„King Gizzard, de nem elbohóckodva” – A Psychedelic Source Records és a microdosemike kedvenc 2023-as zenéi

2024.01.19. 11:15, soostamas

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a Psychedelic Source Records tagjait (plusz a Band In The Pit gitárosát), akik tavaly is igen aktívak voltak, és jelent meg csodás analóg modular effektekkel megpakolt psych-jazz remeklés (Kiyazami), aláfestőzene valami ősi dark-jógához (az új Band In The Pit), Hawkwind- és Yuri Gagarin-rajongónak erősen ajánlott szupergroupféleség (:nepaal), és sok minden más is. Hozzájuk csatlakozott a PSR-család egyik nagy kedvence, a pszichedelikus-jazzes-világzenés microdosemike, akik a tavalyi év egyik legjobb lemezét hozták ki ebben a műfajban (Ekhidna), szellemiségben pedig akár a Psychedelic Source Recordshoz is tartozhatnának.

Fotó: Benus Kriszti.

PSYCHEDELIC SOURCE RECORDS

Ambrus Bence

Szerintem a két legjobb tavalyi lemez: egy teljes egészében csak idén megjelenő ausztrál psych-rock (sajnos csak néhány szám hallható róla 2023-as single-ként): a Sons of Zöku: Endless. hangzásban és lendületességben is tökéletes, követve az ausztrál King Gizzard-os vonalat, de nem elbohóckodva, és a valenciai Yo Diablo: Haxan, ami olyan tájakra kalauzol el, amit eddig csak a Grails első négy lemezénél tapasztaltam – akik szintén kiadtak egy újat tavaly, de nem fogott meg sajnos.

<a href="https://copperfeastrecords.bandcamp.com/album/ndl-ss">ËNDLËSS by SONS OF ZÖKU</a>

<a href="https://yodiablo.bandcamp.com/album/h-xan">Häxan by Yo Diablo</a>

Amit viszont talán legtöbbször hallgattam, az a Goat: Medicine, de kitűnő lett a Los Espiritus új lemeze, a La Montana is. Külön figyelmet érdemel a The Spacelords: Nectar of the Gods és a hazai tavalyi szerintem legjobb dolog: microdosemike: ekhidna.

<a href="https://goat.bandcamp.com/album/medicine">Medicine by Goat</a>

<a href="https://losespiritus.bandcamp.com/album/la-monta-a">La Montaña by los espiritus</a>

<a href="https://thespacelords1.bandcamp.com/album/nectar-of-the-gods">nectar of the gods by The Spacelords</a>

<a href="https://microdosemike.bandcamp.com/album/ekhidna">Ekhidna by microdosemike</a>

Fotó: Késmárky Lili.

A PSR segédlete alatt futó legaktívabb koncertzenekar, a Band in the Pit – akik a tavalyi egyetlen vinylkiadványunk képviselői is egyben – gitárosa, Késmárky Szabolcs ajánlásában komment nélkül:

<a href="https://modern-technology.bandcamp.com/album/conditions-of-worth">Conditions of Worth by Modern Technology</a>

<a href="https://twofingersbeats.bandcamp.com/album/cronos">CRONOS by Two Fingers vs. Muadeep</a>

<a href="https://thenecksau.bandcamp.com/album/travel">Travel by The Necks</a>

<a href="https://nikopotocnjak.bandcamp.com/album/absence">Absence by Niko Potočnjak</a>

<a href="https://riotseasonrecords.bandcamp.com/album/build-yourself-a-shrine-and-pray">Build Yourself A Shrine And Pray by BRUXA MARIA</a>

<a href="https://bigbrave.bandcamp.com/album/nature-morte">nature morte by BIG|BRAVE</a>

<a href="https://store.tromerecords.com/album/hydromedusae">Hydromedusae by Hydromedusae</a>

Fotó: Révész Patrik.

Eln Iván, aki amellett, hogy egyik szeretett grafikusunk, a Kiyazami szellemi tulajdonosa és gitárosa is, ezt írta:

Julian Lage – The Layers

Julian Lage, Bill Frisell, Jorge Roeder, Dave King. Ehhez a névsorhoz nehéz és talán szükségtelen is bármit hozzáfűzni.

Crime & The City Solution – the killer

Az eltűnés világutazó mestereinek előző albuma 10 éve, az azt megelőző több, mint kétszer 10 éve jelent meg. A nyolcvanas években rögzített zseniális felvételek méltó folytatása a the killer, tele izgalmas textúrákkal, amiket Simon Bonney spoken wordbe hajló vokáljai, Bronwyn Adams szép-szomorú hegedűjátéka és a finoman beúszó elektronika biztosít. Izgalmas, friss és melankolikus egyszerre, és a mindössze 7 felvétel ellenére is kerek egészet nyújtó élmény.

Off World – 3

Sandro Perri projektjének záródarabja a bizonyíték arra, hogy a zene képes az ismert vagy éppen nem ismert univerzumok emlékeinkben élő, de rég eltemetett tájait felszínre hozni. A sokszor improvizációkból kikerekedő felvételek kollázsszerűen rétegelt hangszerelése, struktúráinak váratlan szerkesztése garantálják a műfaji meghatározások teljes hiábavalóságát. Mégis, a zene nem duzzad fel az öncélúságig, sőt, tökéletesen elvan a háttérben, és nem követeli a teljes figyelmet – persze, ha megkapja, nem marad hálátlan.

Ulrika Spacek – Compact Trauma

Semmit nem tudtam az US-ről, amíg a YouTube-algoritmus bárói elém nem vetették a kellőképpen furán elnevezett If The Wheels Are Coming Off, The Wheels Are Coming Off c. számukat, aminek kellett némi idő és ismételt hallgatás, hogy megmaradjon a radaron, de sikerült neki. Az album többi dala a számomra még befogadható matematikát keveri kincstárnyi melankóliával (egyébként egyetlen emlékezetes ÉS egyszerre vidám felvételt nem hallottam az elmúlt évben, talán egyáltalán nem véletlenül), sőt, a 10 percet felülről karcoló Stuck at the Door még egy szívbemarkoló ambient kollázst is odaken a gitárok közé.

John Zorn – Nothing Is As Real As Nothing

Bill Frisell és Julian Lage másodszorra szerepelnek ezen a listán, ezúttal Gyan Riley-val kiegészülve, John Zorn kompozícióit játszva. A több mint 40 perces felvétel 3 akusztikus gitárra van hangszerelve, ezért talán nem merészség azt állítani, hogy elsősorban a hangszer és azok korszakos jelentőségű megszólaltatóinak szerelmesei fogják megtalálni számításaikat. Meditatív, lecsupaszított, repetitív zene, ami minden hallgatás során képes valami újdonságot mutatni.