„Most egy fontos tanulási fázisban vagyunk” – Lábas Viki-interjú

2021.12.31. 16:29, srecorder

labasviki_foto_hegyi_julia_lily_2.jpg

Cikksorozatunkban könnyűzenészek vallanak arról, hogyan szövi át életüket a magyar népzene és miként hatottak rájuk a kedvenc népdalaik. Lábas Viki rockzenekarban kezdett énekelni, és véletlenül került a népzenei közegbe, ahol olyan mélyen magába szívta a magyar népzenét, hogy ez akkor is kiütközött a Margaret Island popdalaiban, ha ez nem volt kifejezett céljuk.

Milyen meghatározó élményeid, történeteid fűződnek a magyar népzenéhez?

A gimiben rockzenekarom volt, aztán elmentem brahiból egy népdalversenyre, és megnyertem. Először magamtól fedeztem fel a népzenét, de a tanáraimon keresztül ismertem meg mélyebben. Husi Gyula bácsi, akit Somogyban sokan ismernek, hozta magával a kazettás magnóját, és azon mutatta meg nekem a helyi adatközlők felvételeit. Előtte klasszikus klarinétot tanultam, de vettem a bátorságot, és elmentem Szennára a népiének-táborba, ahol Nyitrai Mariann tanított nekünk népdalokat, majd a karádi Méta Táborba. Amikor felköltöztem Fonyódról Budapestre, a zeneakadémián Guessous Majda Máriától vettem órákat, illetve Szentendrére jártam Szvorák Katihoz népdalokat tanulni. Elvégeztem a néprajzszakot is, és sokat jártam kutatni a Zenetudományi Intézetbe, tehát lett egy tudományos megközelítésem is a népzenéhez felnőttkoromban.

Mi fogott meg kamaszként a népzenében?

Engem mindig az őserők mozgattak meg. Nagy hatást gyakorolt rám a szabadságvágy és az a mélyről jövő fájdalom is, ami a népdalokban megjelenik, és amivel könnyen tudnak azonosulni a magyar emberek. Érdekelt a népdalokból sugárzó háttértudás és tartalom, úgy éreztem, ezek mélyen lappangó dolgokat szakítanak fel bennem. Amikor elkezdtük a Margaret Islandet, sokan támadtak a tájszólásom miatt. Most meg azért támadnak, mert alig hallják. A népzenei közeg is nagyon nehezen fogadott be, mert szőke, rövid hajú, tetovált rockercsajszi voltam.

A népdaléneklésben is megtaláltad magadat?

Igen, mert jól illett a hangkarakteremhez. Sose tanultam énekelni, de mindig énekeltem otthon. Az adatközlők is nagyon puritán módon énekeltek; ami a szívükön, az a szájukon. Ezzel nagyon tudtam azonosulni. A legtöbbet Szvorák Katitól, Husi Gyula bácsitól és Nyitrai Marianntól tanultam, aki számomra példaképek, és a népzenei szcéna hiteles közlői.

Mit tanultál tőlük?

Alázatot. A természet iránti tiszteletet, harmóniában élést a környezetünkkel. Az egyszerű dolgok megfogalmazását. Letisztultságot, és őserőt, amit nem szabad elveszíteni a nagy tudatosságban. És azt is, hogy nincsenek határok: az ember mindent kiénekelhet magából. Fontos az a mélységkeresés is, ami őket jellemzi. A népzene az életem része, és sokszor a popzene-írás során is visszahallgatok régi népdalokat, mert abból mindig jó táplálkozni: kitisztítja az ember fejét.

Mondasz példát?

Az első lemezünkön volt egy népdalfeldolgozás, a Csillagtalan, de a Kikeletkor című dalunkba is átemeltem népzenei elemeket. A Valahol című dalunk lüktetése népdalos, és a Hóvirágban is érezhetők népzenei hatások, de ezek át vannak ültetve popzenébe. A negyedik lemezünkön (Hol marad az én történetem) már kevésbé érhető tetten a népzenei hatás, azon már inkább a popzenei vonalat erősítettük.

Könnyű popzenébe átültetni a népzenei hatásokat?

Nekünk ez sose volt célunk. Nagyon nehéz popban úgy megjeleníteni egy archaikus kultúrát, hogy az ne legyen giccses vagy szájbarágós. Nem is érdemes ezzel ennyire direkten foglalkozni. Ha a sejtjeidben rezeg ez a zene, akkor öntudatlanul elő fognak jönni olyan alkotások, amelyekben nem erőltetett módon van jelen a népzene.

Rád kifejezetten a Balaton-környéki népzenék hatottak?

Elég kommersz voltam ebben a tekintetben: a legtöbb népdalénekeshez hasonlóan először rám is a moldvai csángó népdalok hatottak, aztán a tágabban vett erdélyi népzenék. Csak utána kezdtem a saját házunk táján, Somogy megyében keresgélni, amikor mát kicsit tudatosabban közelítettem a népzenéhez. Minden népdalnak vannak különböző változatai, és jó érzés volt ráismerni, hogy egy moldvai népdalból akár egy más tájegység dallamvezetése is visszaköszön, és több száz km-rel arrébb ugyanarra dobbant az emberek szíve, mint nekünk a Balatonnál. A Balaton-környéki népzenékben elsősorban a citera és a furulya a hangsúlyos, és ami érdekes volt számomra, hogy bár általában nénik éneklik ezeket a népdalokat, Fonyód környékén sok férfi adatközlőt találtam, akik sok katonadalt és mulatós nótákat énekeltek.

Mik a számodra legtöbbet jelentő népdalok, együttesek?

Én már az a generáció vagyok, akinek az első népdalénekese, akit levett a polcról vagy meghallgatta a YouTube-on, az Palya Bea volt. Az EgyszálÉnek lemeze meghatározó volt számomra, ahogy a Muzsikás Sebestyén Mártával közös lemezei is. Nagyon szeretem Szvorák Kati munkásságát, Bognár Ágit, Szalóki Ágit, Herczku Ágit is. Sok füzetet írtam tele a kedvenc népdalaimmal, de ha egyet kéne kiemelnem, akkor a Fújnak a fellegek (Somogy megye felől)-t mondanám. Ez volt az egyik dal, amit az első népdalversenyemen énekeltem, és azóta is elkísér. Sokszor meghallom véletlenül, amikor más énekli a környezetemben, és mindig az otthonom jut róla eszembe. De az elmúlt másfél évben már nem hallgattam kifejezetten népzenei lemezeket. Most másban vagyok.

Miben?

Próbálom tágítani magam körül a zenei teret. Amit már megtanultam, oda bármikor vissza tudok nyúlni, olvasni, vagy hallgatni, de a világ megy előre és szeretnék én is vele együtt fejlődni. Eközben is gyakran felmerül, hogyan tudnánk magyar népzenei motívumokat, elemeket interpretálni a készülő angol dalokban úgy, hogy az ne legyen túl direkt, de mégis valami különleges szülessen.

Kiléptek a nemzetközi piacra?

Nem tudom, továbbra is itthon koncertezünk és jelentetünk meg dalokat, nemzetközi szinten pedig ez tényleg egy nagyon jó kikapcsolódás és feltöltődés számunkra. Most egy fontos tanulási fázisban vagyunk.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Hegyi Júlia Lily

További népzenei interjúink:

Bagossy Brothers Company

Grandpierre Atilla

Beck Zoli

Kollár-Klemencz László

Pajor Tamás

Dé:Nash és Krúbi

A cikk megjelenését a Halmos Béla Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

https://recorder.blog.hu/2021/12/31/labas_viki_magyar_nepzene_interju_margaret_island
„Most egy fontos tanulási fázisban vagyunk” – Lábas Viki-interjú
süti beállítások módosítása