„Én így vagyok cool és vidám, grandiózus és laza, fura és hétköznapi” – Balanyi Szilárd, Jakab Péter és VENI kedvenc 2022-es zenéi

2023.01.11. 14:20, soostamas

Tök jó volt Red Hot Chilire paradicsomot válogatni a Sparban. Régebben maximum csak tömegoszlatásra használtam Mars Voltát, az új lemezük kifejezetten jól tudott esni. Nils Frahm: végre egy zene, amihez nem vagyok „túl lassú” vagy „túl halk”. Nekem 2022 már örökre így marad meg, mint egy hosszúra nyúló golden hour.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a tavaly 13 év után új szóló-nagylemezzel jelentkező és persze a Quimbyvel is visszatérő Balanyi Szilárdot, a megújult felállású Jazzékiel énekesét, a nemsokára második szólólemezével jelentkező Jakab Pétert, valamint a 2022 egyik legjobb hazai lemezét (Az út) jegyző VENI-t, azaz Szász Veronikát.

Fotó: sinco.

BALANYI SZILÁRD
(Quimby, SZILÁRD)

Idén a popvonalban mozogtam:

Foals - Life Is Yours

Tears For Fears - The Tipping Point

The Black Keys - Dropout Boogie

Liam Gallagher - C’mon You Know

Harry Styles - Harry’s House

Nerina Pallot - I Don’t Know What I’m Doing

Taylor Swift - Midnights

Sigrid - How To Let Go

SZILÁRD KEDVENC 2021-ES ZENÉIT ITT TALÁLOD.

Fotó: Kósa Péter.

JAKAB PÉTER
(Jazzékiel)

Idén elég kevés friss lemezt hallgattam (mondjuk ennél azért valamivel többet), úgyhogy a listám elég hevenyészett. A Mayberian lemeze az év legjobb hazai lemeze nálam, de nagyon szerettem a Papírsárkányok dalait (ott csak single-k voltak), jó volt végighallgatni az új Psycho Mutantsot, a Nagyúr-lemezt meg volt szerencsém menet közben is követni, illetve Ajsa Luna új megjelenéseit mindig várom, tök bírom a szövegeit - bár ugye neki sem lemez jött ki. Nemzetköziben meg a legtöbbször a Perfume Genius-albumhoz tértem vissza. Fontaines D.C. a Kósa miatt. The Smile-tól a The Smoke szupermenő, az szoktatott rá magára a lemezre. De amúgy attól függetlenül, hogy régebben maximum csak tömegoszlatásra használtam Mars Voltát, az új lemezük kifejezetten jól tudott esni. És esküszöm, még a Red Hot Chili Poster Child dalára is tök jó volt paradicsomot válogatni a Sparban.

1. Perfume Genius - Ugly Season

2. Mayberian Sanskülotts - God Tiger Need Chemical Works

3. The Smile - A Light for Attracting Attention

4. Alabaster DePlume - Gold

JAKAB PÉTER KEDVENC 2021-ES ZENÉI.

Fotó: Bata István.

SZÁSZ VERONIKA
(VENI)

Nils Frahm: Music For Animals

Többnyire azért nyúlok Nils Frahm minimalista, érzékeny és törékeny zenéje után, hogy tisztaságával kiragadjon a matériához láncolt hétköznapiságból és a belső utaimon kóborolva erőt merítsek ezekből az anyagon túli szépségekből. Ez az albuma is csupa finomság és illékonyság. Lassan gördül, sőt inkább folyik, nem akar hatni rám, nem akar meggyőzni, nem akar lenyűgözni, hanem hömpölyögve és gyöngéden belemos önmagába, én meg szelíden hagyom magam. És ez jólesik. Végre valami, amihez nem vagyok „túl lassú” vagy „túl halk”.

Beirut: Artifacts

A Beirut zenéjére egy belga barátom hívta fel a figyelmem még gimis koromban, és azóta is nagyon szeretem. Szép emlékeket idéz és nagyon arányos és egyedi az egész zenei világa. Szeretem benne a sok fúvóst meg az ukulelét is. Az Artifacts egy olyan album, ami a szerző eddig ki nem adott dalait vagy kamaszkori szerzeményeit tartalmazza, ami szerintem mindig nagyon izgalmas dolog.

Nart Orchestra: Underground Big Band Reconceptualizations

És ha már sok jó fúvós, meg lemezbe csempészett szerzői kamaszkor – meg amúgy is –, akkor az idei prímet hazai viszonylatban Meggyes Ádám big band agymenése vitte nálam. Szerintem ez a lemez már régóta lappang benne, és most végre kijött és igazi belsőmozi-beindító, intergalaktikus hipertrip lett. Van benne líra, dráma, keménység, lágyság, humor, horror és minden, ami az életben is. Nem tudom sokat hallgatni, ahogy a sűrű filmet sem nézi meg az ember akármikor, de amikor felcsapom az albumot, akkor egy az egybe rászánom az estét. Interjú.

Дeva: Csillag

Ha már trip magyar módra, akkor egy jóval emészthetőbb és világosabb világba kalauzol Deva zenéje. Egy olyan világba, ahol nagyon jó érzés elidőzni, ahol mindig tavasz van, csicseregnek a madarak és mindenkit viszontszeret a szerelme. Külön szeretem benne, ahogy a folk életérzést hozza, felemelően, népi-kínlódástól mentesen. Kedves, puha, színes, vidám, ízléses. A belső mozivásznon szélben ringatózó virágok, színes tollú madarak és csupa olyan szépség dereng fel, amire az ember szívesen bambul el, kimenekülve a tuning kipufogók urbánus zajából, a neonszínű géllakkok harsogásából és a csakmégeztveddmeg levegőtlenségéből. Kritika. Interjú. Lemeztáska.

Sofi Tukker: Wet Tennis

Ha valamiért harsogásra vágyom, akkor szinte biztos, hogy azért, mert táncolni akarok és akkor például Sofi Tukker egy remek választás. A húgom mutatta tavaly és úgy behasított a bulibeat a délutánunkba, hogy egyből táncolni kezdtünk rá, és rájöttünk, hogy attól még, hogy észrevétlenül harmincplusszosok lettünk, ezt sokkal többet is lehetne csinálni. Azóta is felcsapom néha Sofi Tukker zenéit és a Wet Tennis már majdnem annyira király, mint a Purple Hat, táncolni is lehet rá és akkor sem zavaró, ha nem táncolsz, csak hallgatod, ez meg igen ritka erénye a jól táncolható daloknak.

alt-J: The Dream

Az alt-J bármikor jöhet. Alaphangulatom egyik zenei kivetülése ez. Mondhatnám úgy is, hogy én így vagyok cool és vidám, grandiózus és laza, fura és hétköznapi, ahogy ez a zene. Energizál, visz, foglalkoztat, szórakoztat, megállít. Mindig más és mindig az, ami éppen kell. Ilyen lett a The Dream is. Portré + kritika.

Mörk: In the Golden Hour

Márk éneklése is egy tipikusan olyan dolog, hogy bármikor szívesen hallgatom és minden alkalommal pont ugyanúgy megdobban érte a magyar szívem, mint amikor először hallottam és csupa büszkeséggel tölt el a tény, hogy ez a hang, ami a világ bármely pontján elvinné a show-t, ez éppen a miénk. Ez csak úgy a tudatomnak is jó, meg praktikus is, mert nem kell külföldre menni azért, hogy élőben hallhassam. Ja, mert ugye élőben is éppen ugyanolyan kristálytiszta, brutálisan profi és bravúrosan érzékeny, mint a lemezen, csak ott még az is kiderül, hogy a hang gazdája még vicces is. Pazar! Ez a lemez különösen éteri lett, még több teret hagyva az énekhangnak. Bár az album 2021-ben készült, hozzám valamiért csak 2022 elején ért el és ahogyan hallgattam, az év is elindult velem szép lassan, ezért nekem 2022 már örökre így marad meg, mint egy hosszúra nyúló golden hour.