„Nagyon hálás vagyok az ilyen felfedezésekért” – Barkóczi Noémi a kedvenc népdalairól

2022.10.22. 15:27, soostamas

Cikksorozatunkban könnyűzenészek vallanak arról, hogyan szövi át életüket a magyar népzene és miként hatottak rájuk a kedvenc népdalaik. A tavalyi év egyik legjobb lemezét elkészítő Barkóczi Noémi Lajkó Félix felfedezéséről, az egyik legszebb magyar filmről, és arról is mesél, hol érhető tetten a népdalok inspirációja a dalszövegeiben.

Milyen meghatározó élményeid, történeteid fűződnek a magyar népzenéhez?

Az egyik nagymamám nagyon sokat énekelt velem népdalokat, tőle sokkal jobban szerettem őket, mint mondjuk később az iskolában. Az Este van már, csillag van az égen című népdal, emlékszem, nagy hatással volt rám, sokszor kértem mamát, hogy énekelje nekem. Egy gyönyörű szerelmi történet, nagyon egyszerű eszközökkel, ami amúgy onnan, Sárrétről származik. Azt hiszem, sokat merítek ebből a fajta, hétköznapi képekkel érzelmeket kifejező szövegírásból.

Este van már, csillag van az égen
Varga Julcsa mezítláb a réten
Sajnálja a cipőjét felhúzni
Garzó Péter nem vesz többet néki

Garzó Péter elment katonának
Acélfegyvert csináltat magának
Acélfegyver, rózsafa a nyele
Rá van írva Varga Julcsa neve

Varga Julcsa elment szobalánynak
Cirokseprűt csináltat magának
Cirokseprű, rózsafa a nyele
Rá van írva Garzó Péter neve

EZ TÉNYLEG MIND BENNE VAN EGY NÉPDALBAN? A LEGJOBB NÉPDALSZTORIK.

Melyek a számodra legtöbbet jelentő népdalok, folkegyüttesek?

Próbálom időrendbe tenni a hatásokat, mert ahogy elkezdtem keresni ezeket az élményeket, mind nagyon meghatározó mérföldkőnek érződtek. Az első a mamámtól ismert Este van már... Azután Kodály Zoltán Háry Jánosa, azon belül is talán a Tiszán innen, Dunán túl ugrik be, a gyönyörű fúvós témáival.

Mivel nem mozogtam amúgy néptáncos vagy népzenei körökben, mindig nagyon különleges volt, ha megtalált egy folkelőadó, ilyen volt Lajkó Félix is, akit ha jól emlékszem, a Fábry Show-ban láttam először, és nem értettem, ki ez a fura ember, hogyhogy nincs rajta csillogós ruha, és hogyhogy ilyen keveset beszél, aztán játszottak egy dalt A bokorból albumról és hát varázslat volt.

Később az egyetemen volt tananyag a Fotográfia című Zolnay Pál-film, amiben felfedeztem Sebő Ferencet, van benne egy gyönyörű jelenet, ahogy egy domboldalon gitárral sétálva énekel egy Szécsi Margit-verset, a Disznóéneket, ezt sokat is játszottam annak idején.

A Napra zenekar Tulipános című dalát egy régi lakótársamnak köszönhetem, tipikusan az a dal, amit meg kellett szerettessen velem valaki, mert nagyon kívül esett a „zenei komfortzónámon”, biztos nem dobta volna be nekem a Spoty. Nagyon hálás vagyok az ilyen felfedezésekért.

Az utóbbi időben két csodás folkzenekart találtam, az egyik az Ötödik évszak, és a Híd című dal, a másik pedig a VENI, tőlük pedig talán a Make Music húzott be a legjobban.