„Olyan énekhangok, amikbe minden alkalommal belefájdul a szívem” – Sőregi Anna-interjú

A Fölszállott a páva tévés tehetségkutatón a döntőig jutott, télen telt ház előtt mutatta be első szólólemezét a Magyar Zene Házában, nemrég pedig ő nyerte az első Erste Ifjú Díva-díjat, amellyel az Erste Bank és a Zene Háza a Dívák & Ikonok kiállításhoz kapcsolódóan ismeri el a fiatal tehetségeket. Sőregi Anna magát nem tartja dívának, ikonokat pedig a népzenei gyűjtéseken hallható, egyszerű parasztemberekben lát. Tévészerepléseiről, az egyetemi évek nagy táncházas bulijairól és a szeptember 21-ei dívakoncertjéről is beszélgettünk vele, amin rajta kívül az Ifjú Díva szakmai különdíjasa, Tara Khozein énekművész is fellép.

A Fölszállott a pávában azzal poénkodtatok Komáromi Kristóffal, hogy a balatoni prímásverseny plakátján nagybetűkkel szerepel a nevetek – az Iron Maidené alatt. Ez nyilván vicc volt, de tényleg hallgattok sok mindent a népzenén kívül?

Én elsődlegesen népzenét hallgatok, abból inspirálódom. Emellett természetesen sok mindent megnézek, például az amerikai sztárénekesnők klipjeit, vagy a Grammy-díjátadókat. Soha nem tudnék így énekelni és táncolni, nem az én világom, de közben az jár a fejemben, hogy fú, ez igen. Ilyen például Adele.

A SZUPERSZTÁR, AKIVEL A LEGJOBB LENNE MEGINNI PÁR SÖRT – ADELE-PORTRÉNK

Mit szóltál hozzá, hogy nyertél egy dívadíjat?

Örültem, bár én nem vagyok az a dívatípus – sem külsőleg, sem lelkületben. Frusztrál, ha meg kell osztanom valamit Facebookon, ezért nem is kezdtem szavazattoborzásba. Meg is lepődtem, hogy nyertem. Az jó volt, hogy több műfajból jelöltek előadókat, de kicsit furcsa helyzet, hogy pont egy népzenész kap dívadíjat, mert a népzene, hát az nem dívaképző. Akiknek a felvételeiből mi tanulunk, azok jórészt egyszerű, idős parasztemberek. Nem dívák, de példaképek és ikonok lehetnek, az életükkel, a tudásukkal.

Neked mik voltak a meghatározó népzenék az életedben?

Elsősorban a széki, gyimesi, kalotaszegi és Maros-Küküllők vidéki gyűjtések, például a balázstelki és a magyarózdi énekesek szabad éneklése, akik minden szöveget minden dallamra ráénekelnek.

Lemezek közül legnagyobb hatással a Bonchida háromszor volt rám az Ökrös zenekartól. Bonchidán van egy kastély, ezért az ottani zenekar nemcsak parasztok zenei igényét szolgálta ki, hanem a kastélyban élőkét is, és a zenén érezhető az úri hatás, ami megkülönbözteti azt a környező falvak muzsikájától. A közelben fekvő Szék egy hagyományosabb, háromtagú bandával működött, Bonchida viszont egy nagyobb zenekarral, ami kiegészült cimbalommal is. A lemez címe pedig azért „háromszor”, mert van rajta román zene, magyar zene és cigányzene. Ez egy ikonikus lemez volt a táncházmozgalomban, a Nemzeti Táncegyüttesnek épül is rá koreográfiája.

Meghatározóak voltak számomra Lajtha László széki gyűjtései is. Lajtha Kodály Zoltán tanítványa volt, ő mondta neki, hogy ahol olyan szép hímzett párnák vannak, mint Széken, ott különleges zenének is lennie kell. Ezért Lajtha 1940 decemberében elment Székre, és felfedezte, hogy tényleg bámulatosan gazdag népzenei hagyomány él a faluban. Két hónappal később a Magyar Rádióban vették fel az első gyűjtéseket, ezeken olyan énekhangok és szövegek szólalnak meg, amikbe minden alkalommal belefájdul a szívem.

AZ UTÓBBI HARMINC ÉV LEGFONTOSABB MAGYAR FOLKLEMEZEI

Megemlíteném még az Arany és kék szavakkal albumot Herczku Ágnestől, illetve a Tükrös zenekar A mi Mezőségünk című lemezét, amit főként kamaszkoromban hallgattam. Ez a lemez egy válogatás a mezőségi zenészek repertoárjából. A Tükrös zenekar tagjai közül Árendás Péter és Halmos Attila a lemezemen is közreműködnek. Nekem ezek a találkozások nagy élmények.

A Zöld erdőben táncolnak az Egyszólam együttestől pedig egy tematikus, dél-dunántúli népzenét bemutató lemez. Nyitrai Mariann énekel rajta, akitől sokat tanultam, mellette még Fábián Éva és Berecz András, akik szintén sokat hatottak rám éneklésükkel. Többek között pedig Juhász Zoli furulyázik, aki szintén kísér a lemezemen.

Mi az első zenei emléked?

Rengeteg Kaláka-koncertre jártunk kiskoromban. A mai napig tudom és hallgatom a dalokat, amik akkor beégtek: Kárókatona, Tudod, hogy nincs bocsánat, Papírgyár. Fantasztikus, ahogyan megzenésítettek verseket.

„AMI ÖRÖK EMBERI ÉS NEM RENDSZERFÜGGŐ” – KALÁKA-INTERJÚNK

Népzenész családba születtél?

Nem, de kiskorom óta ebben a közegben mozgok. Anyukám elvitt egy népi játszócsoportba Zentán, ahol suli után énekeltünk, játszottunk. A közösség volt az, ami megfogott, és a mai napig ez az, ami benne tart a népzenei világban.

Hogyan lett ebből népdaléneklés?

Amikor kinőttük a játszócsoportot, folytattuk a tánccal, ami mellé társult az éneklés. Jártam zeneiskolába is, csellóztam, mert a Kalákánál megtetszett, de akkor még nem voltam elég érett a klasszikus zenéhez. Nem készültem rá tudatosan, hogy előadóművész legyek, de kerestem a lehetőségeket, hogy énekeljek. Ez főleg az ELTE-s éveim alatt vált hangsúlyossá.

Sőregi Anna a Széki versek című szólólemeze teltházas bemutató koncertjén a Magyar Zene Házában. Fotó: Rencz Norbert.

Zentáról Budapestre jönni egyfajta lázadás volt?

Igen. A zentaiak egyetemre vagy Újvidékre, vagy Szegedre mennek. Én nem akartam könnyű utat választani, és azt gondoltam, úgy szakadhatok csak el otthonról, ha nem tudok könnyen hazajárkálni. Először úgy tűnt, hogy Pesten egy jó kis nyári táborban vagyok, aztán jött a tél, és az már nem volt olyan jó. A magyar szakon sem éreztem magam komfortosan. Aztán a néprajz szakon bekerültem egy nagyon jó közösségbe, és velük elkezdtem fölfedezni a várost. Abban az időben (2013–2019) minden nap volt Budapesten táncház, és mi minden nap ott is voltunk.

EZ TÉNYLEG MIND BENNE VAN EGY NÉPDALBAN? A LEGJOBB NÉPDALSZTORIK.

Hova jártatok?

Inkább folkkocsmának mondanám ezeket, mert a táncházakban van tanítás is. Főleg a belvárosban mozogtunk: ott volt a Dob utcában a Rácskert, a Blahától nem messze a Csepp Café, vagy a Rézraktár, de a Népszínház utcában is volt egy táncház. Így szivárgott vissza az éneklés az életembe, abszolút hobbiként. Aztán megfogalmazódott bennem, hogy komolyabban szeretnék vele foglalkozni. A Zeneakadémián már jó pár éve volt akkor népzene tanszak, de elérhetetlennek tűnt, hogy felvegyenek, mert zeneileg semennyire se voltam képzett. Annak ellenére sem, hogy van egy hatalmas népzenei repertoárom a táncházazásnak köszönhetően. De Kelemen László, a Hagyományok Háza akkori igazgatója sokat biztatott.

Sőregi Anna és Komáromi Kristóf a Fölszállott a pávában. Fotó: Váradi Levente.

És fel is vettek, másodévben pedig jelentkeztél a Fölszállott a pávába.

Tapasztalatot vártam tőle, mert az nem volt. És ezt meg is hozta az, hogy hétről hétre kellett készüljek. Abban a három percben mindennek tökéletesnek kellett lennie a színpadon: hogyan áll a ruhám, hogyan éneklek. Soha nem voltam versengő típus, és nem tetszett a gondolat, hogy összehasonlítanak másokkal és megmondják, ki a jobb, de fontos mérföldkő volt a Páva az életemben, mert össze kellett kapnom rá magam. Sok embert is megismertem ott, akik hozzátettek ahhoz, aki most vagyok. A mentoraimat, a résztvevőket, a zsűritagokat, Sebestyén Mártát, Agócs Gergőt vagy Sebő Ferit, akinek a gyűjteményén most a Hagyományok Házában dolgozom.

Mennyire volt komfortos, hogy a zsűri véleményt mondott a produkciótok után?

Szerintem szerettek minket. Mire egy produkció lement a tévében, addigra már kétszer előadtuk a zsűrinek, és ha volt valamilyen meglátásuk, kritikájuk, azt jelezték felénk. De csak elvétve kaptunk ilyet, mert nagyon jó mentoraink voltak, és a tévéfelvételre szépen összeállt a produkció.

Két Pávában vettünk részt, 2018-ban a döntőig jutottunk, akkor Bárdosi Ildikó énekes volt a mentorunk. Amikor pedig következőnek az elmúlt évek páváiból hívtak vissza résztvevőket, akkor Nyitrai Marianna. A legtöbb segítséget tőlük kaptam, rengeteget tanultam tőlük. Kristófnak pedig Juhász Zoltán segített a furulyában.

A Páva után jött az ötlet, hogy csinálj egy szólólemezt?

Igen. De sokáig azt éreztem, hogy kevés vagyok ehhez, nem állok rá készen. Voltak bennem kételyek, hogy miért is csináljam. Ki kíváncsi erre? De mindig volt bennem motiváció, hogy közöljek valamit. Ha nem is másnak, akkor magamnak.

Hogyan gyűrted le végül a kételyeidet?

Úgy, hogy egyszer csak elkezdtem vele foglalkozni, és annyira megfogott a széki zenei világ, hogy ez elmúlt. Elég lassan dolgozom, mert mindig kell egy határidő, ami motivál, de ha beszippant egy munka, akkor már nem tudok leállni vele. Kelemen László segített a szerkesztésben, és olyan jó zenészeket sikerült megnyerni a lemezhez (Halmos Attila, Gombai Tamás, Árendás Péter, Havasréti Pál, Juhász Zoltán, Liber Endre), és olyan gördülékenyen ment az egész, hogy azt éreztem, még egyszer nem tudok ilyen jót csinálni. Nem hittem el, hogy ez ilyen könnyű tud lenni.

„Teljesen jogos kérdés, hogy a XXI. században Budapesten élő vajdasági lányként miért éneklek széki népdalokat” – mondtad egyszer. Tényleg, miért?

Ez a lemez elsősorban a szövegekre épül, és azok nagyon közel álltak hozzám, leképezték a lelkivilágomat. Ezekkel tudtam a legjobban elmondani, amit érzek. Főként szerelemről, csalódásról, elhagyásról, vágyakozásról szólnak, és úgy éreztem, ebbe bele van sűrítve az is, ami én vagyok, amit láttam, tapasztaltam, a gyerekkoromban, a családomban, amiket hallottam a nagyszüleimtől, és az is, amit a barátaim átéltek.

Széken nagyon sok jó énekes volt, lenyűgöző zenei intelligenciával, akik jó szövegeket nagyon jó dallamokkal társítottak. Ez is izgatott, hogy összekapcsoljak dallamokat szövegekkel. Koncerten előfordul, hogy egy dallamot teljesen más szöveggel éneklek, mert úgy jön, már úgy aktuális.

Bajkó zenekar. Fotó: Hargitay Olivér.

A Bajkó zenekarral milyen zenét játszotok?

Főként erdélyi népzenét, de vajdaságit is szoktunk. Az egyik prímásunk zentai születésű, gyerekkorunk óta ismertük egymást. Az egyetemi éveink alatt voltunk igazán aktívak, de még mindig vannak fellépéseink.

IZGALMAS DIVATTRIP ÉS NŐI POPTÖRTÉNETI MESTERKURZUS A ZENE HÁZA DÍVAKIÁLLÍTÁSA

Mivel készülsz a szeptember 21-ei Zene Háza-koncertedre?

Idén februárban már volt egy széki lemezbemutatóm a Zene Házában, ezért most a Bajkó zenekarral fogunk játszani, és Juhász Zoltán kísér furulyán. Olyan zenéket fogok énekelni, amik hatottak rám valamikor, valamiért. És hogy kapcsolódjon a dívakiállításhoz, olyan szövegeket válogattam, amelyekben a külső vagy a belső szépség megjelenik.

AZ ERSTE ÉS AZ IFJÚ DÍVÁK

Az Erstét több mint 200 éve azért alapították, hogy mindenkinek segítsen boldogulni, előrébb jutni az életben, azoknak is, akikre mások nem figyelnek. A vállalat filozófiája, hogy akik hisznek magukban, azok többet érnek el. Az Erste Ifjú Díva díjat is azért hozták létre a Magyar Zene Házával, hogy olyan feltörekvő fiatal énekesnők is lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra, akik előtt a Dívák & Ikonok kiállításon szereplő nagy elődökéhez méltó út állhat.

Erste Ifjú Díva: Sőregi Anna | Tara Khozein
Helyszín: Magyar Zene Háza
Időpont: 2024. szeptember 21. (szombat) 19.30-21.30
Belépő: 2900 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További infók.

nyitókép: Bezzeg Gyula