„Egyszer újra kinyílik a világ is” – Blahalouisiana-albumpremier: Hozzánk idomult éjjel az ég

Az idén már tízéves Blahalouisiana elkészült negyedik nagylemezével, amely folytatja a Blahalouisianaval, az Alagutak, fények, nagymamád jegenyéivel és a Minden rendbennel megkezdett hagyományt, és szintén a Recorderen debütál. A szokás szerint kiváló, de a korábbiaknál is változatosabb és a jól ismert Blaha-hangzást újragondoló lemezt február 18-án mutatja be a zenekar az Akváriumban, mi pedig pár kérdésre is elcsíptük Schoblocher Barbara énekesnőt, Jancsó Gábor dalszerző-basszusgitárost és Szajkó András gitáros-szövegírót a premier kapcsán.

A lemezt felvezető single-ökből már sejthettük, hogy a Blahalouisiana három album után kicsit ki fog mozdulni a komfortzónájából – erre utalt például a Nem ereszt diszkófunkos nyári slágere –, és a teljes nagylemez is ezt húzza alá. Soha nem volt még ennyire rockos, pörgős, máshol pedig ennyire mély és szomorú a Blahalouisiana zenéje, amely összességében még színesebbnek, árnyaltabbnak hangzik a Hozzánk idomult éjjel az égen.

A 2020 júniusa és 2021 áprilisa között, a Galyatetői Mank Alkotóházban készült albumon akad párkapcsolati country, egyszerű kocsmarock, elmúlásról szóló popdal, és persze a megszokott, szerelmes-derűs melankólia is. Megragadóak az újdonságok: a feszült cselló-zongoradarabként induló, huhogós vokállal dúsított Give Me One, a meglepően nagyot dörrenő, zakatolós Sokat bír, vagy a zenekar első igazi beatdala, az Aki nincs még ébren. Az albumnak pedig olyan felemelő lezárást ad az egzisztenciális-spirituális kérdéseket megmozgató Ugyanaz a tenger, amely a Platon Karataevnek is a dicséretére válna.

ÖSZTÖNÖS ÉS ÖNAZONOS: CÍMLAPINTERJÚNK AZ ELSŐ BLAHA-LEMEZ IDEJÉBŐL.

Az albumcímet kölcsönző sor is ebben a számban hangzik el, amiről Jancsó Gábor elmondta, hogy „mivel télen dolgoztunk a lemezen, és 3-4 előtt nem voltunk aktívak, utána meg besötétedett, az egész lemezt éjszaka írtuk, hangszereltük meg és vettük fel.” A borító a The Southern Oracle-énekes Kókai Barnabás (Barber's Art) munkája, a produceri feladatokat pedig Weil András látta el – de erről és a további újdonságokról, akadályokról és változásokról meséljenek már a zenészek. És persze hallgatható a teljes album is:

Negyedik lemezen általában kísérletezni szoktak a zenekarok, hangzást, műfaji határokat bővíteni, és a Hozzánk idomult éjjel az égen is ez érződik: újradefiniálja, kitágítja, miközben meg is őrzi a jellegzetes Blaha-hangzást. Milyen elképzelésekkel vágtatok neki a lemezírásnak?

Jancsó Gábor: Valóban szerettünk volna megújulni, amire az életnek volt is egy válasza, mert az eddigi producerünkkel, Ligeti Gyurival, aki a hangzásnak kb. 90 %-áért felelt két lemezen keresztül, békében és barátságban elváltak az útjaink. Az új lemezen már Weil Andrissal dolgoztunk, és az új fül és új szemlélet automatikusan hozta magával, hogy máshogy is szóljunk.

Schoblocher Barbara: Ez a lemez teljesen másképp született, mint a Minden rendben, amit analóg módszerrel vettünk fel a Prága melletti Sono Records stúdióban, és egyben játszottuk fel a számokat. Most felköltöztünk a Mátrába három dalírós-hangszerelős sessionre, ahol sokkal több időnk volt kísérletezni és alakítgatni a dalokat. Az volt a cél, hogy lépjünk egy szintet minőségben-mondanivalóban, és az előzetesen kihozott dalok fogadtatása azt mutatja, hogy ez sikerült. A diszkós-funkys Nem ereszt például egy új oldalunkat mutatja meg, és nagyon vevők voltak rá az emberek. 

Szajkó András „Szaja”: Régen nagyon nyersen szóltunk, bekapcsoltuk az erősítőt a stúdióban és kész; nekem pedáljaim se voltak a torzítón és a hangolón kívül. Nem volt igényünk rá, hogy a gitárhangzással kísérletezzünk, ezért Gyuri se erőltette a dolgot. Andrissal viszont minden dal minden részéhez kiválasztottuk az ideális erősítőt, hangszert és pickup-állást. Ezzel egy egészen új világ nyílt meg előttünk.

Barbi: Gyuri elsősorban lelkileg volt fontos támasza a zenekarnak. Ügyesen motivált minket, és elhitette velünk, hogy jók vagyunk. Zeneileg is más iskolát képvisel, mint az Andris. Vele nyersen szólaltunk meg, az is volt a cél, hogy minél inkább úgy szóljon a lemez, ahogy élőben is játsszuk a dalokat. Az első két lemeznek jól állt ez a direktség, de az új daloknak már nem. Először Gyurival futottunk neki a lemeznek, és felvettünk három számot analóg módon Diósdon, de nem úgy szólaltak meg, mint ahogy elképzeltük. Máshonnan kellett megközelíteni őket. Andris pedig úgy jött a képbe, hogy Ivánék vele dolgoztak a Budai Pop című lemezükön, ami nekünk nagyon tetszett zenekarilag, ezért mi is kipróbáltuk és Andris nálunk is bevált.

HA JOHN LENNON HALLANÁ, MOSOLYOGNA: A BLAHALOUISIANA KEDVENC 2021-ES ZENÉI

Úgy éreztük, kijártuk azt az iskolát, amit Gyuri képvisel, és miután elhittük magunkról, hogy jók vagyunk, jöhetett az, hogy a lemez feléneklésekor fogtam úgymond az erősségeimet és beraktam a zsebembe, hogy oké, most új dolgokat próbálok ki. Inspiráló volt, hogy rengeteg energiát fordítottunk az énekre is, és kikísérleteztük, melyik dalnak melyik mikrofon, hangerő és énekstílus áll a legjobban. Most nem az  volt a cél, hogy hú de meg legyenek énekelve a számok, hanem hogy előcsaljuk belőlük a megfelelő érzelmi intenzitást. Emiatt sokkal lágyabban és gyengédebben énekelek a lemezen, miközben a hallgató nem feltétlenül érzi ezt a hatást. Több dalnak is úgy futottam neki, hogy na, majd a Kovács Kati-s power-éneklés fog neki jól állni, de a Give Me One vagy a Megállítottad az időt is meglepett azzal, hogy teljesen más hangkaraktert kellett előhívnom hozzá. Úgy bántunk az énekkel, mintha egy hangszer lenne, és ez nekem nagyon tetszett.

Újdonság, hogy Barbi is írt dalt és szövegeket a lemezre. Korábban miért nem?

Barbi: Magamnak mindig is írogattam, de nem voltak kész ötleteim. Az elmúlt években sok mindenen keresztülmentem érzelmileg, és ezek a karantén alatt értek meg bennem, ezeket írtam ki magamból. De Máté [Pénzes Máté billentyűs] is írt az új lemezre (a Nem ereszt alapját), szóval az egész zenekar bátrabb és nyitottabb lett ebből a szempontból.

MIT REJT SCHOBLOCHER BARBARA LEMEZTÁSKÁJA? MEGMUTATJUK!

Szaja: Én nagyon örültem ennek, mert régóta szeretném, hogy a magyar nyelvű dalszövegírás ne az én monopóliumom legyen a zenekarban. Alapvetően nem vagyok szövegíró, csak azzá váltam az évek során. Véges számú az ihletett estéim száma, nem tudok bármikor kiizzadni magamból egy szöveget. Ahhoz viszont, hogy a zenekar menjen előre, folyamatosan kellenek új dalok, emiatt éreztem magamon egy nyomást, és örülök, hogy ezt most már meg tudom osztani mással. Remélem, ez nem egy egyszeri alkalom volt, hanem this is the beginning of a beautiful partnership. Pláne, hogy a Ha itt maradsz, aminek a szövegét és a zenéjét is Barbi írta, szerintem az egyik legjobb dal a lemezen. A Szívemet kitépted is jó, aminek a szövegét szintén ő írta, de az egy mollos, rockos dal, a Ha itt maradsz viszont nagyon kedves, nagyon barbis. Több szálon kapcsolódik a személyiségéhez.

Jancsó: Tök jó, hogy Barbi ilyen szempontból is megnyílt, mert ezáltal sokszínűbb lett a lemez. Én valószínűleg nem hoztam volna ilyen countrys dalt, vagy nem lett volna ennyire tiszta, önazonos, és nem tudna ennyire siklani. De Barbinak annyira jól áll, hogy rettenetesen megszerettem, nálam is top 3-ban van az új lemezről. A Szívemet kitépted pedig a legelső dal volt, amin elkezdtünk dolgozni, csak aztán jött a Covid és félbemaradt. Én szeretek hajcsárkodni a zenekaron belül, ami a többieknek idegesítő lehet, és szerettem volna befejezni a dalt egy borzasztó rossz időszak elején, Zoomon keresztül, ami nyilván nem jött össze. Aztán megpróbáltuk először még Gyurival összerakni, de akkor sem működött. Aztán ahogy a mátrai sessionökön elkezdtünk dalokat írni, ez is összeállt. Igenis meg kell küzdeni egy dalért és a másik ember ötleteiért.

Mennyire engedtétek be a járvánnyal járó feszültséget, érzéseket a dalokba?

Szaja: A szövegekbe én semmilyen szinten nem szerettem volna beengedni a Covidot. Persze a közvetlen érzelmi hatásait nem lehet kikerülni, de nem akartam a járványhoz kapcsolódó szöveget írni, mert azt eddig szerintem senkinek nem sikerült ízlésesen megoldania.

Barbi: Mi a zenébe menekültünk a járvány elől. Amikor felmentünk a Mátrába, mintha egy másik dimenzióba kerültünk volna, ahol ez az egész szarság nem is létezik. Híreket se olvastunk, és olyan szabadon tudtunk létezni, mint előtte.

Jancsó: Rám a dalírásban nagyon hatott. A Nem eresztben a monoton refrén, sőt a basszus és az ének is egy-két hangon mozog, ami számomra a karantént jelképezte. Aztán a „nyár végi estével” kinyílik a refrén, mert arra gondoltam, hogy egyszer újra kinyílik a világ is, jön a nyár, a buli, a napsütés. A járvány megírta nekünk ezt a refrént.

a Blaha február 18-án tart lemezbemutató koncertet az Akváriumban, jegyvásárlás, Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Martin Wanda

Blahalouisiana a Facebookon.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.