Cate Blanchett istenien gesztikulált, Léa Seydoux gyönyörűen sírt, Tang Wei megmutatta, hogy a szomszéd lány is lehet femme fatale. Tom Cruise élete legnagyobb sikerét hozta össze, Paul Mescal megfacsarta a szívünket, Austin Butler véghez vitte a lehetetlent. Kőgazdagok felváltva fostak és hánytak a luxushajón, röhögtünk képregényfüggő csodabogarakon és letűnt táncdalénekesen, a magyar valóságot a legpontosabban a románok és a grúzok mutatták meg. A Filmrecorder rovat szerzői (Dezső Bálint, Greff András, Herczeg Zsófi, Huszár András, Jakab Juli, Mikó László, Onozó Róbert, Rácz Viktória, Selmeczi Nóra és Varga Ferenc) összeszedték a húsz filmet (igazából huszonegyet), amit a legjobban szerettek idén. Ez a cikk először a Recorder magazin 100. számában jelenet meg, a többi évvégi toplistánkat itt találod.
20. Barbár (Barbarian)
Neil Marshall Barlangja óta nem jártunk olyan halálos veremben, amilyen Zach Cregger első játékfilm-rendezésében tátong – egy nagyon is konkrét, nagyon is mai nagyváros, a penészesen málló Detroit mélyrétegében. A szörnyetegeket itt nemcsak a gonoszság, hanem a közöny is kreálja, az igazi horror pedig a tudat, hogy ebből a kettőből a mi haldokló negyedeinkben sem mutatkozik sohasem hiány. GA
19. A szerelmesdal (A Love Song)
Nomádok kései találkozásáról szól Max Walker-Silverman első nagyjátékfilmje. Faye valahol Coloradoban teljes meggyőződéssel vár valakire. A napok eltelnek az élő-lélegző tájban, néha valaki meg-megáll a nő táborhelyénél. Teljes a balladai homály. Lito érkezése hamar ellobbantja a romantikus illúziót, hogy teret engedjen valami nagyobb, sérülékenyebb gyengédségnek, amiben benne van két ember minden dala, története, vesztesége. SN
18. A Room of My Own
Ahogy a magyar filmgyártás éppen egy kontraszelektív, ízlésficamos korszakába bukdácsol bele, nem tehetünk mást, mint hogy más nemzetek alkotásaiban keressük az azonosulási pontokat. Különösebben hunyorognunk sem kell, hogy magunkat lássuk ebben a tökéletesen életszerűre csiszolt grúz remekműben, mert mint kiderül Tbilisziben pont annyira vannak rottyon anyagilag és erkölcsileg az emberek, mint Budapesten. VF
17. A szomorúság háromszöge (Triangle of Sadness)
Ha az a tény nem sarkallná az embert mihamarabbi megnézésre, hogy ezzel a filmmel húzta be zsinórban második Arany Pálmáját Ruben Östlund rendező, akkor talán az meghozza bárki kedvét, hogy A szomorúság háromszöge mégis csak egy osztályharcos szatíra, ahol egy ponton nagyon gazdag emberek egy dülöngélő jachton nagyon sokat fosnak és hánynak felváltva, sőt van, hogy egyszerre a kettőt. DB
Korábban: Ennyi hányást még nem látott a mozivászon
16. Az északi (The Northman)
Ki ne szerette volna látni a Hamletnek egy olyan verzióját, amelyben a herceg egy kigyúrt vadállat, aki válogatott belezős-mészárolós eszközökkel áll bosszút apja gyilkosán, enyhe vérfertőzésbe kerül az anyjával, Björkkel és Willem Dafoe szikkadt koponyájával társalog? Robert Eggers eddigi legközönségbarátabb filmje hipnotikus alászállás a viking pokolba. HA
Korábban: Vadállatként üvöltő viking férfiak
15. Top Gun: Maverick
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a 2022-es filmes toplistában a Top Gun folytatásáról fogok írni, de kár lenne tagadni, hogy Tom Cruise hozta el az év MOZIfilmjét. A képregényfilmektől megcsömörlött nézők számára elmondhatatlan felüdülés volt egy minden univerzumtól mentes, felnőtteknek szóló látványfilmre beülni: a lenyűgöző akciójelenetek, az átélhető tétek, illetve az eredetit kiválóan megidéző strandjelenet a legjobb folytatások közé emelik a Top Gun: Mavericket. RV
14. Rimini
Egy tengerparti üdülőváros télen önmagában kísérteties. Passzoló színtere a kísértetként bolyongó, magát idősödő rajongóinak prostituáló letűnt alkesz táncdalénekes, Richie Bravo kálváriájának. A groteszk osztrák nagymestere, Ulrich Seidl magához képest most visszafogott. Megbotránkoztatás helyett nagyobb hangsúly kerül a melankóliára, a múlton való merengésre, de azért nem kell félteni, így is himbálóznak az aszott herezacskók és a ráncos mellek. DB
13. X / Pearl
Mia Goth személyében új horrorkirálynőt koronáztunk, méghozzá Ti West rendezőnek köszönhetően. A 70-es évek klasszikus, jóvágású slashereit idéző X után pár hónappal jöhetett a folytatás, illetve előzmény: a rendező Hollywood aranykorához nyúlt, a Technicolor giccsét maximumra tekerte és olyan pszicho-horrort tárt elénk a Pearllel, amiben Goth a nagybetűs színjátszás csillagai közé repítette magát. HZs
12. Funny Pages
Nem könnyű friss ízekre bukkanni az amerikai független filmes palettán, de ennek a morbid, elcseszett, neurotikus felnövéstörténetnek sikerült. Az egy dolog, hogy ennyi visszataszító, a sztáralkattól egészen messze álló, groteszk figurát rég láttunk egyszerre, de a nyers, Safdie-féle idegbajt Wes Anderson-csodabogarakkal ötvöző mikrokozmosz is egyedi, amit felépít. HA
11. R.M.N.
2022 egy olyan év volt, ami még több embert taszított politikai apátiába, így nem csoda, hogy a hazai politika hárommal korábbi slágerszava, a migránsválság sem lett épp az év mozis húzótémája. Pedig az R.M.N. korunk sosemvolt legjobb magyar filmje, amelynek megrendezéséhez egy román zseni, Cristian Mungiu kellett. Békében él magyar, német, román a festői erdélyi faluban, csak Srí Lanka-i pékek ne zavarják meg az idillt – a kelet-európai néplélek kíméletlenül pontos, hátborzongató látlelete. OR
10. Veszélyes lehet a fagyi
Mi lehet jobb egy Stork Natasánál? Hát kettő! Szilágyi Fanni bemutatkozó filmjében egy nagyon eltérő életet élő ikerpárt ismerünk meg, két különböző szemszögből: a „hogyan látjuk egymást és magunkat?” típusú nézőpontváltás mindig hálás téma a filmekben, és a Veszélyes lehet a fagyi ezt tökéletesen ki is aknázza, a női szerepekkel kapcsolatos előítéletek kiforgatásával. A The Hu mongol folkmetal együttes Wolf Totemje meglepően jól működik feminista indulóként! RV
9. Egy szép reggelen (Un beau matin)
A Bergman szigete után alig egy évvel a csalhatatlan ízlésű Mia Hansen-Løve már vissza is tért egy újabb leheletfinom, félig önéletrajzi drámával. A történet nem tartogat sok meglepetést, a film igazi erejét az életből mesterien elkapott pillanatok és a kiváló színészi alakítások adják. Léa Seydoux megint hétköznapi embert játszhat, és megmutatja, még mindig ugyanolyan penge, mint az Adèle élete idején. VF
8. A titokzatos nő (Decision to Leave)
Park Chan-wook ismét az összes érzékszervünket kényezteti ebben a detektív-kirakósdinak álcázott mai, de jegyeiben ízig-vérig gótikus szerelmi történetben, mely egyaránt inspirálódik akár a Szédülésből, akár dél-koreai kosztümös melodrámákból. Tang Wei enigmatikus játéka és a kába éjszakázásokat idéző, voyeurisztikus kameramunka párosa az év egyik legizgalmasabb egymásra találása. ML
7. Préda (Prey)
Végre egy franchise-film, ami trendkergetés helyett pontosan tudja, mi szeretne lenni! Dan Trachtenberg velős és agyvelős komancs akció-thrillerje messze a legjobb Ragadozó-sztori az eredeti óta. Lenyűgöző a táj, látványos az akció, de egy se üt akkorát, mint Amber Midthunder eltökélt tekintetű, vagány és végtelenül empatikus Naruja, akivel újabb ikonikus akcióhősnő született. ML
6. A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin)
A várva várt Colin Farrell–Brendan Gleeson–Martin McDonagh találkozótól senki ne várjon Erőszakik 2-t, inkább egy abszurd drámát magányról, elvágyódásról és férfibarátságról. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne adagolnák bőven a fekete humort, de McDonagh sokkal érettebb, mélyebb és sebezhetőbb oldalát mutatja, mint eddig, Farrell és Gleeson párosa számára pedig – ha van igazság – az Oscar a következő állomás. OR
5. Minden, mindenkor, mindenhol (Everything Everywhere All at Once)
Kis költségvetés, feltörekvő kínai-amerikai rendezőpáros, anya-lánya generációs konfliktus megható feloldása? Párhuzamos dimenziók felfedezése? Szó szerint vett virsli ujjak hatása a társas kapcsolatokra? Jamie Lee Curtis, mint kövér és gonosz irodista-terrorista? Az egyik legmenőbb kortárs zenekar (Son Lux) soundtrackje? Ez a film valóban beteljesíti a címét, van benne minden - és szuper az egész, úgy, ahogy van. JJ
Korábban: Son Lux-interjú
4. Licorice Pizza
Technikailag tavalyi film, a magyar mozikba viszont idén jutott el Paul Thomas Anderson legújabb rendezése, amit bűn lett volna lehagyni a listánkról. A 70-es évek Los Angeles-i kertvárosában játszódó Licorice Pizzában valószínűtlen románc szövődik a világ leghatározottabb kamaszfiúja és egy útját kereső huszonéves lány között, ami amennyire polgárpukkasztó, olyan magával ragadó. Alana Haim és Cooper Hoffman az évtized párosítása. RV
Korábban: Hollywoodi hesszelgetés
3. Tár
Végre egy amerikai film, ami gondolkodó lényeknek tekinti a nézőit, akiknek nem kell mindent a szájukba rágni, elmagyarázni, sőt, megmutatni. Pedig puskaporos hordó a témaválasztás, de a ritkán alkotó, ám tévedhetetlen Todd Field rendezése nem redukálja fekete-fehérre vagy jóra és rosszra a #metoo mozgalmat és a cancel culture-t. A címszerepben Cate Blanchett ismét nyomatékosítja, hogy külön ligában mozog, ahova senki nem érhet fel hozzá. OR
2. Volt egyszer egy nyár (Aftersun)
Mennyire tudhatjuk, hogy mi jár a hozzánk legközelebb állók fejében? Paul Mescal beváltja a Normális emberek ígéretét, a 11 éves Frankie Corio pedig egyenrangú partnere az elsőfilmes Charlotte Wells önéletrajzi ihletésű napfényes drámájában, ami leginkább a lányos apákat és az apás lányokat készítette ki, de mindenki más is keservesen zokogott a váratlanul letaglózó finálén. VF
1. Elvis
Ahogyan Elvis Presley életében és művészetében elválaszthatatlanul összekeveredett a fenséges és a vásári, a diadalmas és a tragikus, úgy elegyednek ezek a minőségek Baz Luhrmann zenés ultramozijában is, miközben Austin Butler keresztülvibrál a mennyen és a poklokon. Hipnotikus művészet a széles tömegeknek – hát nem valami ilyesmiért találták fel a mozit és a popzenét? GA
Korábban: Elvis még mindig a legnagyobb király
Nézd meg, mik voltak szerintünk 2021 legjobb filmjei és 2020 legjobb filmjei, valamint 2019 legjobb filmjei, illetve 2018 legjobb filmjei!
