„Éneklés közben hegedűnek képzeltem magam” – Lemezpremier! VENI: Az út

Szász Veronika és Bata István duója, a VENI nem titkoltan az egyik kedvenc kísérletező kedvű hazai formációnk, amely szabadon mozog a finom elektronika, a játékos jazz és a magyar népdalok határán. Tavalyi, Unfold Live című lemezük az egyik kedvencünk volt 2021-ben, és a napokban mellé kijött videósorozatot is szerettük. Új stúdiólemezük, a korábbiaknál is erősebb népzenei ihletettséget és kiforrott, minimalista hangszerelést hozó Az út először a Recorderen hallgatható végig.

Szász Veronika 2018-ban adta ki szólóban, vendégzenészekkel a naplószerű, Unfold című duplaalbumát, majd egy évre rá duóvá bővült a produkció Bata István basszusgitáros-multiinstrumentalista belépésével. „Ahogy eddig valamennyi zenémet, ezt az albumot is az együtt szerzés és a szabad alkotásban való felfedezés öröme, valamint az önmagunkkal való találkozás és az eddigi életünkkel való mélyebb szembenézés vágya hívta életre. Ezekkel a dalokkal is ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy a mindennapjaink megélése során, múltunk értelmezésével kapcsolatban és a jövőnk tervezésekor komponáljunk érzelmeinkkel és tudatosítsuk, hogy mi tölt fel lelkileg, mi az, ami igazán fontos ahhoz, hogy érzelmi biztonságban érezzük magunkat és hogyan tudjuk örömtelin megélni azt az alapvető törvényszerűséget, hogy jobb együtt, mint egyedül” – mesélte Veronika Az útról.

Veronika korábban arról is beszélt a Recordernek, hogy számára a népzene a közös motívumkincset és az örök tartalmakat, a jazz a szabadságot, az elektronika pedig végtelen kísérleti játékteret jelent. „Ahogy az eddigi albumok komponálásánál, zeneileg most is az a saját magamnak állított alkotói vezérelv szabadított fel, hogy ha tudom, hogy mit akarok mondani és képes vagyok integrálni a különbözőséget, akkor továbbra sem kell semmi olyanról lemondanom, ami számomra fontos a zenében. A digitális zeneszerzés adta lehetőség ezúttal is nagy segítség volt, hiszen így olyan zenei szöveteket lehetett létrehozni, amik egyébként nem léteznének és amely elemek ezért végtelen lehetőséget kínálnak arra, hogy segítségükkel új kontextusba helyezzük a fizikai világ hangjait és ilyen módon gazdagítsuk a hozzájuk kapcsolódó asszociációkat.”

„A legújabb album alkotása során nem csak arra törekedtem, hogy olyan számokat írjak, amik elemelnek pillanatnyi valóságérzékelésünkből és új nézőpontból, élményszerűen mutassanak rá életünk dolgainak fonákjaira. Ezúttal az is a célom volt, hogy olyan dalokat adjak, amik mindenféle zenei környezetet – legyek ez akár én magam, mint előadó – hátrahagyva is létrehozzák mindezeket az élményeket azokban, akik eléneklik őket. Tulajdonképpen az volt a legfőbb szempont, hogy olyan magyar nyelvű dalokat írjak, amikkel nélkülem is lehet „sírva vigadni”. Éneklés közben pedig többnyire egy hegedűnek képzeltem magam azokban az időkben, amikor a közösségi terekben még szokás volt együtt énekelni” – mondja Veronika.

„Elképzeltem, ahogy különféle emberek betévednek ebbe a képzeletbeli fogadóba, ahol én vagyok a muzsikus hegedűje. Az egyik szomorú, kétségbeesett, fáradt, a másik éppenhogy felhangolt, mert nagy örömei vannak. Az a közös bennük, hogy szeretnék megélni azt is, amit éreznek, nem csak azt, ami történik. Mivel még ezek a képzeletbeli emberek is emberek, ezért ilyenkor főleg arra vágynak, hogy megoszthassák élményeiket másokkal és érzelmeiket közösen élhessék át olyanokkal, akik együtt éreznek velük. De ez az éltető kapcsolódás valamiért néha majdnem olyan nehéz és terhelt, mint amennyire természetes és magától értetődő. Na és amikor ez a magába zárt ember ott ücsörög képzeletbeli italát szorongatva, akkor a hangomon játszó zenész odahajol a válla fölé és addig húzza a szívet ostromló hangokat, amíg megolvad a páncél, amivel elzárta magát másoktól, és a felszabadulás élményére talán még dalra is fakad. Na az lenne a legjobb, mert ha örömében, ha bánatában, de addig jó, amíg énekel az ember, könnyedén és természetesen, ahogy a madártól tanulta, aki az égen repül, mert úgy úszik az érzelmek sodrásában, mint hal a vízben.”

Fentebb végighallgatható a teljes lemez, amelynek kezdőszámához, a Megszegett kenyérhez egy vegyes technikájú, VHS-hatású kollázs-animációs klip is készült, ez a képzőművész-tanár-énekesnő Veronika volt tanítványának, Juhász Lászlónak a munkája. „A videó csak a hivatalos fellépéseimet tartalmazza 6 és 18 éves korom között. Azt szeretném vele sugallni, hogy mindig is pontosan ugyanezt csináltam, mint most. Pontosan ugyanígy. Szóval, hogy ez a lemez 33 évnyi következetesen megtett út gyümölcse.”

A lemezt a Hunnia Records adta ki, elkészülését pedig az NKA támogatta. Az út elérhető minden nagyobb streaming-platformon, lemezbemutató április 3-án a Magyar Zene Házában, jegyvásárlás.

VENI a Facebookon és az Instagramon.

fotó: Szil Szilárd

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.