A Hawkwind egykori alapembere, a zenekarba free jazz hatásokat csempésző Nik Turnert november 10-én, 82 éves korában érte a halál.
Nik Turnert elsősorban a pszichedelikus és a space rock klasszikusainak sorát megalkotó Hawkwind fura jelmezekbe öltöző szaxofonos-fuvolistájaként ismerhettük, de 1976-os kilépése után szólóban is maradandót alkotott. Az anekdota szerint ő nyomta Lemmy kezébe az ikonikus Rickenbackerét. „Basszusgitárost kerestünk a Hawkwindba, miután Dave Anderson kilépett, és a hangszerét a próbateremben felejtette. A billentyűsünk, Dik Mik jó barátja volt Lemmynek, ő hozta le közénk. „Játszol basszgitáron?” – kérdeztem tőle, és a kezébe nyomtam a Rickenbackert. „Nem akarsz kicsit zajongani rajta?” Akkor játszott először basszusgitáron, és nem is nyúlt más hangszerhez 50 évig” – mesélte egy interjúban, amelyben Lemmy temetéséről is mesélt.
LELKESEN MEGZENÉSÍTETTÉK A LEGVADABB LSD-TRIPEKET – AZ 50 ÉVES HAWKWINDRŐL.
Nik Turner szerzőként olyan dalokat jegyzett a Hawkwindben, mint a Brainstorm vagy a Master Of The Universe, és máig aktív volt: utolsó lemeze, a Synchronicity idén jelent meg. A 2010-es években újra csúcsformát mutatott a Space Gypsy (2013) és a fúziós jazz felé kanyarodó, Sun Ra-s áthallásokkal teli Space Fusion Odyssey-n (2015), amin Billy Cobham dobolt, és a Doors-gitáros Robby Krieger is játszott egy dalban.
Turnert világéletében foglalkoztatta az egyiptomi mitológia, a Xitintoday című 1978-as lemezét részben a gízai piramisokban vette fel. „Amikor 1976-ban kiléptem a Hawkwindból, Egyiptomba mentem nyaralni. És ha már ott voltam, felvettem egy kis fuvolazenét a gízai piramisokban. Az album az egyiptomi halottaskönyvön alapult, amit én sci-fi kézikönyvként, a piramisokat pedig a galaxisközi utazás eszközeként használtam. A fuvolámmal megszemélyesítettem az egyiptomi isteneket: Hóruszt, Oziriszt, Thotot, Anubiszt, Széthet, Íziszt és Nebthetet, az utazónak, ennek a Vénuszról származó lénynek pedig ismernie kellett az ókori szövegeket, hieroglifákat és jelszavakat, hogy átjusson rajtuk. Barney Bubbles készített a lemezhez grafikákat, aki a Hawkwind borítóit, posztereit és a Space Ritual turné látványvilágát tervezte, és az egyiptomi színpadi műsort is ő koreografálta. Először a londoni Roundhouse két-három ezer fős auditóriumában állítottuk színpadra, ahol egynapos ingyenkoncertet adtunk. Kheopszé alapján építettünk egy piramist a színpadra, a zenészek pedig tetőtől talpig fehér harisnyában játszottak, hogy rájuk lehessen vetíteni a fényshow-t. Meg is turnéztattuk az albumot, és az összes ingyenes fesztiválon felléptünk Angliában. Ha valaki felébredt éjszaka, engem látott a piramisom tetején – spirituális élmény lehetett” – mesélte róla.
Turner régóta egészséges életet élt, a legendákkal ellentétben a '70-es évek óta nem fogyasztott LSD-t és más drogokat. „Sosem voltam rákattanva a drogokra. Néha füveztem, és az LSD-t is kipróbáltam a 70-es években, de hamar lejöttem róla. Már 30 éve nem iszom alkoholt, és nem is drogozom, mert rájöttem, hogy nincs rá szükségem. Van, akinek kell a pia, hogy leküzdje a koncert előtti lámpalázat, de nekem sosem voltak ilyen problémáim. Próbálok ennyi idősen is kreatív maradni.” – mondta.
Pályafutása során rengeteg legendás zenésszel játszott Jello Biafrától Genesis P.Orridge-ig. Sokan a különleges, szürreális fellépőruháiról emlékezhetnek rá. „Az egyik hawkwindos jelmezemet a Marvel Dr. Strange képregénye ihlette, abból akartam Eternity, az Örökkévalóság lenni. Volt, hogy Nik Turner helyett Nik Eternitynek hívattam magam. A ruhámra csillagokat, bolygókat és holdakat festettem, a fejemre pedig békát húztam, rajta Hórusz szemeivel. Aki olvasta a Don Juan tanításai: a tudás megszerzésének jaki módját, az tudja, hogy a béka szent kép Dél-Amerikában. A könyvben Castaneda leírja a találkozását egy sámánnal: a tőle kapott drogok hatására meglátta az őseit, és az egyik kép, ami felötlött előtte, egy béka volt. A koncerten érsekként léptem színpadra, majd átváltoztam békává, miközben a telt idomú, szoborszépségű táncosnőnk, Miss Stacia lejtett körbe, aki csak testfestéket és egy tütüt viselt. Nem öncélú volt ez a különc öltözködés: a jelmezekkel arra akartuk rávezetni az embereket, hogy kérdőjelezzék meg a valóságot, és elgondolkozzanak, miért is csináljuk ezt” – mesélte.
