A Napfonattal (majdnem) a capella énekel népdalokat, a Lanouban poppal, pszichedéliával, funkkal és triphoppal színezi át a világzenét. Mindkét zenekara a második lemezén dolgozik és nagyon pörög: a Lanou eddigi legszemélyesebb dala nemrég a Recorderen debütált, a Napfonat novemberben Lengyelországban turnézik, egy számban (Folyton nő) szerepelt Palya Bea új albumán, a LéleKzeten, és ott lesz a november 26-ai, A38-as lemezbemutatón is. Sorozatunkban ezúttal Tóth Eszter mesél a (nem csak magyar) népzenéhez fűződő viszonyáról.
Milyen meghatározó élményeid fűződnek a magyar népzenéhez?
Gyerekkorom óta meghatározó számomra a népdalok világa, anyukám sokat énekelt nekem és velem, általános iskolában kezdtem népdalversenyekre járni, amihez szép emlékeim kötődnek. Az egyik fontos ilyen alkalom volt, amikor egy osztálytársammal duóban énekeltük el a moldvai Molnár Anna balladáját, ez meghatározó élmény nekem azóta is.
Érdekes módon mégsem csak a népzenében merültem el később, talán azért, mert imádtam a populáris zenei irányzatokat is, és nagyon vonzott a különböző kultúrák folkzenéje, rengeteg bluegrasst, countryt, ír zenét hallgattam. A húszas éveim elején tért vissza az életembe a magyar népzene, amikor citerázni kezdtem az Óbudai Népzeneiskolában, és Fábián Éva tanárnő népdalköreire jártam. Ott ismerkedtem meg újra nagyon sok népdallal, amik továbbvittek ezen az úton. Aztán valahogy összeért bennem ez a sokféle zenei hatás, és menthetetlenül a világzene szerelmese lettem. Azóta is időről időre igényét érzem, hogy merítsek tradicionális népzenei forrásokból, új dalokat tanulok meg, igyekszem képezni magam citerán. Elbűvöl ez a világ, és úgy érzem, sosem unom meg a gazdagságát.
TÓTH ESZTER ÉS A NAPFONAT KEDVENC 2021-ES ZENÉI.
Melyek a számodra legtöbbet jelentő népdalok, folkegyüttesek?
Nagyon sok népdalt szeretek, időnként valamelyikbe teljesen belemerülök és napokig csak azt dúdolom, hallgatom. Mivel időnként népdalköröket tartok, illetve a zenekaraimban is folyamatosan keresem a számomra új dalokat, amik megérintenek, amiket elénekelhetek, ezért nagy a merítés és nehéz választani. Van néhány kedvencem azért, az egyik például az Azt hallottam című széki népdal, ami az új Lanou-lemezen is rajta lesz. Erről nem tudok YouTube-felvételt, úgyhogy legyen a kicsit hasonló Tele van a sötét égbolt, ezt Fábián Évitől tanultam.
Első világzenei, népzenei kedvenceim Herczku Ágnes, Bognár Szilvia és Palya Bea voltak, egyébként viszonylag későn fedeztem fel őket. Szilvihez még magánórára is jártam, ami nagyon nagy élmény volt, ő talán a kedvenc énekesnőm, Palya Beával pedig együtt dolgozunk a Napfonattal, ami szintén egy valóra vált álom.
Nagy hatást tett rám Herczku Ágnes és Nikola Parov Megéred még című lemezének címadó dala.
Bognár Szilvinek minden lemezét imádom, de a legnagyobb kedvencem a Szeretet próbája, ez egy moldvai népdal, szerintem fantasztikus hangszereléssel. A Bognár Szilvi és az etNoé dalait is nagyon ajánlom, csodálatosak.
Egy időben szinte minden nap megnéztem Lajkó Félix és Brasnyó Antal müpás előadását, ami sajnos már nincs fent a YouTube-on, elvarázsolt, ahogy hegedült.
Palya Beától nagyon szeretem az Egyszálének albumát, olyan szépen megmutatja, hogyan marad élő a népzene, hogy mi magunk vagyunk, akik továbbvisszük, hogy a gyökereket figyelembe véve mégis a személyiségünk szerint alakítjuk a dallamokat, dalokat. A Csillagtalan setét éjjelt rengetegszer hallgattam meg.
Könnyűzenészek a népzenéről:
fotó: Báró Mónika
A cikk megjelenését a Halmos Béla Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.