„De jó volna veled magam is megtalálni” – Albumpremier! VENI: Being Your Slave

Alig fél évvel az előző után itt az új VENI-album, a Being Your Slave, amin a Dalinda, a Soharóza kórus és a Nagy Emma Quintet zenészeivel együtt utaztat Szász Veronika belsőnk legmélyére.

„Dúdolásba forduló, többszörözött ének, kopogások és pattogások, kézműves house – az egyik legegyedibb hangú magyar zenész, Veni talán legjobb lemeze is egy önfeldolgozás volt, és az újabb kísérlet sem okoz csalódást” – írtuk az Escaping Game-ről szóló kritikánkban, amin Az út című lemezének dalait dolgozta újra angolul, immár Bata István basszusgitáros-multiinstrumentalista, sőt, hangszerek nélkül, életének zajaira, gyerekkori felvételeire és legkülönfélébb, magával ragadó énekhangjaira támaszkodva.

Ezt az alkotói módszert gondolja tovább új albumán is, csak másokat bevonva, „az önfeltárás és az önfelszabadítás szándékával”. Több számban is Cseh Péter (Nagy Emma Quintet, Cseh Péter Trió) gitárjátéka és Tímár Sára (Dalinda) éneke kíséri Veniét, de énekel és „zajong” itt Monostori Bálint a Soharóza és a Lumen Christi kórusból, Simon Dávid az utóbbiból, Oláh Annamari Tarka kórusából pedig többen is, név szerint Hajós Eszter, Gál Tímea, Juhász Viktória, Rajos János és Tószegi-Faggyas Katalin.

A dalok alapjához ezúttal is gyerekkorának archívumát túrta fel Veni, de a szelektálás során leszűkítette a hangokat „az aktuálisan legtöbb erőt adó, legfelszabadítóbban ható és az örömeim megélését leginkább támogató hangokra, hiszen most az volt számomra a legfontosabb, hogy a szerzés minden pillanatában felszabadultságot és örömöt” érezzen, és erre ösztönözzön másokat is. A felvett zajok mellett analóg szintetizátort és szoftveres ritmushangszereket is használt, de a legfontosabb kompozíciós alapelv most is az volt, hogy a darabok a természet zenéjének törvényszerűségeit kövessék, tehát azt a pulzálást, ahogyan a hangok a természetben előfordulnak: „felerősödnek, majd elhalkulnak, feldúsulnak, hatnak egymásra, együtt élnek, felerősítik vagy éppen kioltják egymást és sosem tűnnek ugyanolyannak akkor, amikor magukban halljuk őket, mint mikor együtt, vagy amikor újra önmagukban, miután már együtt is megszólaltak.”

„A lüktető zajokra aztán analóg szintetizátorral játszottam rá, amiből olyan hangokat szerettem volna előcsalni, amik a zeneiségemet legmeghatározóbb zajokra emlékeztetnek, mint például a szél, a madárcsicsergés, vagy a kerti munka zajai. Az így létrejött hanganyaghoz adtam hozzá a szotfveres ritmusszekkciót, melyeknél az volt szándékom, hogy bizonyos hangmintákat meghagyjak felismerhetőnek, bizonyos hangmintákat pedig addig módosítsak - többnyire a térbe helyezés és a visszhangok által -, amíg olyan zajokra nem emlékeztetnek, ami a zene készítése közbeni belső képemre reflektál.”

Veni erre a komplex alapra énekelte fel a dallamokat, miközben a szövegek „a mások felé nyitás gesztusára, a saját személyes, legbelsőbb világomba való invitálása és a velük egy húron pendülés témája köré épülnek az eddigi dalaimban már megszokott, a magyar népdalkultúra gondolatiságához rokonítható, többnyire természeti szimbólumokra épülő szóképekkel kifejezve.”

A repetitív, dalszerű zajzene meghatározó hangi motívumai mindig ismétlődnek, de sosem ugyanúgy: „A befogadói élmény ezáltal az esti mesével rokonítható, amiben az adja a biztonságot, hogy tudhatjuk a történet végét és azért tudunk a részletekre figyelni, mert az odavezető út történéseinek lényegét is jól ismerjük már. Ez segít belefeledkezni a részletekbe, amik ezért tudnak újra és újra más egésszé kibomlani, aktuális tudatállapotunktól, lelki szükségleteinktől és érzelmi befogadó képességünktől függően” - mondja szabad asszociációt támogató dalairól Veni, aki a zenei ívek dramaturgiáját is úgy építette fel, „hangról-hangra, másodpercről másodpercre, olyan aprólékosan ahogyan egy kézműves egy csipkét készít, vagy ahogy a pók a hálóját szövi.”

Veninek minden albumánál, sőt, minden koncertjénél van egy meghatározó belső képe, és a Being Your Slave az utazás belső képére íródott. „Egy olyan utazást képzeltem el, ami csak egyetlen egyszer lehetséges és egy életen át tart és amihez csak egyetlen utitársat választhatok és amely úttól azt várom, hogy az általa önmagam legbelső magjához érkezzek el. Fontos tehát folyamatosan megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől és fokozatosan elhagyni a fölösleget. Ezért is nagyon fontos, hogy ki az a másik, akivel a közösen eltel idő mentén egyre inkább egyek leszünk, mert ez a közösség fogja eldönteni, hogy az énem melyik részei erősödnek meg és hogyan fogom megélni az élet számomra megnyilvánuló részét.”

A zenében ezt a villamos vagy a vonat visszatérő hangja jeleníti meg, ami minden dalban megszólal, ráadásul viszonylag hasonlóan, pedig sosem ugyanabból a hangmintából lett létrehozva. Az éneklés pedig most is Veni egyik kreatív gyerekkori játékával, a Venirádióval rokonítható, ami már az Escaping Game megalkotásában is kulcsszerepet játszott.

„A fallal teniszeztem vagy fociztam az udvaron, vagy rossz időben bent a nagyszobában - amit akkor játszószobának neveztünk, mert anyám megengedte, hogy ott bármit játszhatunk, teljes hangerőn operázhattunk a testvéreimmel, vagy rajzolhattunk a falakra például -, és a labda pattogásával adtam magamnak a ritmust, közben pedig rögzítettem magam a kazettás diktafonommal, amit a közvetítő eszköznek tartottam és azt képzeltem, hogy amikor bekapcsolom a felvevő gombot, akkor az egész univerzumból minden pillanatnyilag emberi, volt emberi, leendő emberi és nem emberi lény is engem hallgat, szóval tényleg mindenki, aki csak szereti a zeném. Lehetett tőlem számot kérni, persze csak sajátot. A rádióban éneklő minden énekes és a bemondó is én voltam.

Mindig az aktuális slágereket kérték és amikor mindenkinek kedveztem a kedvencével, utána következett a szabad improvizációs rész, amit már kevesebben hallgattak ugyan, de cserébe ők voltak az igazi értői művészetemnek és mindig azoknak énekeltem a legszívesebben. Gyerekkorom, sőt még kamaszkorom szabadidejének is jelentős részét töltöttem ezzel a játékkal. Ilyenkor tudtam utolérni magam érzelmileg és összeszinkronizálódni azzal a legbelső énemmel, akinek nem volt mindig lehetősége szóhoz jutni, megélni magát vagy szabadon megnyilvánulni a hétköznapi élet sodrásában. Ilyenkor tudtam felfedezni, meghallgatni azt a belső hangot, amit el-elnyomott a külső világ zaja és ilyenkor tudtam harmóniába kerülni a legmélyebben rejlő önmagammal.”

Veni az új lemezen „a béke, a nyugalom, a felszabadultság érzésével” töltötte meg a dalokat, „ami intenzíven, de gyöngéden, erőteljesen, de puhán áramoltatja mélységeinkben az életet, mindig, akkor is, ha mi nem figyelünk oda rá, vagy valamiért eltávolodunk tőle, vagy hagyjuk magunkat leválasztani onnan.” Az albumot aztán egy stúdiókoncert keretei között, improvizatív jelleggel rögzítették. „Az erőforrásaink közös gazdagításához és hatékony hasznosításához egyetlen szabály volt, hogy most bátran és szabadon legyél az, aki vagy és legyél úgy, ahogy tényleg vagy. Ne akarj más lenni és ne akarj mást érezni, csak azt, ami valódi. Most gyakorold a valóság megélését és mivel körülbelül 70 perced van benne lenni, érkezz meg mielőbb, hogy minél inkább elmélyedhess benne, minél inkább hasson rád és ez a hatás minél tovább elkísérjen. Koncepció volt, hogy a résztvevők ne készüljenek előre a dalokból, hogy az együtt éneklés valóban improvizatív legyen. A dresscode sem volt egyéb, mint hogy mindenki viseljen valami rituálisat, valami olyan darabot, ami valamiért fontos neki, amihez kötődik, amiben hisz és amiből ezért erőt tud meríteni.”

Venié az egyik kedvenc kísérletező kedvű formációnk itthon, amely szabadon mozog a finom elektronika, a játékos jazz és a magyar népdalok határán. A Recorderen volt Az út és az Escaping Game premierje is, de mi mutattuk be első klipjét és a Zene Háza-koncert felvételét is, Két éve népdalokról, tűsarkús jazzslágerekről, elektronikába foglalt magyarságról interjúztunk vele, ő pedig 2022-ben és 2023-ban is mesélt nekünk a kedvenc zenéiről.

A lemezt a Hunnia Records adja ki, a ProVibe Stúdióban készült videó Bencze Máté és Mladin Bence munkája, az angol szövegekben Dóra Bálint volt Veni segítségére. Veni augusztus 22-én játszik Budaörsön Cseh Péterrel duóban, a G-major Jazzteraszon az új lemez több száma is elhangzik majd.

„VAJON ÚGY IS ELÉNEKELHETEM, HOGY ÉN MÉG KÉPZELETBEN SEM HORDTAM SOHA TŰSARKÚT ÉS NEM IS TERVEZEK?” – VENI-INTERJÚNK

VENI a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Molnár Csaba és Szil Szilárd.