"Szeretem meseszerűen átélni az életet" - Дeva-interjú

Yonderboi óta nem volt magyar előadó, akit már a debütálása idején olyan nemzetközi figyelem övezett, mint a 21 éves Takács Dorinát, aki Дeva néven a népzenét és a hipnotikus elektronikát összehozó dalaival ért el ritkán látott szakmai és közönségsikert. Január 20-án jelent meg első lemeze, a Csillag (kritikánk), ugyanazon a napon Európa legnagyobb showcase-fesztiválján, a hollandiai Eurosonicon lépett színpadra, ahol Európa legjobb feltörekvő előadói közé választották. A hazai lemezbemutató koncertje január 29-én lesz a Trafóban (már nincs rá jegy). Dorina elsőként a Recordernek mesélt a koncepciózusan felépített albumról ebben az interjúban, ami először a 90. számunkban jelent meg.

A lemez egy kis zörgéssel kezdődik, amihez hasonló hangok később is visszatérnek. Ennek van valami jelentése?

Az indító zörgés nagyon hasonlít ahhoz, ami a második számban, a Fa lenniben hallható, és ott a fává válást, vagyis a nyugodtabb, beletörődöttebb emberré válást szimbolizálja. Nekem ez a hang a gyökerek kis mozgására hasonlít, nagyon nyugtató és varázslatos, olyan, mintha bevezetne egy másik világba. Ezért meghatározó az első két számban, bár később is visszatér, de már nem ilyen fontos szerepben.

Az első szám, az Óperenciás nagyon határozottan egy mesevilágba helyezi a hallgatót.

Ez igazából ugyanez a világ, de annak egy olyan oldala, amit szeretnék megismerni, szeretnék abban létezni. Igazából csak rajtunk múlik, hogyan fogjuk föl a körülöttünk lévő dolgokat, és én szeretem kicsit meseszerűbben átélni a történéseket.

ДEVA LETT EURÓPA EGYIK LEGJOBB FELTÖREKVŐ ELŐADÓJA

Eleve erre a koncepcióra építetted a lemezt, vagy ez közben jött?

Amikor még nem állt össze az album, de már tudtam néhány számról, hogy rajta lesz, akkor gondoltam arra, hogy jó lenne egy bevezetővel és levezetéssel keretbe foglalni. Aztán egy újságíró ismerősöm mesélte, aki egy hipnotizőrről írt cikket, hogy ezek a szavak: „egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl”, szintén kicsit hipnotikus, nyugtató hatással vannak az emberre. Innen jött az ötlet, hogy jó lenne a lemezt úgy elkezdeni, mint egy mesét. Ezek a szavak egy másik világba tudnak vezetni minket, és megnyitják az agyunk rejtett részeit.

Nagyon kerek a lemez, hallatszik rajta, hogy nagyon átgondoltad a felépítését; előtte viszont csak önálló számokat adtál ki. Ez elég nagy ugrás. 

Az NKA Hangfoglaló program támogatott, és ezért kellett elkészítenem az albumot ebben az évben. Ha ez nincs, akkor szerintem még nagyon sok ideig húztam volna a lemezkiadást. Kellett ez a késztetés, hogy összeszedjem magam, egy-egy dalon ne tökéletesítgessek ki mindent három-négy hónapig, ne a részletekre figyeljek, hanem a mögötte lévő tartalomra. Pontosabban azelőtt is a tartalomra figyeltem, csak utána minden egyes rezzenést százszor átszerkesztgettem, hogy most ez a hang a jobb fülben szóljon vagy a balban, ilyesmivel szöszöltem teljesen feleslegesen – vagy talán nem volt felesleges, ezt is meg kellett tapasztalnom. Jó tréning volt számomra, hogy megadott időn belül kellett egy egész csokornyi dalt kidolgoznom, jóban lettünk így a maximalizmusommal.

EGYSZERŰEN NAGYON SZÉPEN - KRITIKÁNK ДEVA CSILLAG CÍMŰ LEMEZÉRŐL

A dalokat eleve úgy írtad, hogy szem előtt tartottad azt, hogy hogyan illeszkednek az albumra?

Nem, voltak már számaim, amikről tudtam, hogy ki szeretném adni őket. Megnéztem, hogy hogyan lehetne ezeket összefogni, és ezután már tényleg összeszedettebben, a témára hangolódva írtam meg a többi számot. Kicsit megfogtam a saját kezem, de azért hagytam magam áramolni. Többször volt olyan is, hogy elkezdtem egy számot, dolgoztam rajta napokig, aztán rájöttem, hogy nem érzem benne az érzelmeket, hanem csak azt, hogy „ezt meg kell csinálnom”. Ezeket félretettem, hiába volt már bennük sok munka.

Nagyon meghatározó a lemezen, hogy sokszor több szólamban, kórusszerűen énekelsz magaddal. Erre hogyan találtál rá?

Korábban is voltak többszólamú betétek a számaimban, de nem ennyire fókuszban. Zenei általánosba jártam, ahol elsőtől kötelező volt a kórus, és nagyon megszerettem. Persze volt olyan, hogy „miért kell kórusra menni?”, de amikor vége lett, akkor nagyon hiányzott az együtténeklés, azok az érzések, amiket az vált ki, amikor együtt van 90 ember és négy szólamban énekel. Ez indíthatta el bennem ezt. Meg nagyon szeretem a harmóniákat, és ezeket belevinni az énekbe. Lehetne úgy is, hogy egy vokál van, és a többi három szólamot pedig a szinti játssza, de szeretem a sok énekhangból kialakuló textúrát. Élővé teszi a zenét, amiben amúgy a többi hang nagyrészt elektronikus.

A harmóniák kidolgozásában használod a zeneiskolai tudásodat?

A szolmizáció az, ami mindig ott van a fejemben. Amikor feléneklek egy második-harmadik szólamot, vagy akár a szintit babrálom, mindig szolmizálok. Kottát viszont most írtam először, mert lesz a koncerteken kórusbetét, és ahhoz kellett.

A lemez szerkezetében fontos pont az Ikiri című szám, aminek a szövege megszólítja „minden szándék ismerőjét”, hogy „fejem tetejét, testem közepét gyógyítsd meg”. Ezután megváltozik a hangvétel, eltűnik a korábbi szomorúság. Kit idéz meg ez a dal?

Örülök, hogy észrevetted ezt a kis szerkezetbeli titkot… Amikor összeraktam a dalokat, akkor kicsit próbáltam egy ívet adni nekik. Számomra a lemez az ember szellemi fejlődését követi végig – de lehet, hogy másnak majd mást fog jelenteni. Mostanában kezdtem el jobban odafigyelni magamra, a belső kis magomra, több időt eltölteni azzal, hogy elmélyedjek saját magamban, a lelki világomat figyeljem a fizikai világot kizárva. Ezáltal el tudtam engedni olyan toxikus érzéseket, mint például a féltékenység, a harag. Ezt a dalt ehhez a belső magomhoz írtam, amit nevezhetünk felső énnek, Istennek vagy bárminek, de szerintem ez az egész dolog megfoghatalan, és felesleges azon vitázni, hogy hogyan fogjuk meg és mit mondunk rá, mert szavakon lovagolunk. Ez a mag mindenkiben ott van, mindenkiben hasonló és mindenki feltárhatja a szépségét és megismerheti, pusztán azáltal, hogy például minden reggel leül és húsz percet csukott szemmel tölt el, figyeli a gondolatait. Ha ezeket sikerül elengednie, akkor olyan érzéseket élhet át, amiket előtte soha. Az utána lévő dalok ezért magasztosabb hangvételűek, mert ehhez a világosabb állapothoz kapcsolódnak.

Viszont ez a vége sokkal rövidebb, mint az előtte lévő rész. Ennek a kidolgozása majd akkor később jön?

Szerintem az ember az életében sokkal több gyötrelemmel és szomorúsággal találkozik az elején, és először ezeken kell átesni. Ezek egyfajta kihívások, és ha az ember az összes próbát kiállta, akkor jöhet az, amikor már kicsit világosabban látja a dolgokat. Azt nem tudom, hogy melyik rész milyen hosszú… de valljuk be, hogy itt a földi életben nagyon sok kihívás van, és nehéz jókedvvel és harmóniában élni minden egyes nap. Erre is mostanában kezdek ráeszmélni, hogy nem annyira egyszerű ez az egész, amit úgy nevezünk, hogy élet, mint ahogy elgondoltam.

A népmesékben is az van, hogy a nehézségek leküzdése után hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, boldogan éltek, amíg meg nem haltak – és vége is.

Igen, három mondattal le van tudva ez a rész. Erre még nem is gondoltam.

Zságer Balázs nem mondta, amikor leadtad neki a lemezt, hogy jó meg minden, de a sláger hol van? (Ő vezeti Дeva kiadóját, a Move Gently Recordsot.)

Képzeld, nem, sőt, jobban tetszett neki, mint az eddigi bármelyik számom.

Ez vicc volt, de az biztos, hogy az eddigi dalaid slágeresebbek voltak, könnyebben hatottak.

Talán azok könnyedebbek, de akkor én is abban voltam. Így viszont, hogy egy egész albumról volt szó, úgy éreztem, hogy valami mélyebbre hatóval szeretnék kommunikálni a hallgatókkal. Lehet, hogy ez a forma nem olyan könnyen befogadható, de szerintem ha valaki befogadja, akkor mélyebben, erősebben hat, mint az eddigiek.

Azon gondolkodtál, hogy hogyan fog működni a színpadon?

Szerintem jó, ha vegyítjük ezeket a stílusokat; nekem a bulis koncerteken is van igényem megállni és figyelni, más részeit megnyitni a lelkemnek. Azon még nem gondolkodtam, hogy hogyan fogják mondjuk az egyes kórusművek megszakítani a táncolósabb hangulatot. Majd úgy lesz, ahogy lesz. Már elkezdtük a készülést, megvan a felállás.

A Csillag megvásárolható CD-n is ezen a linken.

interjú: Rónai András
fotó: Valami Hektor