Van, amit liszterinnel sem moshatunk le – Lemezpremier! Grabovski: Egyszer volt egy mi

„Mindig is emészthető, de nem felszínes, igényes alternatív rock zenét szerettünk volna csinálni, közben önkéntelenül merítve egyéb stílusokból is” – mondta pár éve recorderes bemutatkozásában a Grabovski, akik most második, jóval érettebb, keményebb, de azért még mindig az igényes alter terepén mozgó második nagylemezükkel jelentkeznek, amelynek húzódalához egy werkklipet is forgattak – ez is itt, a Recorderen látható először.

„Szerintem a lemez nagyon szépen mutatja, hogy milyen irányba halad a zenekar. Sokan mondják rólunk, hogy inkább „koncertzenekar” vagyunk, tehát sokkal jobban szólnak a dalok, mint a lemezeken, sokkal nagyobb energiával, átütőbb jelenséget kreálva. A producerünkkel, Egyedi Petivel arra törekedtünk a hangzás keresésekor, hogy ez a hozzáállás kerüljön fókuszba, tehát mindenféle felesleges sallangot lecsípve, a saját, ösztönös hangunk szólaljon meg a dalokban. Fontos alkotóeleme volt ennek az, hogy szinte kizárólag mindenki a saját cuccait használta a felvételek során, amiért hatalmas köszönet a producerünknek!” – mondja Szontagh Gusztáv gitáros.

„A zenekar érettségét is mutatja az, hogy immár egységesebb a lemez képe. Törekedtünk arra, hogy az album dalai egytől-egyig koherens képet mutassanak, egy-egy olyan izgalmas megoldással, amik talán tőlünk kevésbé megszokottak. Személy szerint nagyon büszke vagyok mindenkire, hiszen egy olyan lemezt tudtunk felvenni, ami túlmutat a várakozásainkon és meghatározó mérföldköve lett a banda fejlődésének.”

A Grabovski január 26-án, a Gödörben mutatja be új lemezét, majdnem napra pontosan négy évvel a debütáló lemez, a Szevasz életem! bemutatója után. Jegyvásárlás, Facebook-esemény. A dalokról Gusztáv mellett Hadik Ákos énekes és Gergely-Kosza Zágon basszusgitáros mesélt.

Nehéz leszek

Ákos: Ha jól emlékszem, a verze szöveg és az énekdallam kb. azonnal kigurult belőlem valamelyik januári hétköznap így a semmiből. Szerencsére aznap pont próbánk volt és el is fogott egyfajta izgatottság, hogy megmutathassam a srácoknak. Amennyire könnyen megszületett a dalötlet, annyira sokat gyúrtuk a szám szerkezetét, ez a változat volt a negyedik verzió. Petinek (Egyedi Péter, producer) nagyon sokat köszönhetünk a folyamatban, kellett a higgadt látásmódja, hogy ne vesszünk el az ötletek sűrűjében.

A szövegben több üzenetet rejtettem el, egyrészt érintem az idő múlását olyan tekintetben, hogy sokszor érezzük azt, hogy elszaladt a világ mellettünk és a nagyvárosi lét ingergazdagságában már nem tudunk úgy örülni igazából semminek. A szövegnek munkacímként először azt a nevet adtam, hogy „felszállási kísérlet". Tudom magamról, hogy nehéz személyiségem van és nem egyszerű „felszállni" velem, és általában sok hasonló embert látok a környezetemben is, de biztos vagyok benne, hogy sokan tudnak a szöveg gondolatiságával azonosulni.

Minden reggel más

Ákos: A lemez dalainak írása során egyik este Guszti (Szontagh Gusztáv, gitár) átjött hozzám agyalni új ötleteken. Az első két-három órában egy épkézláb dallam nem jutott eszünkbe, aztán valahogy beugrott a dal elején hallható meghatározó riff, ami dinamikusságával azonnal helyet követelt magának a lemezen. Ez egy pörgős, energikus rock ’n’ roll nóta, ami erősen tükrözi a lemezre jellemző keményebb hangzást. A szöveget az utolsó pillanatban raktuk össze Pécsen a ZajZajZaj stúdióban Szilárd (Takács Szilárd, dob) segítségével. A tippem az, hogy sokak kedvence lesz az albumról.

Guszti: Alapvetően az Ákosnál történt közös agyalás során „kigurult” riffből indult a dal élete, ami egy klasszik, letisztult rockos nóta lett. A hangzás kialakítása során arra törekedtem, hogy minél jobban visszaadja azt az energikus koncertfeelinget, amiért egyrészt mi, másrészt pedig a közönség is annyira szereti a Grabó-koncerteket. Egyfajta önmeghatározás, amiben a bennünk rejlő feszültségek felszabadulnak. Nem véletlenül választottuk a lemez utolsó fázisához ezt a dalt a werkvideóklip alapanyagaként.

Zágon: Igen, a werkklipért köszönet Kovács Annának, aki összevágta, és Göndör Dani fotós barátunknak, aki lejött velünk Pécsre és megörökítette, ahogy stúdiózunk és bohóckodunk, elég spontán jött, hogy ehhez a dalhoz készüljön a klip, úton Pécs felé a kocsiban találtuk ki.

Liszterin

Ákos: Elég kalandos a dal története… Adott volt egy régi dalszövegem, ami anno még nem jött annyira át a többieknek, ezért úgy gondoltam, hogy a zenekar mellett futó akusztikus projektemben használom fel, így el is küldtem a szöveget Karádi Gergőnek (Sorbonne Sexual), hogy mit szól hozzá, esetleg van-e gondolata a szöveg megzenésítését illetően. Gergő szinte azonnal küldött is egy ötletet, ami első hallásra is meggyőző volt. Ezt a verziót hallották a srácok is, és annyira megtetszett a dolog, hogy megbeszéltük Gergővel, hogy ezt a számot inkább visszakérnénk.

A szöveg üzenete nagyjából az, hogy nem vagyunk képesek minden rossz dolgot eltakarni, elfojtani. Van, amit liszterinnel sem moshatunk le. A zenéhez megfelelő képi világú klipet készítettünk egy csodálatos csapat segítségével (Nagy Ancsa, Zolnai Gergő rendezők, Herczegh Péter, főszereplő) az óbudai Dallas benzinkúton. Szuper élmény volt a klipforgatás és nagyon meg vagyunk elégedve a végeredménnyel.

Zágon: A lemezcím választását illetően sokáig nem volt egyetértés közöttünk, végül a Liszterin refrénjéből loptuk, ez mindenkinek tetszett. (De felmerültek még ilyen ötletetek: Holdcore, Minden mindegy, Imbolygó hollandi, Tegyük fel, Tegnap mocskai, Kösz, hogy hívtatok, stb.)

Középen

Ákos: Van nekünk egy jó barátunk, Mészáros Peti, aki egyszer a semmiből megtalált, hogy a készülő kötetében van egy vers, amit a zenekarnak írt, és szeretné, ha megzenésítenénk. Nekem első perctől fogva a gyermekkor, a felnőtté válás atmoszférája lengte át a szöveget. Nem véletlen, hogy az akkordmenetek és az énektéma magja Törökbálinton pattant ki a fejemből, ahol felnőttem. Egy szokásos dalírós session során megírtuk a dal vázát, majd nagy nehezen – szintén utolsó pillanatban – Pécsen, Beck Zoli és Beck Zaza ötleteinek segítségével véglegesíteni tudtuk a dalt. A Középen teljesen eltér az összes eddigi dalunktól, viszont egy olyan közvetlen hangulatot sugároz, hogy biztosan tud okozni pár perc békét az ember lelkében.

Nem jöttél el

Ákos: Egy vérbeli blues ballada. A dal szerintem sok elemet hordoz a zenekar „ős” korszakából. Ezt a dalt már játszani szoktuk koncerteken, és mindig jó benyomásokat, visszajelzéseket kapunk a közönségtől. A szöveg az elhagyatottság érzését próbálja leírni.

Guszti: Az egyik próbán Zaga (Gergely-Kosza Zágon, basszusgitár) mutatta meg a témát, ami egyből mindenkinek elnyerte a tetszését. A nóta egy – már megszokottabb – melankolikusabb Grabó-témára alapszik, amellyel nagyon jól működtek Ákos bluesosabb énektémái, valamint maga a gitárszóló, ami feltette az i-re a pontot. Jól tükrözi a dal – de ez elmondható az egész lemezre – azt a fejlődést, ami a zenekart jelenleg meghatározza, hiszen alapvetően az eklektikus  zenei ízlésünkből mindvégig igyekeztünk egységes hangzást megszólaltatni, végül ez adja a grabós esszenciát.

Grabovski a Kobuciban. Fotó: Lányi Kristóf.

Kösz, hogy hívtatok

Ákos: Ez a dal volt először kész a lemezen, és ezt a dalt is játsszuk már egy ideje élőben is. Szokás mondani, hogy manapság mekkora „zaj” veszi körül az embereket, amit abszolút alá tudok támasztani. Ilyenkor esik jól elcsendesedni, amit egyre ritkábban lehet megélni és az emberben kialakul egyfajta vágy a csend iránt. A dalszöveg éjjel született, mivel akkor tudjuk legtöbbször az igazi csendet és magányt átélni. A dalban merészebben használjuk a billentyűk hangzását, valamint az egész lemezre jellemző keményebb vonal is megmutatkozik. Sokak kedvence már most.

Zágon: Ez a dal anno egy refréntéma volt, és a Nyirkos február volt a verzéje, ilyen formában egyszer elő is adtuk 2022 márciusában a Muzikumban (ha valakinek van róla felvétele, elküldhetné nekünk), de éreztük, hogy szerkezetileg nehezen tud összecsiszolódni a két elképzelés, így osztódott és lett a Kösz, hogy hívtatok és a Nyirkos február.

Nyirkos február

Ákos: Ez is egy régebbi dal, aminek alapötletét Zágon (Gergely-Kosza Zágon, basszusgitár) küldte be annak idején a dalszerzős csoportunkba. Összetett szám, ami két elkülöníthető részből áll és méltó módon zárja a lemez ívét. A dal megírása során sok helyről kaptunk segítséget, többek között jó barátunktól (Horváth Tamás, Orient Fall). Talán ezt mondanám legkomplexebb dalnak a lemezről. A ránk jellemző melankólia és energia hatja át a számot. Jó érzés rá elmerengeni, javarészt az éjjeli órákban. A szöveg azt a pillanatot próbálja leírni, amikor az ember egyedül marad a szellemeivel és legrosszabb gondolataival, érzéseivel. Rám ez éppen egy februári éjjel telepedett, ebből az érzésből született a szöveg.

Guszti: Talán ez a legösszetettebb dal a lemezen. Sokat dolgoztunk azon, hogy a Zaga által régebben hozott alaptémára hogyan épüljön rá az újonnan hozott refrén és egy olyan outro, amihez foghatót még nem engedtünk ki a kezünkből. Itt megjegyezném, hogy nagyon izgalmasan építettük hozzá Tomi (Falaty Tamás, billentyű) bluesos imprózását azzal a borúsabb gitárbontogatással, amikből végül egy olyan katartikus albumzárás lett, ami a cseresznye a lemez tejszínhabján.

Grabovski a Művészetek Völgyében. Fotó: still.moods.

Grabovski a Facebookon. Instagramon.

Fotó: Göndör Dániel.