„Bebizonyítják, hogy jó ízléssel is lehet az ember patrióta” – Csach Gábor (Kinopuskin) kedvenc 2022-es zenéi

2023.02.04. 14:09, soostamas

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a tavaly a 35. születésnapját remek koncertekkel ünneplő és a régi turnétárs és barátzenekar, a Kispál és a Borz fesztiváljára is beugró Kinopuskin énekes-fuvolás-gitáros frontembere, Balassagyarmat polgármestere, Csach Gábor kedvencei következnek.

A 2022-es év – szemben mondjuk a Covidot lezáró 2021-essel – nem vonul be a zenetörténetbe. Sokan tétlenkedtek, sokaknak meg tök felesleges volt stúdiókban bajlódniuk. Ezek ellenére készültek kiváló munkák: alább 6 angolszász, 6 magyar, +1 komolyzene a tavalyi toplistán.

1. Macy Grey: Christmas With You

A soul és R’n’B királynő négy év után ismét lemezeket készített, de én nem a Budapesten is bemutatott The Reset albumát bírtam, hanem a karácsonyi lemezét (Christmas With You). Milliószor dögösebb lett az egyébként utálatos műfajban megszokott társainál (mondjuk Joss Stone tavalyi, vagy Norah Jones 2021-es albumára gondolok). Persze közelében sincs ez Macy debütáló Oh How Life vagy a Stevie Wonder-emlékalbumához, de azért ez a karcos és flegma sound kifejezetten mókás a karácsonyi hangulathoz. A California Jet Club briliáns zenészeiről nem is beszélve. Mindenesetre James Brown 1968-as Santa Claus Go Straight to the Ghetto című örökzöldje sokkal jobb lett, mint az eredeti, vagy Snoop Dogg öt évvel ezelőtti próbálkozása.

2. Jack Johnson: Meet the Moonlight

A különleges Barkóczi Noémi vagy angolszász megfelelője, Courtney Barnett tavaly pihentek, úgyhogy helyettük az akusztikus világból a Hawaii-szigetek szörfbajnoka produkált imádnivaló lemezt. Jack Johnson ráadásul az előbb említett hölgyekkel szemben izgalomban ugyan nem, de napfényben jóval gazdagabb. Persze könnyű neki. A Johnson-lemezek olyanok, mint az AC/DC, mindegyik egyforma, tulajdonképpen egy dalnak a végtelen variációi, mégis isteni felfeküdni Jack szörfdeszkájára: kiváló hangzás, briliáns hangszerelés, hibátlan játék – néha jó az unalmas tökéletesség.

3. Wet Leg: Wet Leg

Az indie világ számtalan fiatalja (Ida Mae, Valerie June, Wolf Alice stb.) lustálkodott vagy unalomba fulladt. Nekem a tavalyi felfedezett egyértelműen a brit Wet Leg leányduó első lemeze. A nyitólemezek fésületlen lelkesedése kiegyensúlyozottan érett sounddal találkozik. Brutális újdonság a d’n’b-t a jazz-zel és a hiphoppal ötvöző DOMi & JD Beck francia-amerikai duó Not Tight című bemutatkozó albuma is, de a közreműködő világsztárok (Herbie Hancock, Snoop Dogg, Anderson.Paak stb.) és a Grammy-jelölése ellenére egy kicsit kaotikusra sikerült. A debütáló albumosok közül imádnivaló még Allysha Joy jazzénekes (a 30/70 Collective egykori vokálosa) Torn: Tonic című lemeze is. Portré.

4. RHCP: Unlimited Love

A Red Hot Chili Peppers kihagyhatatlan 2022-ből, egyrészt két dupla albumot produkáltak, plusz visszatért a briliáns gitáros John Frusciante, és a Puskás Stadion minden technikai problémája ellenére is kiváló nyitókoncertjét is ők produkálták idén. Nekem az Unlimited Love jön be, ami unalmasabban bár, de visszaidézi a nagy albumokat (Californication, Stadium Arcadium). Nem nagyon értem az elektromos szinti soundokat az év végén megjelent Retourn-on. Amit viszont hangszerelésben (világbajnok fúvósok) és Flea basszusjátékában produkálnak az Aquatic Mouth Dance-ben, az emberfeletti. Kritika.

5. King Gizzard & The Lizard Wizard: Ice, Death, Planets, Lungs, Mushrooms and Lava

Hezitáltam a Fantastic Negrito White Jesus Black Problems lemeze és az ausztrál crossover zenekar között, végül ez utóbbi győzött. A Gizzard Király indulásakor a tízes években nem nagyon érdekelt: csupa öncélú art metál zúzáshegyek. Ám a húszas évektől felfedezték a pszichedéliát, a funkot, a jazzt és Frank Zappát, azóta levakarhatatlanok. Tavaly négy albumot készítettek, de nem a Changes „főlemezük”, hanem a kegyetlen hosszú című dupla albumuk az, ami játékban, érzelmekben, izgalomban és hangulatban is a legszínesebb lett.

6. Iggy Pop: Strung Out Johnny

Igazából január 6-án megjelent az isteni Iggy Pop új Every Loser című albuma az RHCP, a Jane’s Addiction vagy a Pearl Jam zenészlegendáival, de az év végén kijött Strung out Johnny kislemez rendesen belökte az idei évet is. Hasonlóan a 2016-os Post Pop Depressionhöz, kiváló fúziót mutat a fiatalokkal. Iggy a legrondább és legimádnivalóbb öreg punk, de a Frenzy-ben (is) olyan energiát áraszt magából 75 évesen is, mint 55 éve a Stooges frontembereként. Ja, és tavaly kiadta az épp tízéves Apres c. lemezét is, amelyen örökzöld francia sanzonokat énekel, halál viccesen.

1. Subtones: Lángolj

A tavalyi év abszolút magyar győztese a Subtones supergroup Lángolj című albuma. Egyszerűen tökéletes, olyan jazz-pop hegycsúcs, amit lehetetlen überelni. Subicz Gábor kompozíciói és hangszerelése egyszerűen zseniálisak. Külön dicséret, hogy debütáló lemezük, az Octopus után itt csak magyar szövegek vannak. Lehetetlen hibát találni. Érthetetlen, hogy az ország legjobb énekesnőjének, Kiss Flórának nincs saját albuma, az őrült ritmusú Napszél tökéletes, akárcsak Ávéd János fuvolaszólója – ez utóbbi megidézi a Kinopuskin fénykorának fuvolaszólóit is. (nevetés)

2. Blahalouisiana: Hozzánk idomult éjjel az ég

A zenekar negyedik lemeze hozza a formát, de hangszerelésben az eddigi legjobb lett. De igazából azért szeretem, mert rajta van az utóbbi évtizedek legjobb magyar funkyja, a Nem ereszt. Majdnem olyan jó, mint a Kinopuskin Taxija. (nevetés) Kritika. Interjú. Lemezpremier.

3. Beton.Hofi: Playbánia

Igazából sosem értettem (és ma sem értem) miért zene a RAP nevű műfaj, ami ugyebár nevében is csak szöveg és ritmus. Főleg nem értem a TRAP néven hívott szörnyelmet. Aztán úgy lettem vele, mint az Irodalmi Akadémiák a Harry Potterrel. Az utóbbi 4-5 évben olyan forradalom jött létre ezeknek a srácoknak köszönhetően, ami miatt már nemcsak a megfizethetetlen fesztiválzenekarok és a DJ haknik jelentik a könnyűzenei közönséget, hanem újra trend lett a gyerekeknek koncertre járni. Van 20-30 olyan rapper ma Magyarországon, akik élő zenekarral kísérve járják az újjáéledő klubokat. Emiatt hajlandó vagyok meghallgatni ezt az önimádattól, fecsegéstől és hazugságtól terhes műfajt. Azokat csípem, akik kevesebbet fecsegnek, még ha nem is olyan kifinomultak, mint a Punyanyimasztif. Szóval Figura helyett nálam most Beton.Hofi lemeze nyert, pedig tudom, hogy élőben sokszor se a ritmust, se a hangnemet nem találja. Jól ismerem ezt a sokszor tolakodó problémahalmazt. (nevetés) Kritika. Interjú. Szövegelemzés.

4. Frenk: Abszolút szabadon

Az öreg undergroundok szabin voltak idén, de Torma Gábor alias Frenk nemcsak apuka lett, de kiadott egy kiváló lemezt is, amin pont annyi aktivizmus van, amennyi még vidéken is emészthető. Viszont varázslatosan gazdag hangszerelés, és igazán különleges és kifinomult feeling. A magyar David Bowie pont annyira laza, amennyire precíz. Remek lemez.

5. Carson Coma: Digitális/Analóg

A Ricsárdgír bedobta a törülközőt, a Csaknekedkislány meg a Felső Tízezer felejthetőt produkált, így maradt a Carson harmadik lemeze. A komák megőrizték az első lemez frissességét, de végre kinőttek a Lóci játszik plágium és a sokadik 30Y-Beatles parafrázis gyanúból. A negyedik kiváló lesz majd. De lehet, hogy csak amiatt nyafogok, mert én már Az anyák sírnak / És az apák keze ökölbe szorul dal B oldalán vagyok. Kritika. Interjú.

6. Konyha feat. Söndörgő: Hazahaza

Imádnivalóak a Road Movie Magyarország dalai, mert bebizonyítják, hogy jó ízléssel is lehet az ember patrióta. A tavalyi év egyetlen dalt produkált, mégpedig a Konyha és a Söndörgő nagyszerű együttműködését. Itthon vagyok otthon.

+1. Christopher Tin: The Lost Birds

Csak hogy legyen valami transzcendens komolyzene is. Christopher Tin első lemeze 2009-ben Grammy-díjat kapott, akkor olyan klasszikus zenével keveredő afrikai gyökerű világzenét csinált, amely végül is megérdemelten lett népszerű: a Baba Yetu dalt több mint 17 millióan hallgatják a Spotify-on. A tavalyi Lost Birds kompozíciója egy sokkal egységesebb, kvázi neo-romantikus klasszikus mű a Londoni Royal filharmonikusokkal és a Voces8 a capella oktettel. Ez utóbbit a legtöbben talán az Edward Elgar Nimród-feldolgozásról ismerik, a darab elhangzott Erzsébet királynő temetésén is. Mindenesetre ez a második Tin-lemez, ami 13 év elteltével ismét Grammy-jelölést kapott – nem véletlen.