt adott már ki. A kiadványok változatosságáról már nem is szólva. A Tornyok album egyszerűen hibátlan és egy abszolút új szintet lőtt be vele, nemcsak saját magának, de a színtérnek is!
Tetem: S/T
Első lemez a haza neocrust zenekartól. Nincsenek rajta nagy megoldások, cserébe tudod rá rázni az öklöd, fejedet verni a falba és elhúzott szájjal a padlóra köpni. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!
Mutilation Case - MMXXII
A magyarok dadaista halálmetálja! Aki egy klasszikus death metal élményre vágyik, amit már megszokott a füle, azoknak nem ezt a lemezt ajánlom most hallgatásra, viszont aki keresi a frisset, az újat, a DADAISTA megközelítést, azoknak ez egy kötelező darab, és bátran ki merem jelenteni, hogy kultklasszik lesz ez a lemez pár éven belül. A HM-2 kegyetlen súlyát orgona-, kotó- és sexy szaxiszólók törik meg, tökéletesen belesimulva a környezetükbe. A pokolba vezető utat csontok és csonthalmok jelzik minden death metal lemezen, itt viszont még húsba markolóbb a narratíva, ugyanis az album szövegvilágát a magyar kriminológia sötét aktái szolgáltatják, amely sokkal emberközelibbé és kegyetlenebbé teszik a 45 perces vértengert.
Amik még sokat futottak, de már nem fértek fel a listára:
Lamp of Murmuur – Saturnian Bloodstorm
Body Void – Atrocity Machine
Hellripper – Warlocks Grim & Withered Hags
Ricsárdgír – Kill The Koala
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
Még több 2023-as toplista zenészektől:
Jakab Zoltán és Makó Dávid (The Devil's Trade)
egy5egy és kisbetűs ünnepnapok
Dányi Krisztina, Triglav, Zsüd
bongor, cserihanna, Henri Gonzo, Mihalik Ábel
VENI, Hajós Kristóf, Szesztay Dávid
Somló Pál (Shell Beach, Sonya)
Barkóczi Noémi, Hegedűs Józsi, Hó Márton, Lovasi Eszter
Дeva, Szczuka Panka (Flanger Kids) és Zságer Balázs
Ajánlott bejegyzések:
-
„Szép a magyar nyelv, jók a magyar producerek!” – Ketioz, Dé:Nash és Gently Da Spittah' kedvenc 2023-as zenéi
-
„Ezzel kimenőt kapok a létezés küzdelmei alól” – Az Észlelés és a Pletyka kedvenc 2023-as zenéi
-
„A lehető legtöbb oldalról nyújt zenei kielégülést” – Dzsindzser, Dom Beats és Mehringer Marci kedvenc 2023-as zenéi
-
„Öröm látni, hogy vevők az emberek itthon az igényes elektronikus zenére” – Beatrick kedvenc 2023-as zenéi
-
„Meglepően kevesen ismerik őket ahhoz képest, hogy mennyire jók” – A Hakumba kedvenc 2023-as zenéi
