„Nagyon szépen átmossa a fejet” – Kalotás Csaba-interjú

Kalotás Csaba a Realistic Crew egyik alaptagjaként és filmzenék (Fekete Kefe, Adás) szerzőjeként, társszerzőjeként vált ismertté, majd a harmadik Realistic-lemez (Freedom Eats The Soul, 2009) után már kifejezetten az utóbbi tevékenységére koncentrált, sok játék- (Viharsarok), dokumentum- (Paul Bowles: The Cage Door Is Always Open), tévé- (Társas játék) és rövidfilm (A Pipás) zenéjének szerzése után azonban most érkezik egy saját szólólemeze is, ami pontosabban egy nagyobb alkotás. A K6is12 néven futó projekt egy év utazásainak képes-zenés lepárlása, az év 12 hónapjához tartozik 12 fotósorozat és egy-egy instrumentális zenei felvétel. A lemez (aminek bónuszdalát, egy Kamikaze Scotsmen-átdologozást már be is mutattunk és ami ingyenesen letölthető lesz, valamint megrendelhető vinylen és nagyméretű fotókon) és az egész projekt premierje jövő héten lesz itt a Recorderen, és most felvezetésként jöjjön egy interjú a szerzővel.

- Három sikeres lemez után, komoly külföldi fellépéseket követően – játszottatok például Glastonburyben is – miért távolodtál el a zenekartól?

- Ennek két oka volt: az egyik, hogy belefáradtunk az itthoni érdektelenségbe. Szerintem egyébkent ez a mi hibánk is nagyrészt, nem tettünk meg minden lehető dolgot azért, hogy sikeresek legyünk. Csak furcsa volt, hogy például Szlovákiában irtó nagy koncerteket adtunk, itthon meg jó esetben eljöttek a barátaink. Az is nehezítette a dolgot, hogy szinte minden tagnak (Krizsón és rajtam kívül) ez egy side-project volt, el sem lehetett volna várni a többiektől, hogy ezzel keljenek és feküdjenek. De jó emlékkel gondolok azokra az időkre és mindig az jut eszembe, hogy: „a bunch of fucking misfits”. A másik és számomra fontosabb ok, hogy Krizso egyre inkább a pop felé akarta terelni a zenekart és ebben én már nem tudtam részt venni (Krizso, azaz Vranik Krisztián később az Astryd zenekarral jelentkezett - a szerk.). Az a világ nagyon távol áll tőlem, nem értem a nyelvét. Ekkor barátilag úgy döntöttünk, hogy kiszállok. Egyébként azóta is az egyik legjobb barátom és lett egy nagyon szép családja.

- Mi történt veled, azóta, hogy a negyedik Realistic Crew-lemez (Blind Musician, 2011) már a társszerzőséged nélkül készült el?

- Az már annyira régmúltnak tűnik, hogy nem is tudom, mit emeljek ki. Talán két személyes dolgot mondanék, az Accretion cimű projektemet, amit még mindig nem fejeztem be, olyan hatalmas anyag, a másik pedig a K6is12, ami viszont kész.

- Egyre többször tűnt fel a neved különböző filmes projektek körül, legutóbb a Viharsarok című magyar film zeneszerzőjeként, mennyire éled ki magad az alkalmazott zene világában?

- Ez tulajdonképp a Realistic alatt is így volt. Ezt is tartom a hivatásomnak: filmekhez írok zenét. Olyannyira kiélem magam ebben, hogy saját célból sem tudok csak úgy zenét írni, általában mindenhez tartozik képanyag is, lásd a K6is12-t (az interjú képanyaga is ebből a projektből származik – a szerk.). Nem igazán tudom és nem is szeretem elválasztani a hangot a vizualitástól.

- Hogyan született a K6is12-projekt? Egyáltalán mi a cím feloldása?

- Vannak olyan időszakok, hogy olyan mennyiségű munkám van, hogy minden gramm energiámra szükség van, hogy mindent időben és pontosan leszállítsak, ennek a következménye volt, hogy amikor dolgoztam, zenét írtam, szabadidőmben meg ezeket rendereltem és töltöttem fel a megrendelőknek. Muszáj volt meghúzni egy vonalat, mert a negatív szociális következmények mellett a kreatív energiáim is teljesen kimerültek. A K6is12 tulajdonképpen egy terápia volt, ennek kezelésére. Nincs is különösebb célom a projekttel. Ez kizárólag emiatt született és nagyon jól működött. Ha valakinek tetszik és ad valamit, az külön öröm. A cím feloldásában semmi misztikum nincs: a K6 én vagyok, Kalotás és mindig hatos volt a mezszámom a kosárcsapatban. Az is = images + songs. A 12 meg a 12 hónap, azaz egy év, ameddig tartottak az utazásaim.

- Ez a projekt nemcsak zenéből áll, hanem egy év utazásainak képekben is elmesélt története, tizenkét fejezetre osztva, azaz havonta jelent meg egy-egy fotósorozat és született hozzá egy zenei szerzemény. Mesélj arról, hogy merre jártál és hogyan születtek a dalok!

- Igen, az utazás volt a lényeg. Eleinte kisebb túrák, aztán egyre nagyobbak, majd még nagyobbak, nem lehetett leállni, borzasztóan élveztem. Mindenkinek ajánlanám egyébként, hogy fogjon bele egy egyszemélyes, hosszabb távú projektbe, ami utazást is involvál, nagyon szépen átmossa a fejet. Nem lehettem folyamatosan úton az itthoni kötelezettségeim miatt, de az utazások nyáron eszkalálódtak igazán, amikor egy hónap alatt megjártam Izlandot és Shanghai-t. Egyébként a képanyagnál fontos volt, hogy ne lehessen egy konkrét helyhez kötni, hanem egy nagy egész része legyen. A zenék ezeknek az élményeknek az itthoni feldolgozásából születtek. Bár néha csaltam, mert volt, hogy egy előző havi zenét fejeztem be a következő hónapban, vagy régebbi kezdeményeket bontottam ki, de ez azt hiszem lényegtelen a hallgató szempontjából. Valamint ki kell emelnem Hegyi Dávidot, aki nagyon sok zenében zongorázik.

- Mit adott neked ez az egyéves utazgatás és a projekt?

- Életem egyik legjobb élményeit, valamint azt, hogy nem tudok görcsölni azon, hogy mi lesz az utóélete, mert annyi mindent kaptam tőle készítés közben, hogy egyszerűen nem aggódom például azon, hogy sikeres legyen a lemez. Egyáltalán nem erről szólt. És teljesen feltöltötte az akkumulátorokat.

-  Készült hozzá egy trailer is, várható, hogy hosszabb mozgókép is napvilágra kerül?

- Ehhez nem, de nekem annyira tömör az az egy perc, hogy nincs is értelme. A következő projekthez viszont biztosan.

interjú: Dömötör Endre
fotók: Kalotás Csaba

a K6is12 projekt mozgóképes trailere: