Új és megújuló popkirálynők, kocsmázó költők, gengszterek, eufória, vezeklés, reménytelenség, óriáskerék, házimacska - és mutatóba néhány fehér férfi. A szerkesztőség közös, húszas listája mellett ismét megmutatjuk szerzőink személyes kedvenc lemezeit. Ez a cikk először a Recorder magazin 100. számában jelent meg, nézd meg a listánkat az év legjobb magyar lemezeiről is!
Beyoncé új karrierkorszakot nyitott klublemezével, és a Lemonade után megint elérte, hogy ő dominálja a popzenét. Hozott új slágereket is, de az elmúlt 40 év – főleg queer és fekete – tánczenéit progresszíven, lezserül, szexin, euforikusan újracsomagoló album flow-ja életünk legfelejthetetlenebb buliját teremti meg. HA
2. Rosalía: Motomami
Rosalía szupersztárként is tovább feszegeti határait. A Motomami a sötétebb tónusú elektronika és a vibráló tradicionalitás fülledt, egymáshoz simuló latin tánca. Innovatív, érett popkavalkád, tele nyers szenvedéllyel és játékossággal, mintha Almodóvar élénk színeit belefacsartuk volna egy modern hanglemezbe. ML
3. Fontaines D.C.: Skinty Fia
Csodás eredetmítosz: ír fősulis punkok Yeats-kötettel a kezükben kocsmáznak, verseket írnak és zenekart alapítanak. (Ráadásul igaz is, mint interjúnkból kiderült.) A jobb híján posztpunknak nevezett zenekar harmadik lemeze egyszerre a legpoposabb és a legsötétebb, tele poézissal és belső izzással. RA
4. Ethel Cain: Preacher's Daughter
Amikor az ifjú Ethel Cain hangja felcsendül, azt hihetni, hogy a beborult Lana Del Rey-t halljuk. Nem szabad hinni neki. Igazából David Lynch álmainak kölcsönöz hol bársonyos, hol velőtrázó hangot médiumként, fedő alatt gyöngyöző gothic popba csomagolva, tele éjsötét reménytelenséggel. SN
5. Wet Leg: Wet Leg
A fáma szerint egy óriáskerék tetején alakult csajduó 2021-ben nyerte meg magának a világot legelső dalával (Chaise Longue). Az album sem okozott csalódást: elragadó indie pop/rock dalaikban a komoly témákat is humorral, de nem felszínesen dolgozzák fel; öntudatosak, vagányak, viccesek és intelligensek. RA
6. Muna: Muna
A queerséget zászlajára tűző lánytrió dalai felszabadultan euforikusak és önazonosak, akár szinti-, akár country pop a kíséret, netán a Backstreet Boyst idézik meg, vagy szinte ambientig lassulnak. A majortől Phoebe Bridgers kiadójához igazolt Muna paradox módon most adta ki legerősebb poplemezét. RA
7. Taylor Swift: Midnights
Taylor Swift szinte már monoton, de egyáltalán nem unalmas új lemezét Jack Antonoff producerelte. Az a legjobb az egészben, hogy egyikőjük sem akart villantani igazán (bár egy csomó rekordot így is megdöntöttek); nincsenek egók, csak egy egyszerűen létrehozott lemez, a maga Cinderella-pop hangulatával. KN
8. FKA twigs: Caprisongs
2022 első hónapjaiban senki nem vette komolyan ezt a mixtape-nek csúfolt albumot, de aztán túlélte az egész évet, és még most is állandóan hallgatjuk. FKA twigs félretette az absztrakt énjét, és igazi, mai bulizenéken énekel, amikben egyaránt benne van a múltidézés és a jövő megjóslása. Nem csak hangzásban, de mondanivalóban is. VZ
9. Pusha T: It's Almost Dry
A gengszterrap reneszánszát éli egy ideje, de a legjobb zenéket még mindig az idősebbek írják. Pusha T filmszerűen mesél drogokról és az utca mocskáról eddigi legjobb lemezén. A számok felét Pharrell, másik felét Kanye West csinálta – könnyen lehet, hogy ez az utolsó mestermű, amihez utóbbinak köze volt. VZ
10. The Weeknd: Dawn FM
Beismerésről, bűnbánásról és vezeklésről szól The Weeknd idei lemeze, a sztiló pedig már inkább George Michael, és nem Jacko. A Dawn FM kilencvenes éveket idéző világa fémesebb és komorabb, de nem kevésbé lebilincselő az After Hours nyolcvanas szintihullámai után. Tűkön ülve várjuk a trilógia várhatóan jövőre érkező záródarabját. VZ
11. Kendrick Lamar: Mr. Morale & The Big Steppers
Nehéz időszakról számol be Kendrick Lamar a négy év kihagyást követő visszatérő albumán, és alighanem nála élvezetesebb történetmesélője tényleg nincs most a hiphopnak. De ennek a duplalemeznek legalább akkora érdeme a különleges, már-már alternatív hangzásvilága is. VZ
12. Rina Sawayama: Hold The Girl
A brit-japán kékharisnya második albuma igazi posztmodern anything goes, van rajta minden a pop-punktól a nu-metalig és a dance-ig. Az elmúlt 30 évben minden dallamot, riffet, beatet hallottunk már, de Sawayama úgy pakolja össze ezeket intertextussá, hogy még az irodalomprofesszorok is hanyatt vágnák magukat. SN
13. Sudan Archives: Natural Brown Prom Queen
Hihetetlen, mennyire jó számok vannak itt. Sudan Archives szeretett outsider lenni a hiphopban, most viszont egyenesen a tánctér közepére ugrik be, és megmutatja, hogy ő is el tudja ereszteni a haját. Nem hagyott azért mindent hátra a múltjából, de a megújulási kísérletei rendre sokkal dögösebbek. VZ
14. Nilüfer Yanya: Painless
A nagy reménységként indult londoni énekesnő első lemezén sok műfajt kipróbált, az érzelmi sebezhetőséget középpontba állító második albumon viszont már tudja, milyen körítés áll legjobban különleges hangjának: a 80-as, 90-es évek alternatív gitárzenéje (például a példakép Pixies) és az elektronika. RA
15. Weyes Blood: And In The Darkness, Hearts Aglow
Egy rendkívül megnyugtató katasztrófa zenei aláfestése ez, puha, zongorával és telt, fényes nagyzenekari hangzással lekísért látlelet egy szertefoszló románcról, a kapcsolódás lehetetlenségéről. Natalie Mering tolmácsolásában a világ mégsem tűnik rohadt helynek, csak végtelenül magányosnak. SN
16. Yeule: Glitch Princess
A szingapúri származású yeule összetéveszthetetlenül kijelölte saját futurisztikus hangzásvilágát az Arca-FKA twigs-Grimes háromszögben. Légiesen szintetikus, kendőzetlenül fatalista és közben mégis árad belőle valami éteri melegség. Egy karcos cyberpunk filmben pont ilyesmi szólna egy felhúzhatós zenedobozból. ML
17. Gabriels: Angels & Queens - Part I
Az angol-amerikai trió első nagylemeze csak egy első fél, de távol áll a félmunkától. A soul és R&B szenvedélye, modern szimfonikus hangzásvilága, puhán döngő basszusai és Jacob Lusk szárnyaló hangja olyan gazdagságot sűrít szűk fél órába, amiben időtlenül elveszhetünk. Ilyen lemezt álmodna Marvin Gaye 21. századi tudatalattija. HA
18. Alex G: God Save The Animals
Alex G a philadelphiai új-alter színtér egyik legszimpatikusabb figurája, aki bár épp túlságosan belefeledkezett az autotune-ba, a tőle megszokott furán akusztikus vonalat továbbra is prezentálja. Az állatok gyógyító ereje, húsbavágó szövegek és egy házimacska ránk ragasztott tekintete vezényel végig ezen a kedvesen játékos albumon KN
19. Sampa The Great: As Above, So Below
A zambiai születésű, Ausztráliából betört rapper-énekes már debütáló LP-jén is magabiztosan adta elő magát, de hiphop-neosoul zenéje a folytatáson teljesedik ki igazán, ahol még markánsabban alkalmaz afrikai zenei motívumokat, műfajokat. A zárószám felszabadultsága, hálás öröme spirituális élmény. HA
20. Maggie Rogers: Surrender
Maggie Rogers albumának ugyanaz a címe, mint a szakdolgozatának. Valódi megadásról van itt szó, arról, hogy hogyan adjuk át magunkat a nálunk nagyobb élményeknek, az érzékiségnek, az eszképizmusnak, a rajongásnak. Ez köti össze a kaleidoszkópszerűen sokszínű, de a szó legjobb értelmében vett poplemez dalait. RA
- - - - - - - - - -
SZERZŐINK SZEMÉLYES KEDVENCEI
Frank Olivér | NNHMN: For the Comfort of Your Exstazy
A berlini NNHMN gyakorlatilag minden kiadványán egy kicsit más arcát mutatja, itt éppen a Boy Harsherre hajazó sötét synth pop találkozik a lüktető industrial technóval, az eredmény pedig annyira telitalálat, hogy a műfajában még úgy is ez lett az év egyik legerősebb anyaga, hogy csak egy négyszámos EP-ről van szó.
Huszár András | Kerri Chandler: Spaces and Places
A New Jersey-rezidens house nagymester kollekciója nem az az album, amit egy ültő helyben kéne hallgatni. Maga a háromórás anyag is sok különböző klubban lett rögzítve, így nemcsak vintage, gyakran vokálos deep és tech house merüléseket, hanem atmoszférákat is megörökít. Tiszta house tiszta forrásból.
Kristóf Norbert | Röyksopp: Profound Mysteries
Az ezer éve alakult norvég elektronikus duó új, három részre bontott lemeze a legjobb háttérzene este esőben autózáshoz, és sötét érzelmekkel a múltba pörgető szintetizátoros vágyódáshoz. Nincs olyan szerelmi bánatos ember a földön, aki ne hallgatná rongyosra a Sorry című dalt.
Mikó László | Jockstrap: I Love You Jennifer B
Georgia Ellery és Taylor Skye duójának barokkos glitch popból gyúrt első nagylemeze hóbortos káosz patikamérlegen, a zeneszerzés és történetmesélés kísérletező kedvű örömjátéka. Épp elvesznél a nagyívű, filmszerű kompozíciók makulátlan szépségében, majd összeszecskázzák az egészet és kiül a füligvigyor az arcodra.
Rónai András | Voice Actor: Sent From My Telephone
Ehhez szerettem idén legjobban vissza-visszatérni. Feldolgozhatatlan mennyiségű, 3,5 órányi furi ambient-dreampop-elektronika, de kell ez a mennyiség az otthonos, mégis beláthatatlan, szürreális univerzum felépítéséhez, amibe akkor is rögtön beszippant, ha csak néhány számra van időd a 109-ből.
Selmeczi Nóra | Yama Warashi: Crispy Moon
Totálisan felszabadító sintoista szintipop és space rock elegy Japánon át Londonból. Yama Warashi álmodozásra, bolondozásra hív a mondókákba csomagolt kedvességével, azzal a gyermeki rácsodálkozással, ami csak a bölcs emberek sajátja. Utoljára a Tamkó Sirató Károly-versek voltak rám ilyen hatással.
Velkei Zoltán | Nia Archives: Forbidden Feelingz
A 90-es évek legjobb bólogatós irányzatai borulnak össze boldogan a Forbidden Feelingzen: jungle alapú zenék nem kevés triphop- és downtempo-elemmel, úgy eltalálva a kor vokáljait, mintha a gyűjtemény egy időkapszulából került volna elő. Van egy érzésünk, hogy még sokat fogunk hallani a mindössze 22 éves producer-énekesről.
Varga Ferenc | Corntuth: Letters To My Robot Son
Ezt a fickót akkor ismertem meg, amikor olyan zenét kerestem, ami mellett lehet dolgozni, és neki konkrétan van egy lemeze, aminek az a címe, hogy Music To Work To. Repetitív, melankolikus ambient, tényleg megfelelt a célnak. Az idei lemezéhez kizárólag két nyolcvanas évekbeli szintetizátort használt, gyönyörű az egész, de van rajta egy szám (F-001), ami különösen nagy hatással volt rám. Amikor először hallgattam, a felénél azt éreztem, hogy úristen, itt most mindjárt történik valami elmondhatatlanul nagyszerű. Aztán persze nem történt, ez is csak egy zene, de az a három perc, amíg úgy tűnt, hogy itt BÁRMI lehet, az nagyon izgalmas volt.
A listát Frank Olivér, Greff András, Huszár András, Kristóf Norbert, Mikó László, Pawlowszky Tamás, Rónai András, Selmeczi Nóra, Soós Tamás, Varga Ferenc és Velkei Zoltán szavazatai alapján állítottuk össze.
