Az álmaim legnagyobb részében kikapok. Mintha örökös alvajárókká lettünk volna. Az elnyomásból adódó ellehetetlenedés. Felnőtté válás az Astorián, gyors pengetés egy húron, álomgenerátor. Szomorú és napsütötte, kísérleti pszichedélia és ipari rohamok, ugyanaz, de tarkább. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
A Keeymen 2017-ben jelentette meg első albumát, ami az egyik kedvencünk volt abban az évben. "Ha valamihez, akkor a szörfrockhoz tényleg nehéz táptalajt találni itthon. Néha persze erősebben fodrozódik a Balcsi, de azért, na. Ettől függetlenül persze a Keeyman szörfrockja a maga nemében tökéletes" - írtuk akkor. A második albumra több mint négy évet kellett várni. A műfaj maradt, továbbra is élvezetes és szellemes a zene, az album 23 percen át végig képes fenntartani a figyelmet és szórakoztatni. Három számban szaxofon is színesít. Amúgy azért kellett ennyit várni, mert az első album "nem várt sikere folytán egy nagyon aktív koncertzenekar lettünk. Ennek árnyoldala az volt, hogy lévén Szabi és én a Balatonon lakunk, míg Rozsi és Krisz Pesten, amikor próbáltunk, azok koncertre készülős próbák lettek. Ennek kapcsán jól jött a leállás, mert baromi jól esett új ötletekkel dobálózni" - mondta Szabó Gyula gitáros a Keretnek. Ugyanitt Burucs Szabolcs gitáros ezt mondta: "Úgy csinálok surföt, hogy azt sem tudom mi az, csak valahogy érzem, hogy mi az, ami belefér még, és mi az, ami már nem. Pár irányadó dolog: jóleső harmóniák, egy kis Tarantino, egy kis western, jellegzetes ritmika, gyors pengetés egy húron, zengető, és már mosolygok is."
Orlando magyar, de angolul rappel, mégpedig úgy, hogy az ember rá nem jönne, hogy ő magyar. Ugyanakkor Astoria című EP-je (ami kereksége miatt akár rövid albumnak is nevezhető) mégis Budapesthez, a nevezett kereszteződéshez kötödik. "A városi élet és a fiatal felnőtté válás valóságos beszámolója" - így jellemezte Orlando a kiadványt az Offmedia cikkében. A zene jazzes, de nem egy az egyben régisulis nosztalgia, újabb hatások is megjelennek rajta, mint ahogy a flow-ban is (többek között Earl Sweatshirt is eszünkbe juthat róla, aki nem egy gyakori referencia a magyar hiphopban). Elsőre is minimum kellemes darabnak tűnik, újabb hallgatásokkal pedig feltárulnak további mélységei is. Az alapokat Blaize, Dom Beats, Ezial és FYKSEN készítette, Blaize volt az executive producer. Instagram
Lukács Miklós cimbalmos nemcsak hogy a jazzbe vitte be a hangszert (lásd ezt az interjúnkat), hanem a kortárs (komoly)zenével is érintkeznek a művei. Igaz ez a No Man's Land című, 2021 végén megjelent albumra is, amiről Lukács ezt írta: "Amikor ezeken a kompozíciókon kezdtem dolgozni, a világot éppen beborította a homály. Azóta majdnem két év telt el, de a köd csak nyomokban oszlott fel körülöttünk, és a sötétség közepén pedig úgy tűnik, mintha örökös alvajárókká lettünk volna." Emellett egy Hamvas Béla-, egy Pilinszky János- és Martin Luther King-idézet is szerepel a kiindulópontok között, utóbbi ez: "Előbb-utóbb a világ minden emberének meg kell találnia a módját, hogy békében élhessen együtt." Az album ennek megfelelően nem könnyű; nem is mindig úgy szól a cimbalom, ahogy megszoktuk, sokszor például szinte ütőhangszerként működik. Ugyanakkor akármennyire is zaklatott, érzelmileg és hangulatilag végig követhető és átélhető a zene. A záró, címadó szám pedig, ha nem is egyértelműen és véglegesen, de azért megnyugvást hoz. Facebook
A Mana Mana kiadó "az egész éves kitartó figyelmet és támogatást" meghálálva december 31-én egy ingyenes lemezt jelentetett meg. A Vaik a leginkább Savagesként ismert, de emellett 2021-ben Kovacs The Hun néven is két - éves listánkra is felkerült - lemezt kiadó Kürtössy Nándor újabb alteregója. "Sample based lo-fi deep house breaks" - szól a leírás a cím nélküli lemez alatt. Ezen belül a különlegessége az, hogy a dob-basszus legtöbbször kifejezetten groove-os és bulis, mögötte viszont sokszor erősen ambientbe hajló, elvágyódó rétegek szólnak. A számok többsége inkább house-os ritmusú, ezek közé kerülnek jó dramaturgiai érzékkel válogatva a breakbeates darabok. Savages Facebook
Kalotás Csaba avagy cs.kalotas | k6 a Realistic Crew tagjaként lett ismert, de jó ideje átállt a filmzenékre (lásd 2014-es interjúnkat). A legutóbbi munkája az Egy mindenkiért című, Szilágyi Áron olimpiai bajnokról szóló dokumentumfilm zenéje (ezt moziban nyáron, tévében és online nemrég mutatták be). A hatszámos filmzene EP önmagában is működik, bár ha nem tudnánk, hogy filmzene, akkor is azt mondanánk rá, hogy olyan filmzenés. Nagyrészt elektronikus, kisebb részt rockzenei eszközökkel dolgozik, és pont megfelelő arányban adagolja a jól bevált megoldásokat és a meglepő, izgalmas ötleteket - a kedvencem az, ahogy a nyitó All For All főtémája előbb krimijazzes, majd egy fura átmenetet követően rockos köntösben jelenik meg. Akinek megjött a kedve Kalotás más zenéihez, itt talál egy nagy, 2019-es összeállítást. Facebook
Mostanában sajnálatosan keveset hallani a Qualitonsról, utolsó nagyobb megjelenésük a Kex-feldolgozáslemez volt 2019 végén. Szintén nem új zene, de legalább valami a lemezt - és a KEXP-fellépést - nyitó Zöld-sárga új videója. Ezt Kiss Domonkos vizsgamunkaként készítette, aki a zenekar posztjában a következőt mondta róla: "A klipben a szöveg által is feldolgozott témát, az elnyomásból adódó ellehetetlenedést, valamint az egyén és a rendszer között feszülő ellentéteket jelenítem meg. A videoklip teljes egészében 3D animáció segítségével készült" - még a zenészek és a hangszerek is virtuális másukkal vannak jelen. Honlap, Facebook
Az Anima Sound System nagyszabású és Grema megagigaszabású remixgyűjteményei mellett is volt még decemberben remixalbum. ONAKOM debütáló EP-je májusban jelent meg. "Hol súlyos és fenyegető, hol egészen könnyeddé váló elektronikus zene, amiben érezhetően a fő hangsúly a textúrákon, a sound designon van, de bekerülnek a basszuszene és tánczenei stílusok elemei is" - írtam róla akkor. Ehhez a hatszámos EP-hez összesen 12 remix készült, amik különböző oldalakat emelnek ki: van egészen táncos és olyan, ami az apró hangokra koncentráló hallgatást hálálja meg; könnyed és sötét. De pl. Subotage egyszerre vet be súlyos dobokat és egészen finom kis zörejecskéket. A borító igen találó: a forma ugyanaz, mint az eredeti EP-n, de ezen belül tarkább a remixalbum. (Ezt egyébként maga ONAKOM, vagyis Birinyi Tamás készítette, aki előbb volt ismert grafikusként, mint zenészként.) A lemezt az Electronic Beats mutatta be. Honlap, Facebook
A debreceni The Crams zenekar a következő referenciákkal határozza meg magát: Queens Of The Stone Age, Arctic Monkeys, Coldplay. Bemutatkozó EP-jük 2020 szeptemberében jelent meg, ezt nemrég követte a Blue Burns Through the Soul. A fentiekből nagyjából sejthető, milyen a zene. A meglepetés a nyitó szám, ami a (zárásként rockos hangszerelésben hallható) Sad Sunny Day zongorás változata, ami jól megragadja a cím ambivalenciáját. Facebook
Az EXILES kiadó erős a válogatásokban, lásd pl. a 2019-es monumentális összeállításukat, vagy a Dalmata Daniellel és a Farbwechsellel közös tavalyit, ami év végi listánkra is felkerült. 2021 elejére is jutott egy, Assets címmel, két részletben: az A-unit leírása "experimental psychedelia / jungle moments and deconstructed breaks", a B-unit pedig "harsh industrial seizures by broken electronics / synth punk drums". Iránymutatásnak tényleg jó ez, bár persze pl. amolyan "rendes" jungle-t ne várjunk, és a pszichedéliát is sajátosan kell érteni. A kétszer 8 szám előadói között vannak külföldiek is, és általában inkább a nem olyan rég indult producerekre koncentrál a válogatás, mintsem a kísérleti elektronika jól ismert neveire; tehát lehet örülni annak, hogy erős az utánpótlás. Facebook
Összeállítás: Rónai András
Decemberben itt a Recorderen volt a premierje Cz.K. Sebő csendesen szép, szépen csendes első szólólemezének, amin a Platon Karataevből is ismert zenész mellett Szabó Benedek és Bradák Soma is játszik; Sallai László sokadik projektje, a kraut-art-posztpunk Captain Average debütáló albumának; Norbert Kristof 13., mininovellával kísért lemezének; a kloákawave stílust megteremtő Rühös Foxi legeklektikusabb, legdallamosabb és legtechnósabb albumának; az angolszász (főleg brit) rocktól inspirált Sasa Lele debütáló lemezének; a Marble Mist-tag Tóth Balázs a hatvanas és hetvenes évek, illetve a blues és a folk hatását mutató albumának; a Psychedelic Source Records kollektívája által felvett, "semmi normális" dolgot nem tartalmazó lemeznek; a szefárd és a kárpát-medencei hagyományokat szabad zenélésbe oldó Qiyan második albumának; az altrockos Svnseas pörgős lemezének; a klasszikus rockzene felől több irányba nyitó Yewo albumának; a magyar ipari legenda CMC apokaliptikus EBM-lemezének; Fattyú a ’80-as, ’90-es évek RPG játékainak oltárán áldozó dungeon synth-albumának; a Wave of Sound zongorás "lélekringató" EP-jének; a Quiet Kid and the Speakers a pszichedéliából, posztpunkból és jangle popból is merítő, életigenlő EP-jének; Darvas Ferenc Mácsai Pált, Csákányi Esztert, Lázár Katit és Ujj Zsuzsit is szerepeltető dalainak;
valamint a következő számoknak, klipeknek: Giliszta: Sajnos vége van; Zűrös Banda: 2021: Palatkai; Platon Karataev: Partért kiáltó (Grain Session); Buzás Bence: Nem akarok még meghalni; WaTa: ChitChat; Rutkai Bori Banda: Adventi Tánckalendárium; Vaghy: Genesis; Deep Glaze: Lalala (The Afternoon); Wave of Sound x vaghy: Untold, Rutkai Bori Banda: Lakótelepi Télapó ft. Lovasi András.
Magyarradar rovatunkban bemutatkozott a három gitár - három ének felállású Grand Bleu, a pesti éjszakákról és a húszévesek énkereséséről alterpopos dalokat író Damara, a punkot és bluest összehozó NoiseFilter, a külvárosi grunge-t játszó Bonilevine.
