„Nem akartuk, hogy hétvégi hobbizenekarrá szelídüljön” – Búcsúinterjú a Black Bartókkal

Közel tíz év után feloszlik a magyar underground fekete ékköve, a Black Bartók. Előtte búcsúajándékként azért még kihozták az elmúlt 3-4 év dalait tartalmazó The Last Discót, és október 6-7-én dupla koncertet adnak az A38 Hajó Orrstúdiójában.

Hogyan közelített az évek során a formabontó, kísérleti projekt, amit kezdetben a Sleaford Mods minimalista elektropunkja és Nick Cave garázsrock-őrülete, a Grinderman is inspirált, egyre inkább az előző zenekarukhoz, a Hangmáshoz? Mit tudtak itt megvalósítani, amit ott se mindig? Miért pont most ér véget a sztori, ha zeneileg erre a második lemezre csiszolódtak igazán össze? Minda Endre énekessel és Pogár László gitárossal a búcsúról, az Iggy Pop előtti, gyerekkori álmukat beteljesítő fellépésről, és arról is beszélgettünk, hogy lesz-e valaha újra Hangmás vagy Black Bartók. (Az október 7-ei koncert már telt házas, de a 6-aira még kaphatók jegyek.)

ENDRÉVEL A LEGUTÓBBI HANGMÁS-KONCERT KAPCSÁN IS INTERJÚZTUNK.

Annyit lehetett tudni, hogy egy ideje már új lemezre készültök, ezért kicsit meglepett, hogy egyben búcsúlemez is lesz a The Last Disco. Mi vezetett a feloszláshoz?

Minda Endre: A Black Bartók lassan 10 éve kísérleti projektnek indult: trióként kezdtünk el elektronikus alapokra írt gitárzenét csinálni Lászlóval (gitár) és Marcellel (szinti/dobalapok/kütyük), ami egy nagyon izgalmas időszak volt. Megpróbáltuk félretenni a hagyományos dalformákat, hangszerelést, de elég hamar kiderült, hogy élőben nem annyira tudtunk megszólalni, ezért a zenekar kiegészült Dénessel (basszusgitár) és Andrással (dobok), és így már ki is tudott robbanni belőlünk az az energia a színpadon, ami például a Hangmást is jellemezte.

Ennek hatására viszont a kísérleti jelleg felől – ami a zenekar elején még meghatározó volt – a hagyományosabb sémák, megoldások felé mozdultunk el, és bár eredetileg nem szerettem volna egy Hangmáshoz hasonló zenekart, mégis nagyon jó dolgokat csináltunk így öten, sőt még a covidot is sikerült zenekarként túlélnünk. Közben többen is családosok lettünk, ami általában azzal is szokott járni – nálam legalábbis ez történt –, hogy nem tudok már annyi energiát és időt beletenni, amennyit ez a zenekar megérdemelne, fél szívvel pedig nem szerettem volna tovább csinálni, ez vezetett részemről a feloszláshoz.

A Black Bartók 2023-ban (b-j): Pogár László (gitár), Kovács Marcell (szintetizátor), Minda Endre (ének, gitár), Pesztalics Dénes (basszusgitár), Tóth András (dob). Fotó: Frank Olivér.

A többiek mit szóltak hozzá, amikor bejelentetted, hogy részedről vége?

Minda Endre: Onnantól, hogy tavaly megszületett a kisebbik fiam, Iván, és fejest ugrottam a kétgyerekes létbe, a zenekar az én kérésemre szünetelt. Úgy voltam vele, az élet úgyis hamar eldönti, lesz-e bármi esély arra, hogy a jövőben is folytassam, és aztán nagyon hamar ki is derült számomra, hogy nem fog menni, ennyi volt. Tavasszal volt egy próbánk, ahol elmondtam a hírt a többieknek, és ott egyben el is döntöttük, hogy a lemez, amit időközben befejeztünk, legyen a zenekar búcsúja. Örülök, hogy így alakult, így tényleg megadjuk a módját.

Pogár László: Ez már benne volt a levegőben, engem és szerintem a zenekar többi tagját sem érte hidegzuhanyként. Annyi kérésem volt, hogy csináljunk egy utolsó koncertet, ami egyben a második lemezünk bemutatója is lenne.

Amúgy sem koncerteztetek sokat, az elmúlt években meg pláne. Nem merült fel, hogy takaréklángon, évi egy-két bulival működjön tovább a Black Bartók?

Minda Endre: Nem szerettem volna, hogy a Black Bartók hétvégi hobbizenekarrá szelídüljön, ennél mindig is sokkal többet jelentett: egy működő, valahová fejlődő zenekar, akiket hajt a közös lelkesedés. Ezért sem merült fel a takarékláng, a szünet, vagy bármi ilyesmi, nálam a közös zenélés egyszerűen nem tud működni így.

A búcsúkoncertjére készülő Black Bartók a III. kerületi próbatermükben. Fotó: Frank Olivér.

Hogyan állt össze a második lemez, zeneileg merre mozdultatok?

Pogár László: Ez a lemez az elmúlt 4 év dalírásának a termése. A Covid-járvány lassította a dalírást és a zenekar működését. Ebben közrejátszott az is, hogy a Covid előtt néhány hónappal született meg a kislányom, így a Covid okozta lezárásokat én nem fogságként, bezártságként éltem meg, hanem ajándéknak, hogy több időt tölthettem a családommal és ott lehettem Lilien mindenféle első mozdulatainál, szavainál.

Az évek alatt felmerült dalötletek közül végül ez a 7 dal az, amire mind az öten az mondtuk, hogy ezeknek kell szerepelnie az albumon. Az első albumon még ismerkedtünk egymással és azzal, hogy öten mire is vagyunk képesek együtt. Ezen a lemezen viszont én már egy olyan zenekart hallok, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen zenei hangulatban érzik jól magukat, és ehhez mindenki hozzá tudta rakni saját magát és az erősségét.

Minda Endre: Folytattuk azt a stílust, amire rátaláltunk a zenekar bővülése után: punk, blues, surf, elektronika, viszont ehhez az utóbbi időben hozzájött egy kis dark disco is itt-ott, egy-egy dalrészletben, a legújabb számokban: pl. a Lockdown Lover ezért is emlékeztet (engem legalábbis) kicsit a Hangmásra. Dalszövegek szempontjából nagyjából ott van minden bennük, ami az elmúlt években foglalkoztatott: ezekben a dalokban csapódtak le bennem a covid-évek, a világban történő káosz, személyesebb dolgok, és ott van bennük a zenekar elengedése is, a The Last Disco például félig-meddig erről szól.

Összességében ki tudtátok hozni a Black Bartókból azt, amit ki akartatok?

Pogár László: Én abszolút elégedettséggel gondolok vissza a Black Bartók éveire. A Hangmás megszűnése után még maradtak bennem dalok, amiket még szerettem volna megcsinálni kicsit eltérő formában, hangszerelésben, mint amit a Hangmással tudtunk. Az, hogy ebből két albumot is megélt történet lett sok emlékezetes koncertélménnyel, olyan ajándéknak tartom, amire nem számítottam, és amiért hálát érzek. A Black Bartókban a gitározásom is sokat változott, egyedüli gitárosként a zenekarban nagyobb szerepet kapott az én játékom, ami lehetővé tette és igényelte, hogy ötletesebben, a Hangmáshoz képest más megközelítéssel álljak a hangszeremhez. Ott jellemzően inkább kíséret jellegű témákat, akkordokat játszottam, ezzel is lehetővé téve, hogy inkább Kata vagy Paul vigye a szólókat, főtémákat. A Black Bartókban pedig a legtöbb dalban egyaránt játszom főtémát, akkordokat, szólót és effektszerű dolgokat. Éppen a napokban gondolkoztam rajta, hogy – akármilyen érzelgősen is hangzik – gitárosként Paul volt rám a legnagyobb hatással. Éveken keresztül testközelből figyelhettem meg, hogy milyen unortodox módon szólaltatja meg a hangszerét, ami nagyon inspirálóan hatott rám.

Minda Endre: Olyan dalokat sikerült alkotni közösen – pl. nekem a Black Cloud ilyen –, melyek kiemelkednek az elmúlt 15-20 évben a különböző formációkban megírt dalok között, és erre büszke is vagyok. Emellett a színpadi énemből ki tudtam hozni olyasmit is, amire a Hangmásban sem volt nagyon példa: a legjobb koncertjeinken egy még közvetlenebb kapcsolatot tudtam kialakítani a közönséggel, ami túlmutat azon, hogy a zenekar kiáll egy színpadra és eljátssza a dalait, az emberek pedig végignézik, ez nekem a legnagyobb sikerélmény és elképesztő érzés.

Szerinted miért a Black Bartókban tudott megszületni ez a közvetlenebb kapcsolat, és nem a Hangmásban?

Minda Endre: Azt azért nem mondanám, hogy a Hangmásnál nem volt ilyen, de a Black Bartókkal voltak olyan koncertjeink, melyek tényleg kiemelkedőek voltak ilyen szempontból, ahol feloldódtak a határok, és az egész inkább egy nagy közös bulivá vált, a koncert egy részét a közönséggel együtt, félmeztelenül ugrálva töltöttem, mindenki aktív részese volt a történéseknek.

Mik voltak a legemlékezetesebb Black Bartók-koncertek számotokra?

Minda Endre: A covid idején legalább egy évig nem koncerteztünk, és nem is nagyon próbáltunk. És amikor a nagy bezártság után újra lehetett koncertezni, ott volt valami a levegőben, hogy mindenki nagyon jól akarta érezni magát. 2021 nyarán volt két olyan koncertünk, ami nekem a legemlékezetesebb. Az egyik a Pontoon nevű helyen volt, ahol színpad sem volt, viszont nagyon jó bulihangulatban telt a koncert, a másik pedig rögtön utána a Fekete Zajos koncertünk volt a régi Dürer Kert színpadán, ahol akkor játszottunk utoljára, és ott is eléggé elszabadult a hangulat.

Endre említette a Black Cloudot. Amellett melyik számaitokra vagytok a legbüszkébbek?

Pogár László: Számomra a Garbage Baby és a Dirty Dervish az a két dal, amiben minden benne van, amit szeretek a zenében, és amit mi így öten tudunk.

Mi volt a Black Bartók történetének abszolút csúcspontja?

Pogár László: Kamaszkoromban a baráti társaságban volt egy íratlan szabály: ha megszólal a The Passenger, akkor arra félmeztelenül kell táncolni, bárhol is vagyunk, ami természetesen szült pár vicces és kínos szituációt is egyaránt. Akkor még nem gondoltam, hogy ezt a dalt úgy fogom élőben hallani, hogy a színpad széléről figyelve Iggy tőlem néhány méterre adja elő. Büszke vagyok rá, hogy Iggy Pop menedzsmentje igent mondott a zenénkre, és előtte játszhattunk a Budapest Parkban. Mint ahogy arra is, hogy koncert után üzent a menedzser, hogy a színpad oldaláról nézhetjük a koncertet, és Iggy gitárosa kért tőlem egy Black Bartók vinylt. Bár a közös fotó nem jött össze, de a kedvenc Stooges és Iggy Pop vinyljeimet sikerült aláíratnom vele.

Az első lemezetek csak vinylen jött ki, és a The Last Disco is kapható lemezen. Posztumusz sem kerül majd fel a netre az első albumotok?

Pogár László: Az új album megjelent digitálisan is, de emellett úgy gondoltuk (és szerencsére a Draze Records is), hogy ez is kerüljön kiadásra vinyl formátumban. Megérdemlik ezek a dalok, hogy fizikailag kézbevehetőek legyenek és sercegjenek a tű alatt. Nem tartom kizártnak, hogy valamikor a jövőben még az első album dalai is felkerülnek digitálisan, hiszen a legyártott lemezek jóformán elfogytak, néhány lemezboltban van belőlük pár példány.

Minda Endre: A vinyl formátum egy tök jó eszköz arra, hogy a megjelenésnek igazi súlya legyen, és szeretem is nagyban látni a gyönyörű artworkot, ezért is örülök neki, hogy így jelentünk meg vele.

Mi jön a Black Bartók után? Lesznek utódzenekarok? Vagy Hangmás újra?

Minda Endre: Én nem tervezek új formációt, nem férne bele most az életembe, de – aminek nagyon örülök és kicsit szimbolikus jelentése is van számomra – pár hónapja, hosszú évek után újra elkezdtem csak úgy saját magamnak magyarul (dal)szövegeket írni, erre a Hangmás óta nem volt példa, mert nem akartam soha a Black Bartókhoz magyar szöveget. Hogy ezekhez lesz-e valaha bármilyen zene, azt nem tudnám megmondani, de nem is fontos, mert nekem maga az írás egy létszükséglet.

Pesztalics Dénes és Minda Endre a 2021-es Fekete Zajon. Fotó: Frank Olivér.

Pogár László: Nekem az elmúlt években nagy kedvenceim lettek az 50-es, 60-as évek jazzlemezei, illetve más instrumentális elektronikus zenék. Olyannyira, hogy egy évvel ezelőtt – képletesen szólva – visszaültem az iskolapadba és beiratkoztam jazzgitárt tanulni. Egyelőre az új projektről nem szeretnék többet elárulni, de hamarosan (még idén) fogunk jelentkezni dalokkal.

Dobosunk, András pedig többek között Kabai Gergellyel (Hangmás) és Papp Samuval (Halott Pénz) alapított egy zenekart és dolgoznak új dalokon. Ha jól tudom, ők novemberben fognak debütálni. Dénes mixing és mastering vonalon marad továbbra is zeneközelben. Marcell pedig folytatja a Pigment Chemcal néven futó szólóprojektjét. Egyébként mindkét napon ő vezeti fel a Black Bartók koncertet egy live-acttel.

És hogy lesz-e valaha Hangmás vagy Black Bartók újra? Erre azzal a közhellyel tudok válaszolni, hogy „soha nem mondd, hogy soha!”

A Black Bartók október 6-án és 7-án tart dupla búcsúbulit az A38 Hajó intim hangulatú, 150 fő befogadására alkalmas Orrstúdiójában. A szombati koncert már telt házas, de a 6-ai, péntekire még kaphatók jegyek ide kattintva. Facebook-esemény.

POGÁR LACI KEDVENC ZENÉI 2021-BŐL – ÉS 2022-BŐL

interjú: Soós Tamás
címlapfotó: Frank Olivér (infinitebeat.hu)