„Átbulizott hétvégék utáni ködös délelőttök” – Az Esti Kornél és az EZ Basic kedvenc 2023-as zenéi

2023.12.28. 14:58, soostamas

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Krúbi és BEATó, valamint Jakab Zoli és The Devil's Trade után most a december 28-29-én az Akváriumban duplázó Esti Kornél (a második napra még van jegy), illetve a jövőre új lemezzel készülő hazai indierock-pionír EZ Basic, azaz Szarvas Árpád favoritjai jönnek.

Lázár Domokos és Bodor Áron. Fotó: sinco.

BODOR ÁRON

Queens of the Stone Age - In Times New Roman...

Nothing But Thieves - Dead Club City

Royal Blood - Back To The Water Below

Lázár tesók - Eső előtt

30Y - X

LÁZÁR DOMOKOS

Grian Chatten - Chaos For The Fly

Tinariwen - Amatssou

Beirut - Hadsel

The Kills - God Games

Royal Blood - Back To The Water Below

Veres Imre és Pályi Ádám. Fotó: Festy Anita.

VERES IMRE

Grian Chatten - Chaos For The Fly

Nothing But Thieves - Dead Club City

Fred again... & Brian Eno - Secret Life

Blur - The Ballad of Darren

Queens Of The Stone Age - In Times New Roman…

„A MODERN ROCKZENÉNEK VALAMI ILYESMINEK KELL LENNIE” – AZ ESTI KORNÉL KEDVENC 2021-ES ZENÉI

Fotó: sinco.

HORVÁTH KRISTÓF

Olivia Rodrigo - GUTS

boygenius - the record

The National - First Two Pages of Frankenstein & Laugh Track

Yves Tumor - Praise a Lord Who Chews but Which Does Not Consume; (Or Simply, Hot Between Worlds)

Lázár tesók - Eső előtt

Fotó: sinco.

PÁLYI ÁDÁM

Master Peace - Groundhog Day

Be Your Own Pet - Hand Grenade

Explosions In The Sky - Peace Or Quiet

Manchester Orchestra - The Way

Perfume Genius - Eye in the Wall

„SZERENCSÉS AZ A NEMZEDÉK, AMINEK VANNAK ILYEN HANGJAI” – AZ ESTI KORNÉL KEDVENC 2022-ES ZENÉI

Fotó: Molnár Alexandra.

SZARVAS ÁRPÁD
(EZ Basic)

Lol Tolhurtst, Budgie, Jacknife Lee: Los Angeles

Több mint két éve teljesen véletlenül akadtam rá a két egykori poszt-punk doboslegenda, Budgie (Siouxie and the Banshees, Slits, Creatures) és Lol Tolhurst (a Cure egykori dobosa és alapítótagja) Curious Creatures nevű podcastjára, amiben kedvenc előadóikkal beszélgettek a Covid lezárások alatt, és a bejátszott zenerészletekből már akkor sejteni lehetett, hogy egy közös, új projekt van készülőben. A több vendégzenészt is felvonultató, kellemesen friss hangzású produkció végül idén jelent meg, és az egyik kedvenc albumom lett.

a.s.o.: a.s.o.

A berlini székhelyű, ausztrál a.s.o Go On című bemutatkozó kislemezdalára még tavaly bukkantam rá egy válogatáson, és megtetszett a 90-es évek trip-hop ritmusait fülledt, dreampopos dallamokkal és borongós hangulattal vegyítő duó zenei világa. Kíváncsian vártam a folytatást, végül idén jelent meg a bemutatkozó album, ami nem okozott csalódást, a 90-es évek klubhangulatában érlelt downtempo, trip-hop ütemekre helyezett, sokszor a Mazzy Star, Cocteau Twins, vagy akár a Portishead zenei világát megidéző hipnotikus dalok remekül működnek az átbulizott hétvégék utáni ködös délelőttökön.

The Clientele: I Am Not There Anymore

2009-ben volt szerencsém interjút készíteni Alasdair MacLeannel, a brit Clientele vezetőjével, akik abban az évben jelentették meg az addigi egyik legjobb lemezüket (Bonfires On The Heath) és voltak a karrierjük csúcsán, majd utána el is tűntek szép csendben hosszabb évekre. Az álmodozó indie-pop, barokk-pop zenében utazó brit négyes egy EP és egy 2017-es album után idén került újra reflektorfénybe az I Am Not There Anymore című visszatérő nagylemezükkel, ami az eddigi legváltozatosabb, legkísérletezőbb anyaguk lett.

Death And Vanilla: Flicker

Az egyik mindenkori kedvenc zenekarom, a brit Broadcast zenei hagyományain építkező, svéd Death And Vanilla idén jelentette meg az ötödik lemezét. A 60-as, 70-es évek filmzenéinek a hangulatát obskúrus, pszichedelikus poppal és krautrockkal vegyítő trió legújabb albuma az eddigi egyik legjobb és legeredetibb dalgyűjteményük lett.

Harp: Albion

A Midlake-ből való kiválása után (2012) Tim Smith énekes-dalszerzőről sokáig nem lehetett hallani, csak néhány sejtelmes közlemény utalt arra, hogy az Észak-Karolinában remeteként élő énekes új anyaggal készül, ami végül több mint tíz év után, idén decemberben jelent meg, Harp név alatt. A Midlake üde színfolt volt az amerikai indie-folk-rock zenei színterén (a Young Bride című daluk a mai napig nagy kedvencem), ezért is érte meglepetésként a rajongókat Tim Smith hirtelen kiválása. Az Albion című albumon a Midlake-hez hasonlóan szintén a 70-es évek amerikai bukolikus folk-rock zenei hagyományai dominálnak, de a Cocteau Twins korai lemezeinek a gitárhangzása és a Cure kora 80-as évekbeli sötét dalainak a hatása is érződik a Harp-dalokon, amikhez remekül passzol Tim Smith álmodozó baritonja.