„Engem őszintén érdekel, hogy a zenének van egy nehezen megfogható, mégis jól érezhető egysége” – Hámori Máté-interjú

Mi köze van A varázsfuvolának a Marvelhez? És a souldíváknak Puccinihez, Mozartnak a jazzhez, Bartóknak az elektronikához, Bachnak az erdélyi hangszeres népzenéhez? Október 6-án folytatódik a korábban az LGT-vel, a Quimby-vel, és a detroiti techno-ikon Jeff Millsszel is játszó Danubia Zenekar Semmi komoly című koncertsorozata, amelyben látszólag távoli műfajokat hoznak közös nevezőre olyan vendégek közreműködésével, mint Дeva, Tálas Áron, Tóth Vera, vagy épp Pál István Szalonna. A Danubia karmesterével és művészeti vezetőjével, Hámori Mátéval komoly könnyűzenékről, dj-pultra írt versenyműről, Azahriah-ról és a mulatósról, Pogány Indulóról és Chopinről, és arról is beszélgettünk, hogy tényleg bármilyen ízléssel élvezhető-e a klasszikus zene.

Tavaly volt egy látványos imidzskampányotok, a „Komolyzene nincs, csak zene van”. Egy interjúban volt egy elejtett félmondatod, hogy ez megosztóra sikerült. Milyen érzékenységet sértettetek ezzel a szlogennel?

Voltak zenészek, akik úgy értelmezték, hogy mi ezzel komolytalanná tesszük a klasszikus zenét, bulvarizálunk és felhígítunk egy szent és minőségi műfajt, miközben egyáltalán nem erről van szó. Engem őszintén érdekel az, hogy a zenének van egy nehezen megfogható, mégis jól érezhető egysége. A hip-hop, az afrikai törzsi zene, az erdélyi népzene és a Bach-féle hangszeres zene sokkal közelebb áll és több ponton kapcsolódik egymáshoz, mint azt elsőre gondolnánk. Az ember szeret kategóriákban gondolkodni: aki a country-t szereti, az nem fog hip-hopot hallgatni – mondják például Amerikában. Ami szerintem hülyeség, mert ezek nem állnak ellentétben egymással. Azért, mert valaki Rachmaninovot szereti, még nem kell, hogy utálja Haydnt.

Nyilván minden ízlésnek van határa és mondhatja az ember, hogy ez a zene nekem nem tetszik, de a határ nem a műfajok között húzódik a zenében. A kérdés az, hogy egy zene iparilag előállított tömegtermék vagy művészeti alkotás – és mindkettőn belül lehet gyenge, közepes vagy művészi minőségű. Ez a könnyűzenére ugyanúgy igaz, amit semmivel sem könnyebb játszani, mint a klasszikus zenét.

SEMMI KOMOLY-KONCERTEK A DANUBIA ZENEKARRAL

Mit mondhat Mozartról egy jazz-zongorista? Beszédbe elegyedhet-e egymással Bach hegedűversenye és Pál István Szalonna kalotaszegi tánca? Hogyan dalolja el egy soulkirálynő és egy operadíva ugyanazt az ősi érzést? Bartók találkozik a népdallal és a looperrel – ez csak egy vicc kezdete? Mennyire szabad a zene, mennyire szabad a zenész és mennyire a közönség? Szabad-e a játék? Nem kell aggódni, jó móka lesz! Semmi komoly… Csak zene van.

A BMC-be és a MOMkultba tér vissza a Semmi komoly koncertsorozat 2024 őszén és 2025 tavaszán. Lesz Mozart X Jazz a Tálas Áron Trióval, Bach X Folk Pál István Szalonnával és bandájával, Puccini X Soul Tóth Verával és Ádám Zsuzsannával, és Bartók X Electric Дevával. Az első koncert október 6-án, vasárnap lesz Tálas Áron triójával a BMC-ben, amin Mozart utolsó zongoraversenye kerül fókuszba, két irányból közelítve. További részletek és jegyek a Danubia Zenekar honlapján.

Hámori Máté.

Mikor lett komoly a komolyzene, és mióta inkább klasszikus? Nekem anno nagy élmény volt Vedres Csaba Mi az, hogy könnyűzene? című könyve, amelyben pont ezt a kérdést problematizálja, hogy vannak szórakoztató céllal írt klasszikus zenék, meg művészi igénnyel írt könnyűzenék, és különben is, ott a jazz meg a progresszív rock, azokat hová rakjuk? De ez a könyv is már vagy 20 éves.

Ez egy régi sztori – de valamiért még mindig sztori. Én nem tartom szerencsésnek a komolyzene kifejezést, mert egyfajta elitizmust sugall. Hogy a zene egy komoly dolog, te pedig komolytalan ember vagy, aki nem érheti fel ésszel, amit mi játszunk, mert itt magasabb rendű összefüggések vannak, amiket érteni kell. Miközben Mozart valószínűleg nem tudta volna értelmezni a komolyzene fogalmát. Élete utolsó évében írt pénzért táncokat a királynak, amiket konkrétan a királyi bulikon játszottak, írt egy Titus kegyelme című, végtelenül konzervatív és csak a magasan képzett, hagyománytisztelő arisztokraták számára jól élvezhető operát, és megírta A varázsfuvolát a népnek, ami olyan volt akkor, mintha ma Marvel-filmet rendezne valaki. Ahogy a Marvelnél is van, aki belelátja a szuperhősfilmekbe a mitológiát, ami a görögöktől jön, és van, aki csak a csihi-puhit meg a CGI-t élvezi, úgy A varázsfuvolának is sok rétege van, és az emberek más-más szeletét élvezik. És ez mind egy évben, 1791-ben történt. Most akkor ő mi volt? Komolyzenész? Könnyűzenész? A régi korokban ez az elválasztás nem létezett.

Ma az a különbség, hogy játsszuk a 250 éves Mozart-zenét. Mozart idejében nem játszottak 250 éves zenéket, csak a saját koráét. Én azért szeretem a klasszikus zene elnevezést, mert amit mi játszunk, az annyit tud, hogy fönnmaradt – és ez óriási dolog. Ha már szóba hoztad a progresszív rockot, én például nagyon szeretem a Led Zeppelint vagy a Dream Theatert, akik nagyon komoly számokat írtak nagyon komoly hangszeres és dalszerzői tudással, mégsem vagyok benne biztos, hogy 250 év múlva Led Zeppelint fognak hallgatni az emberek. Amit mi, klasszikus zenészek játszunk, azt az idő mérlegre tette, és az emberek fenntartották. A mai zenékből is ki fognak szelektálódni és fenn fognak maradni bizonyos művek, és akkor klasszikusnak fogjuk hívni őket, de ezt most még nem tudhatjuk. Ahogy Petőfi mondta, „az idő igaz, és eldönti, ami nem az”.

Egyszer azt mondtad, annak is meg tudod mutatni, milyen klasszikus zene tetszhet neki, aki a Pink Floydot szereti. Bármilyen ízléssel élvezhető a klasszikus zene? Aki brutál hardcore-t hallgat, vagy veretős technót, annak is tudnál mit mutatni?

Tudnék, mert játszottunk például Thomas Adèst, egy kortárs angol zeneszerzőt, akinek van egy Asyla című műve, és annak a harmadik tétele egy nagyzenekarra írt, kőkemény techno. Még egy tripet is belekomponált: amikor a tudatod picit megcsúszik és magadra csukod a vécéajtót, és amikor kinyitod, összemosódik minden. Ha valaki nordic metalt szeret, annak meg tudok olyan Sosztakovicsot mutatni, amitől megkapja ugyanazt a vibe-ot. De ez nem jelenti azt, hogy neki az automatikusan tetszeni fog. Sose tudhatod, hogy kit mi kap el. Az is lehet, hogy a nordic metalos egyszer csak rákattan Haydnra, mert totál máshova viszi el. Nem szabad az embereket beskatulyázni.

A Danubia egyik fontos célja, hogy eljuttassa a klasszikus zenét azokhoz is, akik nem hallgatják – de akik amúgy is hallgatják, azok mit szólnak hozzá, hogy „tripes technót” játszotok?

Tudunk sokkolni, és volt olyan, akit elvesztettünk emiatt, tehát ez egy veszélyes műsorpolitika. Sokaknak akarunk tetszeni, de nem ugyanazon az estén. Van, aki azért jön el egy koncertre, hogy zenét hallgasson és nem is érdekli semmi más. De van, aki tart ettől és igényli, hogy legyen egy kis interakció, egy kis nevetés. Van, akinek meg az kell, amit A zenegyűlölőben csinálunk, hogy Janklovics Peti tol egy stand-upot, mi meg adunk egy koncertet, és a végén a néző azt mondja, hogy ez tök jó volt, pedig eredetileg csak Janklovics miatt jött el. Ez egy folyamatos kísérletezés, egy dolog állandó csak: jó zenét kell játszani. Rosszat nem fogsz tudni eladni, akármilyen vicces is vagy.

Idén már a második évadot játsszátok a Semmi komoly-koncertsorozatból. Voltak ennek előképei a Danubia történetében, vagy inkább a gondolat volt meg a zenék közös gyökeréről?

Mindkettő megvolt. Játszottunk kétszer a Quimby-vel, és az LGT-vel is csináltunk egy koncertet, amikor még élt Somló. Ezeknél Ott Rezső úgy csinálta meg az átiratokat, hogy új minőséget képviseltek és megfeleltek a mi szimfonikus zenei igényszintünknek is, tehát nem csak annyi történt, hogy beült a vonóskar a rockbanda mellé és elhúzta a három akkordot, hogy nagyobb legyen a bevétel. Izgalmas volt a koncertünk Jeff Millsszel is, vagy Gabriel Prokofjevvel, aki dj-pultra írt egy versenyművet. Régóta feszegetjük a határokat, de a műfajok párbeszédében eddig szerintem a Semmi komoly a legjobb próbálkozásunk.

Mozart és jazz, Bach és folk, Puccini és soul, Bartók és elektronika: miért őket raktátok párba?

A barokk hangszeres zene és az erdélyi hangszeres népzene nagyon hasonló módon épül fel. Mindkettőben van egy viszonylag egyszerű zenei-harmóniai alap, amelyben kiemelt szerepet kap az előadó invenciója a díszítések terén. Egy barokk concerto nem annyira összetett zeneileg, sokkal inkább arra voltak kíváncsiak és aszerint osztályozták az előadókat, hogy az ismétlésekben hogyan teljesítettek. A tanárok, szerzők bizonyos díszítéseket, játékmódot tanítottak meg a növendékeiknek és később fel lehetett ismerni, hogy az adott komponista Vivaldi növendéke volt, vagy mondjuk Corellié, mert az ő stílusát vitte tovább. Ugyanez a prímáskultúrára is igaz: a hegedülés alapján a mai napig fel lehet ismerni, hogy ki kinek a tanítványa.

A strukturális mellett pedig van egy történelmi hasonlóság is: a hangszeres népzenét azok a városi zenészek kezdték el játszani a falvakban, akik a Bach-féle udvarokból elkerültek egy vidéki nemeshez, és a városi zene szép lassan átalakult azzá, amit ma is népzeneként játszunk. A hasonló látásmód és a közös gyökerek – a barokk és a népzene is táncokra épül – miatt azt találtam ki, hogy nézzük meg Bach D-dúr szvitjét, amit az Air miatt mindenki ismer, hogyan lehet például széki dialektusban eljátszani. Mi előadjuk Bachot a magunk stílusában, aztán rákapcsolódik Pál István Szalonna és bandája és ők is eljátsszák ezt az egyszerű dallamot, ami nagyon jól működik népzeneként is.

Дevánál egyértelmű volt a kapocs, hiszen az ő zenéjében is nagy szerepet játszik a népzene. Van egy fiatal alkotó, mint Дeva vagy Bartók Béla, akit szíven üt, amikor hall egy népdalt. Bartók ebből egy egész világot hozott létre, ahogy Дeva is. Értsük jól: nem azt mondom, hogy Дeva egy Bartók Béla 2, de összeköti őket, hogy ugyanabból az anyagból dolgoztak és ugyanazzal a szeretettel nyúltak hozzá. Ezért Дeváé mellé odatesszük Bartók népdalfeldolgozásait, amiket Balogh Máté áthangszerelt és pici saját ízzel is ellátott, hogy legyen valami kortárszenei is a bartóki harmonizálásokban.

„Szeretem meseszerűen átélni az életet” – interjúnk Дevával

Mozart és a jazz találkozása nem új történet. Jacques Loussiert, aki kreatívan jazzesített klasszikusokat, sokan ismerik. De miért írt Mozart zongoraversenyeket? Azért, mert azokban meg tudta mutatni a virtuozitását és invencióját. Az emberek kíváncsian várták, hogy éppen milyen improvizációkat ad elő a saját zongoraversenyében. Nem játszották ugyanazt a művet kétszer ugyanúgy soha, mert mindig benne volt a rögtönzés, ami a jazznek is az egyik alapja. Ezért megkértem Tálas Áront, hogy Mozart utolsó zongoraversenyét írja át jazzdialektusban a saját triójára és játssza el velünk az eredetit is, ami egy ponton átfolyik jazzbe. Ez azért is érdekes, mert ha kiemelve hallod a Mozart-eredetiben elsőre talán nem észrevehető ritmuspatterneket és izgalmas harmóniai megoldásokat egy jazzkörnyezetben, utána máshogy fogod hallgatni Mozartot is, és észreveszed azokat a finomságokat, amelyeket addig nem. Szerintem nagyon jó művet írt Áron, úgyhogy ezt fel is vesszük jövőre lemezre.

A soulest pedig premier lesz, idén játsszuk először. Ott az volt az ötlet, hogy a nagy soulzenékhez és a Puccini-féle romantikus operához is ugyanaz kell: egy nagyon karizmatikus, hihetetlenül jó hanganyaggal és technikával rendelkező énekes. A számok is ugyanarról szólnak: szerelmes vagyok és meghalok, mert nem szeretnek, vagy szerelmes vagyok és de jó, mert szeretnek. Vagy egyszerűen depressziós vagyok, vagy csak marha jól érzem magam. Ezek a témák vannak.

Meg szabadság, egyenlőség.

Igen, a zsarnok elleni harc. A koncerten úgy teszünk, mintha egy lemezt játszanánk: 5 dal, plusz egy bonus track, amely az öt klasszikus témát dolgozza fel, ahogy az Puccininél, illetve Aretha Franklinnél vagy Etta Jamesnél megjelenik. Ehhez két dívát kértem fel: Tóth Vera képviseli a soult, Ádám Zsuzsanna pedig Puccinit. Lesz egy duettjük is, melyben a két stílust összehozzuk picit, illetve a szünet után lesz egy szimfonikus karaoke, amikor élő zenekarral elénekelheti a közönség a kedvenc soul-, blues- és érzelmes rockszámait.

„Soha nem akartam popsztár lenni” – interjúnk Tóth Verával

A többi estén pedig jam session, táncház és közös improvizáció, vagyis a koncertek után sem engeditek haza csak úgy a közönséget. Miért?

A zenének az én szememben van egy társadalmi szerepe is. Ha elkezdek ütni egy ritmust a térdemen, az benned ugyanúgy elindul, nem tudsz tenni ellene semmit. A zene sokkal ősibb kapcsolódás az emberek közt, mint bármilyen beszéd. És ebben a korban, amikor annyi minden elválaszt minket, és mindenkinek nagyon erős véleménye és ítélete van mindenről és emiatt el is küldi az anyjába a másikat, akkor, ha van egy dolog, amin nem lehet gondolkodni, tehát már nem tud elválasztani minket a véleménykülönbség, hirtelen fontossá válik ez a zsigeri kapcsolódás, amely összeköt minket egy törzsi, beszéd előtti szinten. Ezt szeretném minél mélyebben kiaknázni a Danubia előadásain is.

Nyilván az is összeköti az embereket, hogy együtt ülnek egy koncerten és élvezik a zenét, de ha részt is vesznek benne, az egy még mélyebb kötődés. Tud aha-élmény lenni és tud segíteni problémákon. A zenélés sok mindenre gyógyszer, amivel az emberek küzdenek. És nem igaz az, hogy egy bizonyos kor felett már nem lehet elkezdeni. Azt látom, hogy nagyon nagy igénye van rá kiégett menedzsereknek 40 felett, akik azon merengenek, hogy „miért nem jártam anno gitározni”. Hát kezdd el! Sosem késő.

Дeva a Semmi komoly tavaszi Bartók x Folk koncertjén a BMC-ben. Fotó: Valuska Gábor.

Tavasszal lement az első évad, milyenek voltak a tapasztalatok?

Nagyon jók. Én baromira élveztem a táncházat meg a jam sessiont is, amibe spontán beszállt az orgonista-zongoraművész Fassang Laci is, és olyanok is részt vettek a közönségből, akikről nem gondoltuk volna, mert előtte csak ültek mereven. A Дevás estén az volt az érdekes, hogy a mi zenészeink is beszálltak improvizálni, pedig ez klasszikus zenészeknél nem alap. És ahogy körbeültünk, a nézők a zenészek meg Дeva között, az olyan volt, mint amikor a tábortűz körül ülsz az osztálykiránduláson és valaki gitározik, a többiek meg énekelnek. Ezekre az élményekre szerintem szükségünk van.

A soul királynője, a popzene egyik legjobb életműve – Aretha Franklin 10 legjobb albuma

Ha rajtad múlna, milyen műfajokkal folytatnád a sort? Lesz a következő évadban hip-hop-koncertetek? Beton.Hofi pl. a Szigeten játszott nemrég a Rajkó Zenekarral.

A hip-hopot nagyon izgalmas műfajnak tartom, az elmúlt években Magyarországon az egyik legnagyobb feltörés ezen a színtéren volt. Pogány Induló, Ótvar Pestis… A populáris vonalon nyilván megkerülhetetlen Azahriah, szerintem ő is nagyon tehetséges. Okosan választotta ki a zenei motívumokat, amikből építkezik, arab zene, kicsi Jamaica…

„Még csak most fogom megírni a legnagyobb slágereket” – tavalyi Azahriah-interjúnk

Akkor te nem gondolod, hogy ez 21. századi mulatós zene – sok ilyen megfejtés volt a Puskás-jegyőrület idején.

Azahriah-nak semmi köze a mulatóshoz. A mulatóssal az a baj, hogy felhígította és kiherélte a klasszikus cigányzenét, aminek én nagy szószólója vagyok. Amikor a Kádár-kor végétől nem volt pénz nagy cigányzenekarokra, akkor jött egy szintis csávó, aki berakta az alapot és eljátszotta rá ezeket a számokat pocsékul. A cigányzene egy komoly szakma volt, amely nagy hangszeres tudást és stílusismeretet követelt, több ezer dalt kellett tudni fejből, de a mulatós lealázta a porba. Aki hallott már mulatóst és hallott már Azahriah-t, az tudja, hogy a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. Azahriah zeneválasztása sokkal profibb és tudatosabb. És nagyon szimpatikus benne, hogy tisztán látja, hogy ebben pár év van. Annyira gyorsan pörög a piac, hogy értelmetlen lenne 60 éves koráig tervezni. Aztán ki tudja, voltak nagy megújulók, de ma már nem azt a kort éljük, hogy az öregfiúk 80 évesen búcsúkoncertet adnak.

Hámori Máté Tálas Áron triójával és a Danubia Zenekarral a tavaszi Mozart x Jazz koncerten. Fotó: Valuska Gábor.

Bródyék is azt gondolták eleinte, hogy a beatzenében pár év van, aztán elmennek majd dolgozni a műszaki diplomájukkal.

Igen, de velük együtt öregedett a közönségük is. Az Illés korában még identitáskérdés volt, hogy Illés vagy Omega, Stones vagy Beatles. Ma már ez nincs így. Kérdés, hogy Azahriah közönsége mennyire elkötelezett és hogyan fog vele öregedni.

Ezek szerint figyeled az új zenészgenerációt Carson Comától Beton.Hofiig?

Abszolút. Nem vagyok annyira up-to-date, mint szeretnék, de Beton.Hofi például tök jó és a Carson Comát is nagyon szeretem. Gondoltam rá, hogy kéne velük csinálni valamit közösen. Pogány Indulóval is gondolkodunk valamiben. Az ő zenéjében ott van a háttérben a klasszikus zene, Chopin például. Ami nem véletlen, hiszen az anyukája zongoratanár, ő pedig hegedül.

„A Gettó csirke a legkisebb szelete annak, aki vagyok” – interjúnk Pogány Indulóval, amiben Chopin is szóba kerül

Több évadra terveztek a Semmi komollyal?

Meglátjuk. Az se jó, ha az ember beleszeret egy formátumba és erőlteti. Megnézzük, hogy a közönséget mennyire mozgatja meg, mert az az igazság, hogy eltérő mértékben szedik szét a házat a jegyekért. De tervezünk, mert fontos felmutatni, hogy Magyarország még mindig jól áll a zenében, aminek az egyik történelmi oka a zeneiskolai rendszerünk. Hiába romlott sokat, más országokhoz képest még mindig jól működik, és ez összefügg azzal, hogy olyan fiatal zenekaraink vannak, mint a Carson Coma. Büszkék lehetünk rá, hogy Magyarországon pezseg a zenei élet.

SEMMI KOMOLY-KONCERTEK A DANUBIA ZENEKARRAL
Izgalmas zenei együttállások I Meglepő hasonlóságok X Gyönyörű különbségek I Van-e átjárás a műfajok közt?

Mozart X Jazz – a Tálas Áron Trióval
2024. október 6. 19.30 I Budapest Music Center. Jegyvásárlás.

Bach X Folk – Pál István Szalonnával és bandájával
2024. október 26. 20.00 I MOM Kulturális Központ. Jegyvásárlás.

Puccini X Soul – Tóth Verával és Ádám Zsuzsannával
2024. november 23. 16.00 és 20.00 I MOM Kulturális Központ. Jegyek a délutáni koncertre – és az esti koncertre.

Bartók X Electric – Дevával
2025. április 5. 16.00 és 20.00 I MOM Kulturális Központ. Jegyek a délutáni koncertre – és az esti koncertre.

interjú: Soós Tamás