„A Pokoltűz Istene 80 évesen sem pihen” – Gerdesits Ferenc kedvenc 2022-es zenéi

2023.01.26. 18:38, soostamas

Jam rock, improvizáció, 1969, hosszú számok, sok gitár, mindenféle ének nélkül. Kell ennél több? Hát persze: jönnek a kaliforniai riffkirályok, a Jodorowskyért rajongó derék, igaz emberek, és kitűnő szórakozást nyújtanak mindenkinek, aki kedveli a beskatulyázhatatlan és kiszámíthatatlan zenéket.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a Quimby-vel egy hosszabb kihagyás után visszatérő, de több más zenekarból is ismerős Gerdesits Feri kedvenceit mutatjuk be, aki tavaly új lemezzel ünnepelte a Marlboro Man 30. születésnapját, és most is összeszedte nekünk a legjobb pszichedelikus és stoner zenéket.

Úgy néz ki, nálam idén is a pszichedelikusok és stonerek arattak, de a nagy öregek is igen komoly albumokat tettek le az asztalra. Annyi nekem való zene jelent meg, hogy ide sem fér az összes, nem volt könnyű válogatni a sok kiváló lemez közül.

Gypsy Wizard Queen: Gypsy Wizard Queen

Decemberi meglepetés ez az album. A Gypsy Wizard Queen egy észak-dakotai stoner psych banda, blues és doom elemekkel, sajnos sok információt nem találtam róluk, eddig mindössze egy EP jött ki tőlük, tehát ez az első lemezük. Egészen könnyedén úsztatják át a muzsikát tahó stoner riffekből elszállt, bluesos pszichedeliába és vissza, nagyon megkedveltem őket. A fotóik tanúsága szerint hatalmas, 30 colos lábdobot használnak, ami idehaza elképzelhetetlen, és kedvelik Jodororowsky-t, de legalábbis a Holy Mountaint. Ezek szerint vannak még derék, igaz emberek! Mindenkinek jó szívvel ajánlom!

Elder: Innate Passage

Az USA-ból Berlinbe „vándorolt” Elder (migránsok, atyaég!) 2021-ben a Kadavarral készített nagyon komoly albumot, idén is kijöttek egy új anyaggal, ami már bőven túl mutat a stonerkedésen, ez már bőven progresszív rock, amit szerencsére nem a metál felől közelítenek meg, inkább a 70-es évek hagyományait viszik tovább. Az Innate Passage zseniális, rengeteg billentyűvel és még több váratlan zenei fordulattal, ott a helye a klasszik prog albumok között. Szerintem az Elder az egyik legizgalmasabb mostani zenekar, mindenképp látni szeretném őket élőben. Interjú.

Klaus Schulze: Deus Arrakis

Klaus Schulze halálával pótolhatatlan veszteség érte a kraut és elektronikus zene világát, az emberiség értelmesebb feléről nem is beszélve (a többinek úgyis mindegy). A Deus Arrakis az utolsó albuma, már posztumusz jelent meg, a szerző szerint Hans Zimmerrel a Dűnéhez készült közös munkájuk ihlette, gondolom ezért is a szójáték a címben, ami egyszerre utal a filmre és az „Isten áldjon!” latin kifejezésére. Nehéz eldöntenem, hogy valóban a legszomorúbb Schulze-album, vagy csak a körülmények miatt érzem annak ezt a 77 percet. Ami persze a schulze-i hagyományok alapján nem szokatlan hosszúság, tágabban értelmezi az időt, hagy teret a befogadásra, ellentétben azzal, amikor a hülyegyerek két és fél percben elrappeli és minősíti a világot, valamint téged. Szerencsére nekünk itt maradt 47 albuma, ezekkel bármikor kiléphetünk az időből.

Hawkwind: Dreamworkers Of Time: The BBC Recordings 1985-1995

Váratlan módon a Hawkwind idén nem adott ki új albumot, viszont 3 különböző antológiát, ill. archív koncertfelvételeket dobtak piacra. Ezek közül a Dreamworkers Of Time című 3 lemezes kiadványt emelném ki, amely 3 koncertet tartalmaz az 1986 és '95 közötti zseniális korszakukból. Ezt rengeteget hallgattam ebben az évben, jó szívvel ajánlom annak, aki most ismerkedik a zenekarral, mivel szinte az összes jelentős daluk rajta van, ráadásul a legjobb korszakukból.

Nik Turner & The Trance Dimensionals: Synchronicity

A Hawkwind alapító tagja, Nik Turner novemberben hunyt el 82 évesen, de még tavaly is új anyaggal jelentkezett, mint ahogy 2013 óta csaknem minden évben. Sok meglepetés nyilván nem érhet senkit, aki már hallott tőle albumot, de a Synchronicity is bizonyítja, hogy mekkora szerepe volt Niknek a Hawkwind-hangzás kialakításában. Persze nem is meglepetésekre vágyunk, hanem a jól ismert pszichedéliára, Turner szaxofon- és fuvolajátékára, és egy hosszú lebegésre a világűrben. RIP Nik Turner!

Arthur Brown: Monster's Ball

A Pokoltűz Istene 80 évesen sem pihen, sőt olyan lendületben van, hogy 2022-ben két anyagot is kiadott: az egyik a Monster's Ball, egy horror-rock album, javarészt az 50-es évek számomra ismeretlen horror témájú dalaival és néhány saját szerzeménnyel, de helyet kapott rajta az első Pink Floyd-albumról a Lucifer Sam, egy Syd Barrett-szerzemény is. Teszi mindezt olyan arcok segítségével, mint Steve Hillage a Gongból, Ian Paice, a Deep Purple, Carmine Appice, a Vanilla Fudge, valamint Rat Scabies a Damned dobosa, James Williamson (Stooges), Brian Auger, Shuggie Otis vagy a fent már említett Nik Turner.

Arthur Brown: Long Long Road

A másik a Rik Patten multihangszeressel készült Long Long Road, ami inkább egy bluesos prog rock album, pazar hangszereléssel és játékkal. Nehéz választani a kettő közül, mert egyformán zseniálisak, és Arthur korát meghazudtoló energiával és ötletességgel énekel, lealázva jó pár, nála sokkal fiatalabb előadót. Ez a lendület élőben is megvan, újabban rengeteget koncertezik, nekem 2020 januárjában, a Covid előestéjén volt szerencsém hozzá Londonban, két egymást követő bulit tolt fáradhatatlanul és tökéletesen. Mivel az egyik kedvenc zenészem, ezért óriási öröm volt, amikor 2009-ben néhány napig személyesen kalauzolhattam Budapesten, vendégül láttuk egy vacsorára, rengeteget sztorizott és még jammeltünk is pár órát. Bár a következő zenekarát és albumait nem velünk képzelte el, hihetetlen élmény volt az addig csak lemezekről ismert hangot a próbahelyi énekcuccból hallani. Arthur az egyik legnagyobb rockisten a Földön!

Da Captain Trips: Maths of the Elements

Az olasz pszichedelikus csapat 7. albuma, amelyet személyesen a Természetnek ajánlanak, kiválóan alkalmas arra, hogy elindítsuk a napot, de ugyanolyan jól működik egy hosszú éjszakán is. A zenekar egy baráti társaságból alakult, nagy rajongói a krautrocknak (ettől végképp szimpatikusak lettek), és elég lazán fogják fel a muzsikálást. A mindig legjobbkor megjelenő billentyű pedig teljesen levett a lábamról. Bár manapság az albumborítók jelentősége sajnos kevéssé számít, ők mégis egy elképesztő képet használtak, ami 3D-s szemüveggel mutatja meg magát igazán.

Frozen Planet...: 1969 - Not From 1969

Jam rock, improvizáció, 1969, hosszú számok, sok gitár, mindenféle ének nélkül. Kell ennél több? Hát nekem nem, ez épp így tökéletes, az ausztrál trió már sokadik albumánál tart, hasonló recepttel. A koncepció legtöbb esetben az utazás, és ahogy hallgatjuk a zenét, bejárjuk a makro- és mikrokozmoszt egyaránt, sosem látott és jól ismert tájakat látunk, miközben remekül érezzük magunkat. Pedig mindössze három ember jammelget rendkívül ötletesen.

Jean-Michel Jarre: OXYMORE

2022 nagy meglepetése számomra Jarre OXYMORE című albuma. Magamban már leírtam az öreget, de most olyan frissességgel és ötletességgel állt elő, hogy ledöbbentem, és egymás után többször is végighallgattam. Állítólag 360 fokos térbeli audióban rögzítették, nyilván így is kellene hallgatni, de az élmény sztereóban is tökéletes, csak kapkodtam a fejem, úgy forogtak a hangok. Ennyire kemény anyagot még nem hallottam tőle, jobban emlékeztet a Tangerine Dreamre, mint Jarre eddigi műveire, mindenkinek ajánlom, aki tudja, hogy az elektronikus zenében az ötlettelen, pumpáló lábdobon és bugyuta basszusokon túl kezdődik az igazi élet. Nagy és hangos cuccon jó hallgatni a szubok miatt, a laptopot ebben az esetben sem ajánlom ehhez a lassan épülő, de aztán a fejet lezúzó albumhoz.

Wo Fat: The Singularity

A kaliforniai riffkirályok 6 év után visszatértek és pont oda ütnek, ahol a legjobban élvezi az ember. Az album legrövidebb dala is csaknem 8 perces és az esszenciáját hordozza az eddigi Wo Fat-anyagoknak, sötét, súlyos és ötletes riffek, apokaliptikus, sci-fibe illő koncepció. Nem lehet megunni őket, egy úthenger energiájával mennek át az agyunkon, miközben boldogan bólogatunk és vigyorgunk, mert ez maga a nagybetűs Stoner muzsika.

Motorpsycho: Ancient Astronauts

A norvég trió évről évre szállítja a jobbnál jobb albumokat, hogy honnan van ennyi elképesztő ötletük, azt nem tudom, de ilyesmi lehet az, amikor egy zenekar komolyan gondolja a muzsikálást. A mostani anyagukon például Yes-es elemeket vélek felfedezni, valószínűleg erre utal az első dal címe is (The Ladder), később pedig King Crimson jellegű ötletek is előjönnek, elég kemény progba fordul a dolog. Az Ancient Astronauts kitűnő szórakozás mindenkinek, aki kedveli a beskatulyázhatatlan és kiszámíthatatlan zenéket, nagyon megnézném őket újra élőben, remélem, ellátogatnak felénk ismét!

Osi and the Jupiter: Stave

Bár 2021-ben jelent meg, mégis idekívánkozik az Osi and the Jupiter Stave című albuma, mert én tavaly fedeztem fel őket. Osiék az ohiói Kentből származnak és az általuk játszott folk (nevezzük akár neo-, nordic- vagy pagan-folknak) annyira magával ragadó, egyszerű, de mégis mély, transzba ejtő muzsika, hogy szavakkal lehetetlen kifejezni, inkább csak hallgatni kell. Akár egymás után jó sokszor.

River Flows Reverse: The Homing Bird’s Trace

Bevallom, eddig nem hallottam erről a hazai zenekarról, ezért volt nagy meglepetés és öröm, amikor a Bandcampen rájuk találtam. Nagyon bejöttek az elszállós, laza szerkezetű szerzemények, az ambientes pszichedélia, az intelligens dobolás, a hangulatos és visszafogott hangszeres szólók. Ideális hallgatnivaló, ha valaki ki akar lépni a mindennapok szarából egy kellemes háromnegyed órára. Kövezzenek meg, de nekem az ének egyáltalán nem hiányzik, ennek ellenére jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki nyitott az ilyen muzsikákra, az alábbi linken sok hazai albumot találhatnak a Psychedelic Source Records jóvoltából. Lemezpremier.

Kárpáti Dódi & Vasvári Márton: Agybarázda

Nem azért, hogy hazabeszéljek, de hát ez az anyag is 2022-ben jelent meg, december 23-án, és nálam abszolút dobogós a hazai kiadványok között. Mivel nem érdekel már a rap, a trap és a trash sem a szívem csücske, csak hogy diplomatikus legyek, ezért külön öröm, hogy van olyan ember (Dódi), aki tényleg költői, ugyanakkor kellőképp szürreálisan elrugaszkodott szövegeken keresztül mutatja be az elmúlt néhány év és az ő ez idő alatt megélt személyes történeteit. Teszi mindezt egy olyan albumon, ami inkább spoken word vagy jazz poetry, kifinomult és okos muzsikával (Vasvári Márton munkája), ami, ha akarjuk, triphop, vagy valamiféle elektronikus jazz, de minden esetben alátámasztja és erősíti a verseket. Nem könnyű hallgatnivaló, de jól tudjuk, hogy ami könnyű, az annyit is ér.

És most jöjjön egy nagy adag azokból az igazán kiváló albumokból, amiket sokszor hallgattam az idén, de nem térek ki rájuk külön, mert lehet, hogy sosem érnék a végére.

Monegros Acid Resort - Blue Meth Desert

Der Neue Planet - Area Fifty-Fun

Space Shepherds - Home In The Far Away

The Gray Goo - 1943

Getšemane - Viimaa

SageNESS - Tr3s

Abronia - Map of Dawn

GERDESITS FERI 2021-ES KEDVENCEIT ITT TALÁLOD.

Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!

2022 legjobb magyar lemezei

2022 legjobb külföldi lemezei

2022 legjobb filmjei