„Akárhányszor meghallom, táncolni kezdek, pedig nem nagyon tudok” – A girlhood és az Iceboyz kedvenc 2024-es zenéi

2025.02.08. 16:47, soostamas

Tweet

Bánatdiszkó és szerelmes funky, grúvos afro-soul-jazz és high energy rock, nyálas 80-as évek és az egyik legnagyobb leszbikus pophimnusz a girlhood és az Iceboyz mixében.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a csajbanda girlhoodot, akik lendületes garázspopos kislemezekkel mutatkoztak be tavaly, és az Iceboyzt, akik egyszerre tolnak önironikus stílusparódiát és romantikus 80s mámorban úszó szintipopot/synthwave-et. Tavaly a debütáló nagylemezük is megjelent (Szerelemámor), amivel felléptek a Budapest Parkban a Wellhello előtt.

TICI

Gracie Abrams: Free Now

Tavaly, azt hiszem, az egyik kedvenc előadóm, aki a Spotify Wrappedemben is nagyon hamar feltornázta magát egészen a harmadik helyig, Gracie Abrams volt. Nehéz egy dalt kiemelni az új lemezéről, de talán a Free Now pörgött a legtöbbet nálam. Nincs semmi szégyellnivaló abban, hogy basic white girl vagyok, és ahogy beüt az ősz, csak melankólia szól a fülembe (legalábbis ezzel nyugtatom magam).

Holly Humberstone: Dive

A másik „szomorkás a hangulatom” guilty pleasure emberkém Holly Humberstone, akit volt szerencsém élőben is látni tavaly, és az igazat megvallva ritkán sírok (ennyit) egy koncerten. Van valami egészen szép abban, ahogy női előadók és Holly kifejezetten meg tud fogalmazni érzéseket, amin mind keresztülmegyünk. Dive című dala gyönyörűen leírja a tavalyi évem első negyedét; nagyon fontos számomra, hogy tudjak kapcsolódni dalszövegekhez, nekem nem elég, ha a dal maga jó.

Chappell Roan: Good Luck, Babe!

A végére hagytam a best of the bestet: Chappell Roan. Tavaly az én szívembe is bombaként robbant be. A HOT TO GO!-ból toltunk is covert pár koncerten tavaly, de ebbe a listába a Good Luck, Babe!-et választottam. Tökéletesen képviseli a kedvenc zenei stílusom, a „bánatdiszkót”. Chappellt akárhányszor meghallom, táncolni kezdek (pedig nagyon nem tudok), de közben egy picit fáj a szívem.

Fotó: Golács Nóra.

BOGI

Billie Eilish: Hit Me Hard And Soft

Easily a legjobb album, ami tavaly kijött. Billie nem tud hibázni. Egyszerre simogatja és szaggatja a lelkem, rajta a valaha megírt legnagyobb lesbian pop anthem, a Lunch. Boldog és szomorú, könnyed és mély, lágy és durva, találó a cím.

Blahalouisiana: Sötét villám

Magyar oldalról pedig a Blaha, aki számomra nem tud hibázni. Rokkos, tombolós, szomorú, de szerelmes, funky és hamisítatlan Blaha. Rajta az örökké legkedvencebb gitárriffemmel a Kedvenc rögeszmémben, illetve a legkedvencebb érvágós, dühösen ordítós szövegemmel az Éllek túlban.

Fotó: Golács Nóra.

BLANKA

COBRAH: Record Deal

Clara stílusa és a zenéi szerintem nagyon egyediek. Egyik kedvenc előadóm, és remélem egyre jobban be fog futni a zeneiparban.

Jinjer: Green Serpent (EP)

Pár éve teljesen belopta a szívembe magát a zenekar, és főként Tatiana tehetsége vitt magával, ahogyan ez a kislemez is.

gyuris: nem megyek haza

Nem hallgatok nagyon ilyen zenét, de ez mégis bekerült a playlistemre és hallgatom mindennap.

Fotó: Golács Nóra.

JULI

Nubiyan Twist: Find Your Flame

Az angol afro-jazz zenekar negyedik albuma, ami a soul-jazz vonalat képviseli elektronikus és R&B elemekkel ötvözve. A lemez főleg dallamos, fülbemászó groove-okon és improvizáción alapszik, ami a fúvósszekcióban teljesedik ki.

Northlane: Mirror’s Edge

Áprilisban jelent meg az ausztrál progresszív metalcore zenekar kislemeze, amin több vendégelőadó is szerepel, ilyen például az Afterimage c. dalban Ian Kenny, aki a személyes kedvencem, a Karnivool zenekar frontembere. Továbbá Winston McCall (Parkway Drive) és Brendon Padjaset, aki a zenekar korábbi basszusgitáros/vokalistája (2018-2021).

WILLOW: empathogen

Számomra az év legpozitívabb meglepetése volt, hiszen WILLOW mint mainstream popénekes szerepelt a tudatomban, fogalmam sem volt, hogy egy jazz-fusion albumot fogok tőle hallani, majd hallgatni 2 hétig megállás nélkül. Hangszerelésileg és ritmikailag is rendkívül izgalmas számomra ez a lemez, a dalok dinamikája és hangulata is nagyon be tud rántani minden hallgatásnál.

ICEBOYZ

NAGY DÁNIEL

Eszembe se jut 5 db 2024-es megjelenés. xD Kissé le vagyok maradva, még a 2022-es dalokat emésztem, de ami tavaly bejött és hallgattam, az a Beton Hofi 0 és a Dua Lipa Radical Optimism volt. Előbbi inkább a szövegek, utóbbi inkább a hangzás és prod. miatt.

Fotó: Szabó Dominik.

FODOR SZABOLCS

Loophia: Elektra

A Loophia zenekarral egy este tűntünk fel a 2024-es Kikeltetőben, és ezzel a dallal zárták a koncertet. Nagyon vártam, hogy megjelenjen, és mióta kijött, rongyosra hallgattam. Nagyon elvitt magával az instrumentál, a szöveg meg nagyon egyedi, jó a koncepciója és ismerős az érzés.

Sun City: Never Let You Go

Ezt a dalt az Insta dobta fel nekem még év közepén, de sajnos nem találtam meg sehol. Aztán válaszolt a zenekar nemrég egy kommentemre, ahol kérdeztem, hogy mikor fog megjelenni, és írták, hogy most adták ki. És hát jah, nyálas 80-as évek. :) DX7-es szinti, limonádé fájdalmas szöveg, dobgép, szaxofonszóló és modulálás a végén.

Hocuspony: Metro

A Pony frontembere látott minket a Kikeltető záróalkalmán, és mondta, hogy nagyon belénk szeretett. A nyár végén meg is invitáltak minket egy egynapos minifesztre, amit ők szerveztek és hatalmasat ment az esemény. Ők nagyon későn játszottak és én meg sajnos picit beteg voltam, ezért hazamentem a koncertünk után és őket nem láttam. Év vége felé az Akvában játszottak, amire kaotikus körülmények között végül sikerült elmennem, és ott én is beléjük szerettem, mert brutálisan emlékeztetnek az ausztrál King Gizzard zenekarra. A koncerten Kalmár Boti (Parazol) és Fodor Dávid (Giliszta) a fülembe ordibálták a Metro szövegét és megszerettem a dalt. :)

moszkvatér: zakatol

Tavaly elkezdtem dolgozni a zenekarral, hammondozhattam a dalaikon, meg koncertekre is visznek magukkal. És hát a zakatol szerintem a legjobb daluk, amit eddig írtak. Tökéletes high energy rock.

Kollár Dea: XOXO

Dea is a Kikeltetőn talált rám, és mondta, hogy nagyon tetszettek neki a dalok, amiket a Csinszkával írtunk, és hogy valamikor üljünk össze és csináljunk egy tracket közösen. Ez meg is történt, és ez a dal a XOXO lett. Lehet, nagyképűség saját dalt írni, de szerintem nagyon nagy lett, és picit büszke is vagyok magamra, mert én még soha sem írtam Jersey type beatet senkinek, ez volt az első. És érdekes érzés látni a hiphop tánccsapatokat valami kemény koreográfiát táncolni a dalunkra. :D