A világ egyik legnagyobb fiúbandájának oszlopos tagja volt, majd szinte azonnal felfuttatta szólókarrierjét. Egyedül is meg tudja tölteni a stadionokat koncertjein, miközben zenéjében, klipjeiben, nyilvános megjelenésein elmossa a határokat a férfi-női skála végpontjai között. Az identitás képlékenységét és az elfogadást hirdetve jelentkezik be David Bowie vagy Elton John örökösének. Harmadik albuma, a Harry's House május 20-i megjelenése előtt áttekintjük Harry Styles pályafutását. Ez a cikk először a Recorder magazin 94. számában jelent meg.
Harry Styles 1994. február elsején született egy Birminghamhez közeli angol kisvárosban, de nem ez a dátum a legjelentősebb az életében. Az igazán nagy fordulópontra 16 évesen, 2010-ben került sor: anyja ekkor nevezte be a brit The X Factor tehetségkutatóba, ahol egy Stevie Wonder-dalt énekelt el – majd nem jutott tovább. Elmondása szerint csak azért próbálkozott, mert kíváncsi volt, vajon tényleg tud-e énekelni, vagy csak az anyja nem akarja megbántani. Nem állt meg itt a történet: a műsor atyaúristene, Simon Cowell összeboronálta Stylest négy másik tovább nem jutott sráccal, hátha fiúbandaként majd nagyot mennek a műsorban.
Nagyot mentek. A One Direction (a nevet Styles találta ki) a 2010-es évadban a döntőig menetelt, és noha a harmadik helyet tudta csak megcsípni, nem a győztes Matt Cardle és az ezüstérmes Rebecca Ferguson nevétől lett hangos a világ. A Styles, Niall Horan, Zayn Malik, Liam Payne és Louis Tomlinson alkotta, előregyártott csapat az elkövetkező öt évben sikert sikerre halmozott: a Cowell lemezkiadójánál megjelent öt lemezük rendre az albumlisták élén nyitott, 70 milliós eladott összpéldányszámig jutva el, sztárproducerekkel dolgoztak, világkörüli turnéikon stadionokat töltöttek meg hithű rajongóik.
Aztán eljött a fiúbandáknál elkerülhetetlen pillanat: 2016 elején bejelentették, hogy hiátusra vonulnak, ami a gyakorlatban a zenekar feloszlását jelentette. Ilyenkor az esetek túlnyomó többségében két dolog szokott történni: a fiúcsapatból általában egy ember robbant be egy sikeres szólókarriert, aki a zenekaros időszak vége felé már alig várja, hogy a saját útját járja, emiatt pedig nem győz elhatárolódni a karrierje korábbi időszakától. Így tett George Michael a Wham! után, Robbie Williams a Take That után, az ‘N Sync-es Justin Timberlake-ről nem is beszélve.
Styles azonban előszeretettel hangoztatja az interjúiban, hogy eszében sincs megtagadni az együttes hagyatékát, bár azt is hozzáteszi, hogy nagyon jól érzi magát szólóelőadóként, és a közeljövőben nem tervez újra összeállni négy ex-társával. Styles már a nonstop turnék alatt is igyekezett minél többet magába szívni a zeneszerzés és stúdiózás gyakorlatából, de a One Direction-lemezek mind a koncertek és utazások rövid szüneteiben, hotelszobákban rögzített vokálsávokkal álltak össze, ami nem az elmélyült alkotómunka melegágya.
Bármennyire is bizonygatja az ellenkezőjét, tény, hogy első két szólólemezén nem a popban éppen divatos EDM-es vagy R&B-s irányba indult el, és úgy tudott rádióbarát, slágerérzékeny dalokat szerezni, hogy azok tükrözzék saját ízlésvilágát, zenei érdeklődését. Nem azon van, hogy minél több sztárvendéget vonultasson fel; ugyanazzal a pár szoros együttműködő partnerével dolgozik együtt (Thomas Hull, más néven Kid Harpoon, Tyler Johnson, Mitch Rowland), háttérzenekara tagjai mind indie rockzenészek.
Szülei révén már gyerekkorában megtalálta azokat az idolokat, akik azóta is vonalvezetőül szolgálnak: apja a Beatlesszel, a Fleetwood Mackel, a Rolling Stonesszal és a Queennel ismertette meg, míg anyja kedvenc előadói közé tartozott az a Shania Twain, akivel az idei Coachella-koncertjén duettben énekelte el a country-pop sztár Man! I Feel Like a Woman című slágerét. A 60-as évek brit popja, a 70-es évek pszichedéliája és softrock-dallamvilága, valamint a 70-es, 80-as évek glamrock grandiozitása lépten-nyomon felfedezhetőek a 2017-es Harry Styles és a 2019-es Fine Line számain - hol David Bowie, hol Elton John, hol Stevie Nicks, hol Joni Mitchell hatása érvényesül. Néha egészen konkrétan: a Sign of the Times címében Prince előtt tiszteleg, a Canyon Moonban pedig olyan dulcimeren játszik, amit ugyanaz az ember gyártott számára, aki a Mitchell Blue című lemezén hallható hangszert is készítette.
Popsztár létére a 21. század nicecore trendjéhez illeszkedve nem a kicsapongásairól, a vad hotelszoba-rombolásairól, szétcsúszásairól írnak a bulvárlapok, a róla készült portrécikkekből rendre egy nyájas, kedves, udvarias fiatalember képe rajzolódik ki. Jófiú, de közel sem konzervatív: a glam exchibicionizmushoz elfogadó, a szexualitás és nemi identitás fluiditását, szabad keveredéseit, változékonyságát társítja.
Már első szólóturnéján is rendszeresen felvitt a színpadra LMBTQ-zászlókat, később a Black Lives Matter mozgalom mellett is kiállt a színpadon. A Lights Up klipje, amelyben Styles félmeztelen, izzadt emberek erdejében táncol, a szexuális szabadságot hirdetve, az előbújás napja (nemzetközi coming out day) előestéjén jött ki. Saját szexuális orientációját sosem definiálta, a nyilvános kapcsolatai pedig nőkhöz fűzik (Taylor Swift, Camille Rowe, Olivia Wilde), ami miatt felmerülhet az a cinikus vád, hogy csak imidzsépítésre használja a bináristól különböző jelképeket, megnyilvánulásokat, direkt önt olajat a spekulációs tűzre.
 |
| Taylor Swifttel 2012-ben, Olivia Wilde-dal tíz évvel később |
“A barátaimmal teljesen nyitott vagyok, de ez az én személyes élményem” – ad magyarázatot Styles, aki egyébként nem szűkszavú a témában. “Nem ülök a válaszon, nem titkolózom. Inkább úgy látom: kit érdekel? Azért szórok el kétértelmű szexuális morzsákat, hogy érdekesebbnek tűnjek? Nem. Egyszerűen csak úgy gondolom, a szexualitás jó móka.” A mókában nagy szerepet játszik Styles divat iránti rajongása: imádja keverni a női és férfi ruhákat, sőt megkérdőjelezni a nemek szerinti szétválasztásukat.
A Fine Line borítóján a két nem sztereotipikus színeit keveri (kék a kisfiúknak, rózsaszín a kislányoknak), fehér matróznadrágja fölött rózsaszín-lila blúzt hord. A 2019-es MET-gálán áttetsző-fekete, csipkés, zsabós ruhával vonult fel, 2020-ban pedig olyan ruhakölteményben pózolt a Vogue magazin címlapján, melynek hatására a konzervatív véleményvezérek egymást taposva vizionáltak világvégét, és követelték, hogy térjenek végre vissza a “férfias férfiak”.
 |
| A Vogue magazin címlapján, a 2019-es MET-gálán |
“Egy angol rocksztár aurájával rendelkezik, mint egy fiatal görög istenség, James Dean attitűdjével és egy csipetnyi Jaggerrel megáldva, de nincs nála cukibb ember. Egy új kor szimbóluma, azt képviseli, hogy így is kinézhet egy férfi” – foglalja össze Alessandro Michele, a Gucci kreatív igazgatója, aki eseményről eseményre, koncertről koncertre, címlapfotózásról címlapfotózásra látja el Stylest emlékezetes öltözékekkel.
Harry Styles, a színész
Harry Styles abban is David Bowie példáját követi, hogy zenei pályafutása mellett színészként is kipróbálja magát, méghozzá sikerrel. Első filmszerepét kapásból Christopher Nolantől kapta meg, akinek a gyerekei magyarázták el, hogy a castingon kiválasztott srác valójában óriási gigasztár. A Dunkirk fiatal főhősei közül Styles volt a legkarakteresebb, leginkább megjegyezhető, de nem lógott ki az anonimitásra direkt rájátszó szereplőgárdából. Filmes debütálása után hamar megtalálta magának a Marvel, egyelőre még csak egy cameó erejéig tűnt fel az Örökkévalókban, de később még komolyabb szerep is juthat neki. Legközelebb Olivia Wilde második rendezésében, a Don’t Worry Darling című pszichothrillerben láthatjuk, ahol egy 50-es évekbeli kertvárosi házaspár egyik felét fogja játszani Florence Pugh oldalán. Még egy főszerep biztosan vár rá: a My Policeman című regényadaptációban egy meleg rendőrt alakít, aki szerelme és felesége között őrlődik, szintén az ötvenes években..
Divatdiktátor, hagyományos szerepek lebontója, masszív rajongótábor példaképe, slágerek szerzője – Styles néhány év alatt szilárd vágányra helyezte szólókarrierjét, amit még a COVID sem tudott megakasztani. Bár a Fine Line tervezett turnéját pont el kellett halasztani a koronavírus-járvány kitörésekor, még így is Styles szállította a 2020-as év eszképista himnuszát, a Watermelon Sugar hedonista-bukolikus, az érintés dicsőítésének szentelt klipje átmeneti fellélegzést hozott a karantén nyomorúságába. Ha az első szólólemez még az útkeresésről szólt, a második pedig a bátrabb kísérletezésről, a harmadik, Harry’s House című album a boldog megnyugvás és meglelt béke lemeze lehet. Már csak az a kérdés, ezt hogyan fogja – vagy pont hogy nem fogja – definiálni az éles határokat megtagadó popsztár.
szerző: Huszár András
headerfotó: Lillie Eiger
Harry Styles július 13-án telt házas koncertet ad a Budapest Arénában, előzenekar a kiváló Wolf Alice, Facebook-esemény errefelé.
