„Az egyetlen dolog, ami előtt mindenki egyformán leborul” – Biljarszki Emil kedvenc népdalai

2023.02.15. 11:46, soostamas

„A 100 évvel ezelőtti népzene is sok elfeledett értéket tár fel számunkra, de az 1000 évvel ezelőtti tízszer többet tartogat” – vallja Biljarszki Emil, akit sokáig a Korai Örömből és a tavaly feloszlott Meszecsinkából ismerhettünk, idéntől pedig a szólódolgaira koncentrál (valamint más zenészeket coachingol zeneipari kérdésekben, karrierépítésben), és már ki is hozta legújabb dalát (Alla) Emil néven. Kedvenc népzenéi kapcsán a legendás Korai-koncertekről, spontán éneklésekről, a Fonónál töltött éveiről, és a történelem előtti idők népzenéjét játszó yakut énekesnőről is mesélt a Recordernek.

Milyen meghatározó élményeid, történeteid fűződnek a magyar és más népzenékhez?

Bolgár vagyok, ezért illik a bolgár népzenével kezdenem. Első emlékeim kamaszkoromból származnak, amikor kora reggel, kialvatlanul kellett iskolába készülnöm Szófiában, és közben szólt a rádióban a népzene. Nem azért, mert a szüleim szerették, egyszerűen be volt kapcsolva a rádió és minden reggel 7-től volt ilyen műsor. Nem szerettem. Később, amikor találkoztam az igazi népzenével, rájöttem, miért. Ezek hivatásos zenészek által, futószalagszerűen készített népzenei átiratok voltak, semmi közük nem volt az eredeti népzene érzéséhez.

A 90-es évek elején bejött az etno – előbb afrikai, aztán más népek eredeti zenéje, és ez friss szellőként hatott a megfáradt rock sokadik inkarnációjától megfáradt belsőmnek. Aztán felfedeztem a bolgár népzenét. Ez és a sok ehhez hasonló dal annyi szépséget és bölcsességet tartalmaz, hogy azonnal rabul ejt. A nagyon atomizált, egymást ócsároló csoportokra szétszakadt bolgár társadalom számára ma ezek a népdalok a megkérdőjelezhetetlen szentség, az egyetlen dolog, ami előtt mindenki egyformán leborul.

A 1997-es Korai Öröm-albumra már hívtam bolgár népénekesnőt, a 2005-ösre kettőt.

Szintén 1997-ben találkoztam Stepanida Borisova yakut énekesnővel. Ő a prehisztorikus idők zenéjét hozta, amely gyökeresen különbözik attól, amit mi zenének hívunk. Nem véletlen, hogy ő és a hozzá hasonlók nem épültek be a világ népzenei körforgásába, inkább avantgárd művészekkel kollaborálnak. Itt az interjú, amit készítettem akkor vele, énekel is benne.

Invitáltam Stepanidát a stúdióba, ahol épp felvettük a 1997-es Korai Öröm-albumot, és kértem, hogy énekeljen rá az egyik számra. Végül az éneke nem került rá a lemezre, de én csináltam belőle külön számot. Azóta datál az elragadtatásom a szibériai ősnépek kultúrája iránt. A 100 évvel ezelőtti népzene is sok elfeledett értéket tár fel számunkra, de az 1000 évvel ezelőtti tízszer többet tartogat.

1999-ben kerültem a Fonó Recordsba, és közelebbről megismerkedtem a magyar népzenével. Ez az Utolsó Óra program ideje volt – az utolsó megmaradt autentikus népzenészeket hozták vidékről, Erdélyből és felvették, koncerteket szerveztek nekik a Fonóban. Gyakori vendégünk volt Kallós Zoltán és sok ma etalonnak számító autentikus zenész. Érintkezve velük és hallgatva ezeket a felvételeket, megéreztem annak a kultúrának az ízét, ami valóban sokat adhat nekünk. És itt nem a politika által használt „tradicionális konzervatív értékekre” gondolok, mert közelről megnézve, semmi köze hozzájuk. Egyfajta bölcsességet inkább, amit nehéz szavakba önteni. Ezenkívül észrevettem, mennyivel gazdagabb a népdalok dallamvilága, mint a bluesos pentaton skálára épülő rock- és popdaloké. Meglepetés volt a szövegek frissessége, mélysége is. A főtéma ugyanaz, mint ma – a párkapcsolat –, de mennyivel gazdagabban és képszerűbben voltak képesek megfogalmazni ugyanazokat a szituációkat a tanulatlan parasztok 100 éve!

UTOLSÓ ÓRA: 1250 LEMEZNYI ZENÉT GYŰJTÖTTEK, 68-AT KI IS ADTAK BELŐLE

Melyek a számodra legtöbbet jelentő népdalok, folkegyüttesek?

A fent említett falusi zenészek, akiket a néprajzos muzsikusok adatközlőknek hívnak és magukat népzenészeknek, pedig fordítva igaz.

Az 50-100 évvel ezelőtti amerikai blueszenészek és minden, amit csináltak.

A Marrakesh főterén turistáknak muzsikáló fiatalok, akik pénzért és szórakozásból csinálják, de bennük van az arab zene stenkje.

A Balkánon inkább él még a hagyomány, mint Európa egyéb részein, Bulgáriában bele lehet botlani az utcán ilyenbe:

A legnagyobb tiszteletnek örvendő bolgár népénekes Valya Balkanska. Az alábbi dala bekerült a 90 perces zenei válogatásba, amely a NASA Voyager-programjának űrhajója fedélzetén repült ki a Földről a Naprendszerből. Ez a 90 perc az emberiség legjobb zenéit volt hivatott összesűríteni, idegen civilizációk számára.

Húsz éve a Korai Örömmel játszottunk egy pszichedelikus fesztiválon Bulgáriában, a Rodopi Hegység egyik mitikus helyén – az Ördögtorok-barlangnál, ahol a mondák szerint Orfeusz lement Euridikéért az alvilágba. A fesztivált Valya Balkanska nyitotta meg egy dudás kíséretével. Nekem ez volt a legpszichedelikusabb élmény az egész fesztiválon.

A LEGJOBB KORAI ÖRÖM KONCERTSZTORIK.

Hortobágyi László és Lovász Irén Világfa című albuma volt számomra a bevezetés a magyar népzenébe. Bár ez világzenei album – magyar és más népdalok kísérete a Tibetben felvett zene –, azóta sem találkoztam a népzene olyan tiszta kvintesszenciájával.

Már 15 éve csinálom a Dalok-Galopp zenei rádióműsort, ahol sokszor élő zenélésre is megkérjük a vendégeket. Most két meghatározó élményre emlékszem: Szalóki Ági és Branka éneke. Egy dolog a sok profi lemez és koncert, más, amikor valaki melletted ül, és egyszer csak elkezd énekelni úgy, hogy egy laza stúdióbeszélgetésből hirtelen más dimenzióban találod magad.