Tavaly, az elmaradt Glastonbury Fesztivál livestreamjében debütáltak, ma pedig már meg is jelent a The Smile első lemeze. Már az online koncertek és az előzetes klipdalok alapján is sejteni lehetett, hogy még a Radiohead-főnökök mércéjével is különösen ihletett anyag született, és a teljes album is ezt igazolja.
Jogosan visszatérő kérdés az A Light For Attracting Attention kapcsán, hogy miért nem a Radiohead neve alatt jelent meg? Hiszen pont olyan, mint amilyet Thom Yorke-tól és Jonny Greenwoodtól elvárnánk: ízig-vérig radioheades. Talán pont ezért: a Sons of Kemet dobosával, Tom Skinnerrel alkotott triójuk közelebb áll az anyazenekar dolgaihoz, mint Greenwoodék szólólemezeinek és mellékprojektjeinek a többsége, a Radiohead pedig szereti meglepni önmagát és a rajongókat is azzal, hogy rendre új irányokba fordul. Egy új zenekarban ráadásul lekerül róluk az a teher, hogy megfeleljenek a tekintélyes életmű támasztotta elvárásoknak, és ez a felszabadultság a velejéig áthatja az A Light For Attracting Attentiont. Yorke-ék jól érzik magukat, már amennyire azt a most is a vesztébe rohanó világról éneklő Yorke-ról el tudjuk képzelni; a szerepében fickándozó jazzdobos, Tom Skinner felvillanyozta az összeszokott alkotópárost, és frissességet, kraftot hozott a zenekarba, még ha nagyon új utakra nem is terelte őket.
ÁLLAM AZ ÁLLAMBAN: ITT VESÉZTÜK KI A RADIOHEAD ÉLETMŰVÉT.
A kritikák lelkesek, a Pitchfork szerint lazán ez a legjobb mellékprojekt, amit a Radiohead zenészei valaha kiadtak (igen, jobbnak tartják még az Atoms For Peace-nél is), a Stereogum a hét albumának választotta, és kicsit visszafogottabban Thom Yorke legjobb Radioheaden kívüli anyagaként méltatta. Legközelebbi párhuzamként szinte mindenhol a 2003-os Hail To The Thief került elő. Az album producere a Radiohead hatodik tagjának számító Nigel Godrich volt (ki más?), és ő is keverte meg az A Light For Attracting Attentiont, amely csodásan szól. Vannak rajta régi, Yorke által szólóban vagy az Atoms For Peace-szel is játszott dalok (Open The Floodgates, Skrting On The Surface), amelyek most végre megkapták a maguk méltó, definitív verzióját, de akad szexuális ragadozókat célba vevő poszt-punk, a korai Radiohead-korszak iránt lelkesedőket kenyérre kenő gitárzene, posztrockos-ambientes elborulás, szép balladák, és Thom Yorke pulzáló szintik hátán megeresztett könyörgése, hogy vegyétek már észre, emberek, hogy mindannyian hasonlók vagyunk, ami mástól talán giccsesen hatna, de tőle sokkal inkább meghatóan (The Same).
Ha valaki esetleg lemaradt volna róla, a The Smile épp Európában turnézik, jövő héten (május 17-én) például a bécsi Gasometerben játszanak, jegyek még kaphatók (60 eurós áron).
A The Smile vagy féltucatnyi klipet is kihozott a dalaihoz, legutóbb a Yorke egyik álmából született Thin Thing stop-motion videóját a La casa lobo rendezőitől:
a Free In The Knowledge klipje:
a legmenőbb brit gengsztersorozat, a Peaky Blinders záróepizódjában szereplő Pana-vision klipje:
a Skrting On The Surface elhagyatott ónbányában 16 mm-es filmre forgatott kísérleti filmes klipje:
fotó: Alex Lake
