„Inkább az a sztori rezonál rá, ami a szomszédunkban zajlik, és ez sokkal nyomasztóbb” – Jazzékiel-interjú

December 27-én tartja évzáró koncertjét a Jazzékiel, amely egy új korszak kezdete is egyben. A Trafóban már nem lép fel velük Miklós Milán, aki 20 évig volt a zenekar basszusgitárosa, helyette a Freakin' Discoból ismert Csizmás Andrással játszanak, aki a tervek szerint bőgőzni és basszusszintizni fog a Jazzékielben. Mi vezetett az elmúlt két év két tagcseréjéhez? Mi jöhet egy olyan minimalista lemez után, mint amilyen a Szép napok volt, és hogyan élték meg, hogy a lemezük akaratlanul is az egyik legfontosabb karanténalbummá vált? Jakab Péterrel (ének), Hegyi Áronnal (zongora) és Czitrom Ádámmal (gitár) az apasággal járó szorongásokról, a zenekari demokrácia természetes megbomlásáról, és arról is beszélgettünk, hogy milyen jó lett volna, ha csak a Covid rezonál a lemezükre.

Szokatlan, új felállásban léptek fel a Trafóban. Miért lépett ki Milán a zenekarból és hogyan került be a képbe András?

Jakab Péter: Milánnal kereken húsz évig játszottunk együtt és ennyi idő alatt mindannyiunknak lettek különböző rigolyái. Egyikünk sem egy könnyű eset, és most volt egy szituáció, amiben mindketten meghúztunk egy vonalat, ezek pedig nem keresztezték egymást. Ennek kapcsán azonban feltárultak olyan problémák, amiknek a feloldásához jelenleg nem álltunk készen. Ennek a történetnek furcsán-kurtán lett vége, de reméljük, egyszer majd kibeszéljük a dolgokat.

Azt hittem, azt fogod mondani, hogy reméled, egyszer folytatódik majd az együttzenélés.

Jakab Péter: Ha valaki beszáll ebbe a zenekarba, az onnantól nem ideiglenes ember. Azt akartam egyébként mondani, hogy remélem, Milánnal folytatódik a barátságunk. És egyszer talán majd újra együtt is zenélhetünk, nem feltétlenül a Jazzékielben. Lacival Áron játszik a Grand Mexican Warlockban és a Mezummban, Hajba Áronnal én meg az ARONS Land Cargo Co. ügyeinek intézésén kívül a saját szólócuccaim kapcsán vagyok sokat együtt. Remélem, valami ilyesmi módon Milcsivel is folytatódik később a közös utunk.

Miklós Milán bőgőzik a Jazzékiel kecskeméti koncertjén az Ápoló Klubban, 2022 áprilisában. Fotó: Ungor Richárd.

Miért nem egy basszusgitárost kerestetek a helyére?

Jakab Péter: Ez nem koncepció volt, organikusan alakult így. Az utolsó néhány koncerten egyébként már Milán is nagybőgőzött. Andrist [Czitrom] Ádám ajánlotta. Először helyettesítőként kértük fel, és akkor azt mondta, hogy a basszusgitárt a maga részéről szeretné elengedni, a nagybőgőre és a Moogra szeretne fókuszálni, és ha el tudjuk képzelni a közös zenélést ezekkel az eszközökkel, akkor próbáljuk meg. És most jön az, hogy megpróbáljuk, és ha neki is tetszik a dolog, akkor bármi lehet. De ez jó is így, hiszen Milán húsz éven keresztül nagyon-nagyon fontos tagja volt a zenekarnak, így akár vehetjük úgy is, hogy szimbolikusan nem a helyére érkezett valaki.

Hegyi Áron: András alapvetően nagybőgőzni, néhány számban pedig basszusszintizni fog, nagyon izgalmas lesz. Egyelőre még a felkészülési fázisban vagyunk, de András nagyon gyors felfogású zenész, pillanatok alatt leveszi, mit milyen ízlésben kell megszólaltatni.

Milyen irányba viszi ez a váltás a Jazzékiel zenéjét? A Szép napokon volt nagybőgő, de a régebbi dalokat nyilván át kell alakítanotok.

Czitrom Ádám: Még nem tudjuk megmondani, hogy nagyszínpadon hogyan fog működni a bőgő a Jazzékieltől megszokott hangerőn, de lévén, hogy akusztikus hangszer, valószínűleg egy kicsit kevésbé rockos, talán figyelősebb irányba viszi el majd a zenét. A bőgő és a basszusszinti a korábbiakhoz képest mindenképpen másfajta zenei megoldásokra fogja sarkalni a zenekart, hiszen sokszor a hangszerek mondják meg, hogy mit akarnak. Ha ez jól van kezelve, akkor nagyon inspiráló, újító jellegű is tud lenni. Már a Szép napok is kicsit más hangvételt, dinamikákat idézett meg, és a Jazzékiel új anyaga is egy olyan hangkép felé tendál, amibe szerintem a bőgő jól bele tud helyezkedni.

Csizmás András a Freakin' Disco 2022. márciusi Kamaraelektronika koncertjén az Edith-ben. Fotó: Szabó Sipos Tamás.

Merre lehet továbblépni egy olyan letisztult, minimalista lemez után, mint amilyen a Szép napok volt?

Hegyi Áron: Nyilván lehetne másfelé is menni, de még nem játszottuk ki magunkból ezt a kicsit minimalista, „apró dolgok történnek, de azok fontos helyen” stílust. Ebben még sok lehetőség rejlik.

Zeneileg a Szép napok folytatása lesz az új lemez?

Hegyi Áron: Nem. Hasonló érzületeket feszeget, de ha olyan lesz, amilyennek elképzeltük, akkor megint nagyon más lesz, mint az előző.

RÉGI FOTÓK SZÉTTÉPETT DARABJAI. KRITIKÁNK A SZÉP NAPOKRÓL.

Jakab Péter: A Szép napok idején Áron sokkal több témát írt, mint ami felkerült a lemezre, mert az oda nem passzoló ötleteket szépen félreállítottuk, és így gyakorlatilag kialakult egy teljesen másféle, de ugyanannyira összefüggő zenei világ. A Szép napokat főként mi hárman raktuk össze Ádámmal és Áronnal. Folyamatosan gyűjtöttem be a témákat Árontól, amiket aztán szétvagdostam és újra összeillesztettem. Akkor még volt egy kocsmánk, a Klinika, aminek a pincéjében volt egy stúdiónk, ahol Ádám is dolgozott. Gyakran előfordult, hogy Ádámmal molyoltunk az összevagdosott, demózgatott számokon, a gitárhangzáson, vagy csináltunk alá egy drone-alapot. Az egész lemezt ezzel a furcsa, remixelős patchwork-megoldással rakosgattuk össze, és ez némi feszültséget okozott a zenekaron belül. Már a Másokat szeretni esetében is az volt, hogy sokáig nézegettük egymást, és nem igazán jöttek ki a dalok, és egy idő után az előző gitárosunk, Hajba Áron azt mondta, hogy ez akkor fog összeállni egy lemezzé, ha valaki a kezébe veszi az irányítást. És rám mutatott, hogy legyél te az, aki kijelöli az irányt. Én emiatt felhatalmazva éreztem magam erre, úgyhogy átvittem a laptopomat az Áronhoz, felvettük, összevagdostuk, megszerkesztgettük a témákat, majd levittük egy próbára, és azt mondtuk, hogy ezek a struktúrák, amikből építkezhetünk. Utána pedig már azokat próbáltuk össze és vettük fel. Ez is viszonylagos erőszaktétel volt az addigi zenekari műhelymunkán, ami úgy nézett ki, hogy Áron megírta a zenéket, aztán a próbán mindenki hozzárakta a magáét, majd Áron szelektált, és változtatgatott rajtuk. A Másokat szeretni volt az első lemezünk, amin csak két dal állt össze műhelymunkában, a többinek nagyon erősen megszabtuk az irányát.

Hegyi, Czitrom, Jakab, Miklós: a Jazzékiel 2017-ben a Művészetek Völgye Fesztiválon. Fotó: Kósa Péter.

A Szép napok pedig még ennél is drasztikusabban készült, mert vágtuk-ragasztottuk a dalokat, és Laciék viszonylag későn kapcsolódtak be ebbe a folyamatba, részint földrajzi [Laci Csongrádon, Milán Solymáron lakik – a szerk.], részint más okokból. Ami valószínűleg az lehetett, hogy erre a zenei világra és munkafelfogásra nem tudtak olyan könnyen rákapcsolódni, talán nem is tetszett nekik igazán, és ezért valószínűleg nekik ez feladattá vált inspiráló alkotás helyett, úgyhogy ők leginkább a stúdiófelvételek előtt hallgatták meg, hogy éppen hol tart az anyag. Persze itt is volt kivétel, de arányaiban jóval kisebb mértékben, és amikor elkészült a Szép napok, nem érezték annyira magukénak a lemezt, amit szóvá is tettek. Erre volt az a felelet, hogy tessék, itt van 8 másik szám, amiben talán jobban megtalálják magukat.

A Szép napok inkább egy atmoszféra megteremtése volt zenei eszközökkel, ez pedig egy sokkal zeneibb anyag lesz, abban az értelemben, hogy inkább harmóniákra, zenei struktúrákra, folyamokra épül, és több tere van a zenészeknek játszani benne. Az lesz a címe, hogy Subrosa, a várakban lévő sub rosa szobákra utalva, amely azt jelenti, hogy „a rózsa alatt”, „titokban”. Ez a lemez is kvázi titokban készült a fő lemez mellett, és amikor a Szép napok miatt keletkezett egy hiányérzet Milánékban, azonnal fel is töltöttük a csoportba, hogy el lehet kezdeni dolgozni a következő anyagon, közösen.

„EDDIG MINDENKIT UTÁLTUNK A LEMEZEINKEN” – INTERJÚNK JAKAB PÉTERREL A MÁSOKAT SZERETNI IDEJÉBŐL.

A műhelymunka miért nem működött már egy idő után? Más-más irányba vittétek volna a dalokat?

Jakab Péter: Igen. Áronnal mi sokáig együtt éltünk, egy rugóra járt és jár az agyunk, és azokban az időkben nagyon tudtuk, hogy mit szeretnénk. A zenekar többi tagjával viszont nem éltünk együtt, és volt, aki mást hallott bele ugyanazokba a dalötletekbe. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik jó, a másik meg rossz ötlet volt, hanem hogy mást hoztunk volna ki ugyanabból az alapból. Ez volt az első lépés, amikor a zenekészítéshez való demokratikus hozzáállás megbomlott, és a helyére lépett a koncepciókban való gondolkodás. Ami viszont természetéből fakadóan olyan, hogy 1-2 ember jelöli ki a koncepciót, és arra a briefre dolgozik mindenki, hogy a végén egy egységes lemez szülessen. Ez a megközelítés vezetett végül aztán ahhoz is, hogy Milán már nem a Jazzékiel tagja, mert neki ez egy idő után már nem volt komfortos.

Szabó Laci a Jazzékiel 2017-es akváriumos koncertjén. Fotó: Kósa Péter.

Az új lemez ezek után produceri hozzáállással vagy inkább műhelymunkában készül?

Czitrom Ádám: Erre még korai válaszolni. Biztos, hogy lesz egy erős produceri fősodor, ami köré szerveződnek a számok, mert a mostani felállással másképp nem is lehetne összerakni egy lemezt. Áprilisban lesz két éve, hogy [Gulyás] Kristóf velünk van, Andris pedig szerintem annyira nem ismerte korábban a Jazzékielt. Tehát valami iránymutatás biztos, hogy szükségszerű. Ugyanakkor teljes bizalommal vagyunk egymás zeneisége iránt, és nagyon megkötni sem akarjuk ezt a kreatív folyamatot. A két megközelítés egyébként sem zárja ki egymást, az előző lemeznél is voltak részek, amiket együtt raktunk össze, és olyanok is, amiken mindenki egyénileg agyalt.

Ha kb. ötévente jön ki belőletek egy lemez, akkor 2025-re el is készültök vele?

Czitrom Ádám: Szerintem hamarabb kész lesz.

A tavalyi doboscsere mennyire hozott más dinamikákat a Jazzékielbe?

Hegyi Áron: Ami nagyon jó és elsőre feltűnő Kristóf játékában, hogy rendkívül érzékenyen dobol. Laci is érzékenyen dobolt, de teljesen más a habitusuk. Kristóf érzékenysége nagyon passzol a két új lemezhez. Nem akar semmit túlbonyolítani.

Jakab Péter: Olyan sounddal és eszköztárral dobol, amit egyszerűen nagyon jó hallgatni. És ezzel a sounddal megint kicsit változik a Jazzékiel hangulata. Laciban sok más mellett az volt a csodálatosan szuper, hogy hihetetlen energiával és jelenléttel játszotta a dalokat. Kristófban pedig csodálatosan szuper, hogy az ő stílusa és jelenléte ezeket a számokat teljesen más fénytörésben mutatja meg. Most mindegyik dal új arcát mutatja, ami nagyon jól áll nekik, és néhány dal esetében kimondható az is, hogy most állnak a legközelebb ahhoz a hangáshoz, amit a megírásukkor beléjük hallottunk.

Gulyás Kristóf a Jazzékiel Fekete Zajos koncertjén a nyáron. Fotó: Kósa Péter.

A Szép napok kapcsán mondtad, hogy a Jazzékielnek van egyfajta szomorú romantikája, de ezt korábban olyan nagy gesztusokkal adtatok elő, ami felett már eljárt az idő. „A szóhasználat felett, nyelvileg is, dallamilag is, vagy maga az előadásmód felett is.”

Czitrom Ádám: Amikor 6-7 éve bekerültem a Jazzékielbe, az tűnt fel, hogy borzalmasan nagy gesztusokkal fest a zenekar. Úgy sötét a zene, hogy közben grandiózus is. A sötétségéből szerintem nem vesztett semmit idővel, de a grandiozitásából igen. Látom ennek a váltásnak a relevanciáját. Egyetértek Fürgével abban, hogy olyan kort élünk, amelyben a kis történetek érdekesebbek.

Jakab Péter: 2022-ben úgy gondolom, hogy azok a gesztusok már megmosolyogtatóak lennének. Nem arról van szó, hogy szarok: azok a dalok úgy jók, ahogy elkészültek, hiszen akkor voltak önazonosak, de ma már nem tudom elképzelni, hogy ugyanazt az érzést ugyanazzal a túlmozgással rajzoljam meg. Kisebbre próbálom fogalmazni a történeteket, és ezzel kevésbé általánosra.

Czitrom Ádám: A Jazzékiel zenéje most olyan, mintha egy kis mozaikdarabra ránagyítanál, és azt nagyon alaposan járnád körül. Üdvözlöm ezt a tendenciát, jobban tudok vele rezonálni. A Másokat szeretni például még egy sokkal grandiózusabb lemez volt.

Jakab Péter: Igen, de ott cél volt, hogy az egy nagy, lomhán mozgó dög legyen.

Czitrom Ádám a Művészetek Völgyében 2022-ben. Fotó: Kósa Péter.

Ez azt is jelenti, hogy eltávolodtok a régebbi daloktól, vagy újrafogalmazzátok őket koncerten?

Jakab Péter: A zenekarban időről időre kialakul az igény, hogy vegyünk újra elő valamit, fogalmazzuk újra. Áron régóta mondja, hogy játsszuk az Altatót (spoiler: most nem fogjuk), ami számomra mindig egy fontos dal lesz. 2006-ban vettük fel, amikor 23 éves voltam, és még sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottam bizonyos dolgoknak, és sokkal látványosabban szenvedtem ezek miatt. Már nem írnám le egymás után ezeknek a szavaknak a 80 %-át, de szívesen eléneklem koncerten, mert abban a dalban alakult ki az a mód, ahogy a színpadon tudok létezni, ahogy mondok, hangsúlyozok szavakat. Az Altatóban megfogalmazott érzéscsomagról szól a Lepke is, és kb. az egész szólólemezem. Ugyanazt a szöveget írom meg lemezről lemezre, szóval végülis mindig a saját nyomoromról írok, magamon kesergek, csak máshogy beszélek róla.

SZUBJEKTÍV-SZELEKTÍV KRÓNIKA – A JAZZÉKIEL ELSŐ 15 ÉVE.

Czitrom Ádám: A Jazzékielnek van legalább három, látványosan elkülönülő korszaka, ami természetes, hiszen más életszakaszokban más zenék nyűgözik le az embert, más hangzásokat, tematikákat tart relevánsnak. Eleinte volt a jazzes/hiphopos vonal, aminek ma már nyoma sincs a zenénkben, aztán jött a Letheon-féle, epikus Jazziékel-korszak, hosszú, összetett, többrészes számokkal, nagy, kizengetett zongoratémákkal. A Szép napokkal pedig megint egy új korszak kezdődött szerintem, ami még túl friss ahhoz, hogy kategóriák mentén tudjak beszélni róla. De lehet úgy is nézni a zenekar történetére, ahogy Fürge teszi, aki a maga részéről végig ugyanazt csinálta. A két állítás nem zárja ki egymást. Ugyanazok a tematikák vannak fókuszban, stiláris változásokkal, de ez minden egészséges zenekarban így van talán. Inkább az szokott baj lenni, ha beleragadunk egyvalamibe.

Jakab Péter: Idővel az ember rossz esetben beszűkül, jó esetben meg érik. Mi még talán a jó esetben vagyunk, és érünk, az eszköztárunk pedig szofisztikálódik. Nem rutinná válik a zenekészítés és a szövegírás, hanem egyre jobban ki tudjuk fejezni magunkat, mert egyre inkább birtokában vagyunk a saját hangunknak, és jobban le tudjuk képezni a dalokban azt, ami a fejünkben szól. A sallangok kerülnek le a zenénkről. Ebből a szempontból minimalista lemez lesz a Subrosa, de zeneileg nem. A Szép napok zenei értelemben minimalista, de ez azért van, mert én nem értek a zenéhez, és széteditáltam sok mindent.

Hegyi Áron: A Szép napok számait valamennyire popdaloknak szántuk, az újakat meg nem feltétlenül.

Hegyi Áron 2022-ben a Fekete Zaj Fesztiválon. Fotó: Kósa Péter.

Hogyan éltétek meg, hogy a Szép napok megjelenése egybeesett a járvány kitörésével? A karantén előttetek is bezárt sok lehetőséget, ugyanakkor kapott egy plusz réteget a Szép napok, amikor az amúgy is a szorongásokról, a bizonytalan jövőtől való félelemről szóló lemez a karantén akaratlan kísérőzenéje lett.

Czitrom Ádám: Ezek mindig érdekes egybeesések, amiket mi is külső szemlélőként figyelünk. A „Van köztünk távolság / Szép napok, rossz hírek / Szép napok, rossz hírek / Van köztünk távolság” nyilván nem a karanténról szól, mert a számok jóval korábban születtek, de a szövegek és a lemez hangvétele annyira rímelt erre a szituációra, hogy a Szép napokra sokan karanténlemezként hivatkoztak.

Jakab Péter: Amíg nem született meg a fiam, leszartam, mi lesz holnap, de azóta sokkal borúsabban látok mindent. Az egész világ sokkal nyomasztóbbá vált. Előtte csak nekem volt szar, de onnantól érzek magamban olyanfajta felelősséget, hogy nem offolhatok ki, képben kell maradnom. Emlékszem, párhetes volt a fiam, amikor kirobbant a migrációs válság-propaganda, és átsétáltatták a városon a menekülteket, hogy lássák az emberek, mitől kell félni. Az egész rettentő nyomasztó volt, egyébként is ömlöttek ránk a rossz hírek, klímaválság, fegyverkezés, én meg fogtam a gyerekemet, és arra gondoltam, hogy most tényleg ebben a valósággá vált sci-fi utópiában fogunk élni? Ezekben a dalokban azt az érzésvilágot fogalmaztam meg, hogy a fiam ezt az új világot örökölte meg, és ezzel kell most kezdeni valamit. Tök jó lett volna, ha csak a Covid rezonál erre, de sokkal inkább az a sztori rezonál, ami a szomszédunkban zajlik, és ez sokkal nyomasztóbb, mert nagyon hasonló a dolgokat követnek el 2022-ben, mint amiket elkövettek '39-ben, '45-ben, vagy '17-ben is – de mondhatunk kilencvenes vagy kétezres éveket is. Ugyanazzal a pszichológiával törik meg az embereket, ugyanúgy csoportos nemi erőszakot követnek el, és ugyanaz a tömegsírba lövés is. Nem változott semmi, 2022-ban is ugyanolyan hülye szar az ember, csak van iPhone-ja meg Netflix-előfizetése. És ez iszonyatos bizonytalansággal tölt el.

Jakab Péter. Fotó: Kósa.

A Szép napok egy spleenes, megadom magam nézőpontból beszél ezekről a dolgokról, ami az én olvasatomban egy szellemi érés. Az előző életszakaszomban sokkal hősiesebben mondtam volna, hogy milyen csúnya dolog ez, itt viszont személyesebb szemszögből meséltem ezekről a dolgokról. Mindennek pedig egy erős formai kerete is lett a fragmentáltsággal, illetve azzal a koncepcióval, hogy az utolsó szép pillanatokat helyezi fókuszba, amitől szerintem sokkal emberibben átélhető a szomorúság. Fasz tudja, ez ilyen szorongásos pre-nosztalgia. Szoktam azt mondani, hogy közelebb állnak hozzám a Jazzékiel-szövegek, mint amiket akár a szólólemezeimre írok, mert sokkal mélyebb érzésekre reflektálnak, bár ez sem teljesen igaz, mert az új szólóm egy fokkal azért személyesebb lesz, mint az előző.

Az új lemez szövegeiben is ebből a spleenes, megadom magam nézőpontból beszélsz?

Jakab Péter: A Subrosa kapcsán nagyon elkezdett érdekelni az amerikai vallomásos költészet. De nem akarok még túlságosan előreszaladni, jelenleg 9 dalvázlat van rögzítve, másfél szöveggel… Meglátjuk, mi lesz belőle.

A Jazzékiel december 27-én a Trafóban koncertezik, ahová még kaphatók jegyek. Előzenekar az egy ideje szintén új felállásban játszó, neo-pszichedelikus Deep Glaze. Facebook-esemény errefelé.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Kósa Péter