Nemcsak sztárok, hanem egyre jobbak is. Carson Coma: Digitális/Analóg (lemezkritika)

A Carson Coma harmadik lemezén is megnyerően szellemes, pofátlanul slágeres, és még több oldalát mutatja meg, mint amit eddig kinéztünk belőlük. Ez a kritika először a Recorder magazin 92. számában jelent meg.

Vargabetűk nélkül tapossa ki az útját a Carson Coma: minden lemezük egyenesen következik az előzőből, az újítások meglepő, mégis logikus következmények, miközben a hátrahagyott dolgok olyasmik, amiket már nem lett volna értelme tovább cipelni. A Digitális/Analóg még eggyel messzebb lép a fiatal zenekar berobbanásához kötött retrobeat műfajiságtól, és ugyan megőrzi a táncdalok világához viszonyuló ironikus nosztalgiafaktort, még határozottabban elmozdul az indie alteres, gitárcentrikus megszólalás felé, sokkal inkább emulálva a 2000-es évek eleji Arctic Monkeys vagy Black Keys garázshangzást, mint a 60-as évek örökségét.

A legmarkánsabb új ízként a poppunk jelenik meg a műfaji palettán, és az a helyzet, talán minden eddiginél jobban áll ez a direkt, őszinte sodrású lendületesség – a lemezt felütő Bőrönd zajos robbanása, a Fasza kis hobbi nemzedéki dacossága – a csapatnak. Oké, hogy kevesebb a dögös, hanyag groove, mint a Lesz ami leszen, de még sebészibb pontossággal fejtik ki hatásukat a slágerérzékeny refrének, a fülbemászó dallamok, a koncertközönséget megvadító tetőpontok. 

A szövegek is mintha még eggyel megközelíthetőbbé váltak volna: továbbra is szellemesek, megőrizve fanyar humorukat és történetmesélő jellegüket, de a bennük megrajzolt, kisrealista élethelyzeteket, egyszerű metaforákat szélesebb palettán érezhetjük magunkénak. A kapunyitási szorongások mellé (a Mi lesz? kérdéssorozata) befér az élet elfecsérlése feletti kapuzárási pánik (Osztálytalálkozó), az általános szerelmi tematika mellé (a szörfrockos Immunissá válunk) a fiatalok párválasztási nyűglődésének frappáns összefésülése a szülők nézőpontjával (Az anyák sírnak), a balatoni retrófeeling mellé (Kék Hullám Kemping) aktuális magyar társadalmi frusztrációk megéneklése (a homofób bűnbakkeresés elleni kifakadás a Pókban). 

Még most is becsúszik egy-egy esetlenebb megoldás, mint az ironikus potmétert túlcsavaró, csak gegként értékelhető Vezetői engedély, és olyankor is megrezeg kicsit a léc, amikor a hétköznapibb szorongások felől a tágabb létfilozófiai távlatok felé merészkedik az elbeszélői hang (az albumzáró Porszem). De tele van az album olyan egyből becsípődő telitalálatokkal – az a „Jaj, de kár!” az Osztálytalálkozó bridge-ében; a Kék Hullám Kemping előrefrénje; „Miért tudok túl sok mindent / Miért nem értek semmit sem” – amelyek fényében ténylegesen joggal vívta ki magának a Carson Coma az egyik legnépszerűbb hazai sztárzenekar titulusát. 

Előadó: Carson Coma

Cím: Digitális/Analóg

Kiadó: Gold Records

Megjelenés: 2022. március 11.

Műfaj: posztpoppunk-alter

Kulcsdal: Osztálytalálkozó

8.5/10

Huszár András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.