„A két full komplett elmebeteg csodagyerek” – Gazdag István és Szász György kedvenc 2022-es zenéi

2023.01.29. 15:41, soostamas

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Most a magyar indusztriállegenda CMC-vel újra aktív Szász György, valamint a CMC-ben vele együtt dolgozó Gazdag István kedvencei következnek, akik egy kiváló verslemezt (Versek a Zajban) hoztak össze tavaly, István pedig a First Aid 4 Souls előzményének számító Vacuumot is feltámasztotta hosszú idő után. Listáikból kiderül, milyennek kell lennie egy EBM-zúzdának 2022-ben, mi volt toronymagasan a legjobb darkwave album tavaly, és az is, hogy miért érdemes odafigyelni a psych-rock csodáira.

Fotó: Creeping Mac Kroki.

GAZDAG ISTVÁN
(First Aid 4 Souls, Vacuum, CMC)

A hazai EBM szcéna egyik régi figurájaként szomorúan summáztam, hogy a klasszikus EBM és Electro Industrial közeg gyenge évet zárt 2022-ben. A második vonal, az EBM technoid újhullámja hozott ugyan kiváló albumokat, de az év minőségi lemezei címet megint a psy/prog-rock stílus prezentálta. A nyolcvanas évek komplexitás- és igényességversenye öltött testet ezekben a bandákban.

Elder: Innate Passage

Mindjárt kezdeném is a listámat az abszolút győztessel, a legendás Elder új lemezével. Komolyan mondom, hogy ha csak ez az egyetlen album jelent volna meg az évben, már akkor is boldogan írnám ezt az összefoglalót. Mondjuk, nehezen tudom meghallgatni, mert percenként fog el az elviselhetetlen irigység érzete hallgatás közben, és ezzel folyamatosan küzdenem kell. :) Az Innate Passage minden pillanata kiérlelt és rendkívül intelligens. A prog/space/psy fenséges találkozása a telt new wave harmóniákkal. Külön öröm számomra, hogy a témákat támogató szintihangok különösen szépre vannak keverve, ami ritka madár a modern rock berkeiben. Interjú.

King Buffalo: Regenerator

Természetesen a King Buffalo sem maradhat le a 2022-es best of listáról. A Regenerator című albumuk hallatán kezdetben úgy éreztem, hogy a tökéletesre csiszolt menetelés nem ér fel a két előző, korszakalkotó lemezükhöz, de aztán egyszer csak jött a Mammut! (Itt a kisgyermekes szülők biztos nagyot néznek, de nem, ez nem az a mammut...) :) Ez a dal szövegében, hangulatában akkorát üt, hogy rögtön az élmezőnybe repítette ezt az albumot is.

A King Buffalo népszerűségéről sokat elárul amúgy, hogy a régi Korai Öröm-szintű tripjeikkel felléptek a teljesen partyképes/elektronikus Burnig Man fesztiválon is, ami lássuk be, psy rock/stoner/ex-doom bandától azért nem szokványos. Ha a The Burden of Restlessness inkább rádióbarát formátumú volt a három-hét perces dalokkal, az Acheron pedig teljesen mellőzte a struktúrát a textúra és a hangulat javára, a Regenerator mindkét megközelítésből merít elemeket. A lemezen található hat dal (és egy instrumentális közjáték) fülbemászó, groove-os tételekkel kényeztet, de végül mindegyik a King Buffalo fenséges, légies, pszichedelikus káoszában teljesedik ki.

Spammerheads: Tar Blood / Cement Skin

A modern/technoid EBM egyik legfeltörekvőbb csillaga a spanyol Spammerheads duó. Bár a zenekar 2019-ben alakult, de a tagság komoly zenei múltra tekinthet vissza. Ana és David az életben is egy párt alkotnak és meg kell mondjam, hogy ez az összhang nagyon erős produkciót eredményezett. Ha kuriózum electro underground újdonságokat keresek, általában a Kollektíva oldalra kattintok. Ott találtam meg őket is. Nem elég, hogy azonnal megvettek, de a Kollektíva szervezésében még közös dalt is készíthettem velük. A Tar Blood / Cement Skin című 2022-es anyagukban olyan elsöprő erővel ötvözik a legjobb EBM-hagyományokat a techno csapatással, hogy attól felakadt a szemem.

KR3LL: Thud

Linda és Tommy nem ma kezdték az ipart. A kanadai születésű, magyar származású énekesnő és férje, a Drugzone nevű ipari-rock bandával hatalmas underground sztároknak számítottak a kétezres években. Az ezt követő KR3LL nevű bandájukkal viszont egy sokkal kiérleltebb és profibb produkcióval leptek meg. Linda akcentusmentes, erős éneke Tommy rafinált témáival keverve olyan táncolható, zúzós elegyet képez, ami ritka a magyar közegben. Itthon nem szeretik a mutáns, műfajilag vegyes produkciókat, de megsúgom, a kinti kiadók egyre inkább az egyedi hangzást keresik. Így nem véletlen az album hangos kritikai sikere sem a hanyatló nyugaton...

Spike Hellis: Spike Hellis

„Mintha szögesdrótot használnál fogselyem helyett. Széles mosolyt fakaszt az arcodra.” Ezt egy nagynevű zenei blogger írta a Spike Hellis kapcsán és tökéletesen össze is foglalta a zenekar lényegét. A kemény electro/EBM-alapok mögött elképesztő mennyiségű szarkazmus, cinikus felhang és sötét humor húzódik meg. Ez a dadaista hozzáállás természetesen zenei előképük, a Cabaret Voltaire sajátja, mint ahogy a hangzás is ügyesen idézi meg a sheffieldi industrial/funk géniuszok korai hangzását. A Los Angeles-i duó nagyon profin használja a különböző hangeffekteket és effekteket, magasan a dömpingminőség felett. A zenekar agya az amerikai indie/psy-rock körökben zúzott idáig, az pedig, hogy jól tud zenélni, végig átjön az új anyagon is. Szemtelen és okos zene, egyszerre tisztelgés és fricska.

Paradox Obscure: Morphogenesis

Májusban jelent a görög duó új albuma, ami bátran távolodik a lassan önismétlésbe fulladó post-darkwave hangzástól és már-már a tech house-zal és a legjobb electro-hagyományokkal kacérkodik. Folyamatos bátor kísérletezés és pumpáló ütemek jellemzik ezt az albumot. Az érfelvágó kántálás helyett az énekesnő énekel. Nagyot. Van valami Edit Piaf-os magára hagyottság a hangjában. Valami mély dráma és küzdeni akarás. Ennek, és a remek analóg szintis hangszerelésnek köszönhető, hogy az album tele van slágergyanús szerzeményekkel. Az első Röyksopp-albumhoz tudom hasonlítani. Gondolom, a headliner Metropolis Recordsnak is feltűnt a potenciál, hiszen ők vették szárnyaik alá a zenekart.

White Lies: As I Try Not to Fall Apart

Ezek a srácok annyira megtanulták a nyolcvanas éveket, olyan elegánsan és okosan emelik át a mai hangzásba, hogy az páratlan. Persze magasra tették a mércét, hiszen a felülmúlhatatlan Tears For Fearst lőtték be példaképnek, ami lássuk be, magas mérce. Ahogy a TFF is kacérkodott a progrock-hangzással, úgy náluk is teljesen nyilvánvaló, hogy a new wave mellett nagyon figyelik a modern doom/stoner/psy-vonalat is. Frenetikus basszustémák, a Sparks legjobb korszakait idéző dalszerkezetek, melankólia és kőkemény profizmus jellemzi az új anyagot is. Interjú.

„CSILINGELŐ POPDALOK VÁLTAKOZNAK TECHNOID ÜTEMEKKEL” – GAZDAG ISTVÁN KEDVENC 2021-ES ZENÉI

SZÁSZ GYÖRGY
(CMC)

1. Gin Devo: Only for Moments

Gin Devo aktív EBM-legenda, a Vomito Negro alapítója. Kezdjük vele, mert jó példa arra, hogyan nem kell beleragadni a 80-as évek EBM-dicsőségébe, még akkor sem, ha ő és általában belgák voltak ennek a műfajnak az úttörői. Ellentétben több pályatársával, ő nem a múltból él fakó nosztalgia-felhőt eregetve, céltalanul, mint például a műfaj szinte névadó, szintén belga csapata, a Front 242, hanem állandóan képes megújulni szóló- és zenekari projektjeivel egyaránt. A The Garden of Evil az év egyik legjobb albuma számomra.

2. Laibach: The Future

Közel 30 év alatt 4 Laibach-koncertet láttam, egyértelműen a tavalyi budapesti A38-as volt a legjobb. Megint az a gondolat igazolódik, mint Gin Devonál: azok az igazi nagy legendák, akik képesek a régit megtartva folyamatosan újat hozni. A The Future egy 1992-es, azonos című Leonard Cohen-dal újraértelmezése. A Cohen által bemutatott, megjósolt vízió sajnos valóra vált... A dalhoz készült klip önmagáért beszél.

3. The Soft Moon: Exister

Luis Vasquez zseniális, gyakorlatilag egyszemélyes, műfajok felett álló projektjét a Kollektívás barátom mutatta meg nekem pár hete, azonnal be is került a 10-es listámra. Ma szinte vírusként terjedő divat a zenei kategorizálás, indusztriál, post-punk, cinematic, dark-electro stb. Külön élvezem, amikor olyat hallok, amit nem lehet kategorizálni, mert műfajok felett áll. Ilyen a Soft Moon Exister albuma!

4. General Dynamics: Interrogation Sequence

Sarin és Qual, a két full-komplett elmebeteg csodagyerek. Milyennek kell lennie egy 2022-es EBM-zúzásnak? Ilyennek...

5. Stella Rose Gahan: Angel

Stella Rose Gahan. Ismerős a név valahonnan? Igen, a lány apja Dave Gahan (Depeche Mode). Ettől önmagában azért még nem fognék padlót, max. egy érdekesség lehetne. Viszont ha meghallgatjátok ezt a dalt... megérkezett egy évtizedek óta nem hallott, egyedi női hang és énekstílus, nagyon jó dark-rock-blues zenébe ágyazva. Gyönyörű és izgalmas.

6. Kurt Uenala feat. Dave Gahan: G.O.D.

A lánya után jöjjön a faterja is! Sohasem voltam DM-fan, természetesen minden elismerésem mellett írom ezt, nagyon sok jó Depeche Mode-dalt szeretek, a DM főleg azért Alan Wilderrel megkerülhetetlen, de például a Recoil sokkal nagyobb hatással volt rám (és a zenekaromra). Kurt Uenala egy jelenleg Izlandon élő electro-mágus, évekig dolgozott a DM stúdióban Dave Gahannel, ahol megfigyelte, hogy a DM frontembere megállás nélkül jegyzetelget röviden a titkos füzeteibe. Izlandon ezek a titkos, nem publikálásra szánt sorok valahogy mégis életre keltek egy ambientes, sötét electro felhőben. Rendkívül érdekes side projekt keletkezett, ami engem sokkal jobban megfogott, mint bármi korábban ezektől a zenészektől.

7. Motor!k: Socrates

A Moror!k nekem az év felfedezése, Dirk Evans (The Klinik, DIVE EBM-legendák) instrumentális krautrock projektje. (Természetesen ő is belga.) Dőlj hátra, nagyon lazán, gyújts rá, igyál valamit (vagy ne) és utazzzzzzzz.

8. The Young Gods Play Terry Riley

A Fiatal Istenek, akik közben már egyáltalán nem fiatalok, viszont számomra továbbra is zenei félistenek, és ez így is marad. A CMC történetében a legfényesebb nap volt, amikor a Petőfi Csarnokban, 1989-ben felléphettünk velük. Azóta is, szinte minden évben "elkövetnek" valami új és csodálatos albumot, koncertet. Tavaly októberben Terry Riley minimalista, avantgárd zenéjéből "In C" lett bemutatva egy jó órás "live session", nagyszerű filmmel kombinálva. É L M É N Y !

9. Kill Shelter: Asylum

Toronymagasan a legjobb darkwave album idén. Az Asylum szinte minden darabja kollaboráció egy-egy egyébként is kiemelkedő figurával. A hőskorszak megidézése 2022-es hangzással.

10. Tenno Pop: Mobile Phone Country Blues (Just Forget Your Damnation)

Itt most kicsit csalok, mert ez a dal 2021 vége felé jelent meg, viszont kortárs magyar zene, és szeretném bemutatni, mielőtt eltűnne a heti több ezer hallgathatatlan szörnyűség által felkavart sivár, reménytelen ködben... Selmeci Kristóf projektje, aki a Dr. Beatben és számomra főként a The Bahnhofban már letette névjegyét az asztalra. Remélem, lesz folytatás.