„Egy igazságos világban ez ömlene a rádiókból” – Bali Dávid kedvenc 2021-es zenéi

2022.01.04. 09:40, srecorder

A Satellesszel nemcsak a zenekar első magyar nyelvű dalát (a Recorderen debütált Az adás megszakad), hanem köré egy kísérletezésben és érzelmekben gazdag harmadik nagylemezét (3AM Confessions) is megírta, majd hiánypótló kötetet (kisterem) adott ki a magyar extrémzenei underground elmúlt 20 évéről, aminek kapcsán mi is interjúztunk vele. Az év punk-rock lemeze, nem giccses újkori heavy metal, és persze inspiráló hardcore/punk zenék is sorakoznak Bali Dávid 2021-es kedvencei között, amikből az is kiderül, hogy 2021 hatalmas év volt a death metalban. De mi szólna egy igazságos világban a rádiókból?

Manbryne: Heilsweg: O udrece ciala i tulaczce duszy

Nem beszélünk eleget arról a generációváltásról, ami a lengyel extrémzenei undergroundban zajlik, és az idei megjelenések kapcsán önállóan is fel lehetne tölteni egy toplistát csak lengyel albumokkal (Dola, Odraza, Dom Zly stb.), de a Manbryne messze túlszárnyalt számomra mindent, ha sötét, grandiózus és fenyegető hangzásokról van szó. Meghallgatom.

The Night Eternal: Moonlit Cross

Mindig nagyítóval vadászom azokat az újkori heavy metal albumokat, amik visszatekintenek a Mercyful Fate hagyatékára, és általában okkult, sejtelmes atmoszféra megteremtésére törekednek, és a ‘Night Eternal tényleg igazi remekművet adott ki, amit az In Solitude, az Eternal Champion és Danzig rajongói is egyaránt szeretni fognak. Meghallgatom.

Illiterates: Illiterates

Számomra a 2021-es év punk-rock lemeze a pittsburgh-i Illiterates nagylemeze, zajos, koszos, nyers, szétfeszíti a düh, és az album 12 perces hossza végig úgy szórakoztat, hogy közben visszaküld a nyolcvanas évekbe, tényleg csodálatos lett. Meghallgatom.

Yoo Doo Right: Don’t Think You Can Escape Your Purpose

Rég hallottam ennyire jó krautrock lemezt, amiben egyszerre megjelenik a Pink Floyd, az Acid Mothers Temple, és a kortárs post-rock zenekarok szüntelen utaztatási vágya, de a Yoo Doo Right debütalbuma annyira kiforrott és meggyőző, hogy nem tudom elképzelni nélküle az évemet. Meghallgatom.

Time and Pressure: Halfway Down

Búcsúalbumként is tökéletes, de eleve egy mára lassan kihaló hangzásvilág egyik utolsó kapuőre volt a Time and Pressure, a Theseus pedig az év melodikus hardcore dala - már csak ezért is megéri meghallgatni a Halfway Downt. Meghallgatom.

Cross Vault: As Strangers We Depart

Nagyon rég szerettem bele ennyire egy doom lemezbe, mert általában az epikus hangzásvilág számomra könnyen fordul giccsbe, de a Cross Vault új albuma úgy hajt fejet a Candlemass és a kései Bathory hagyatéka előtt, hogy én is csak a ködös Pilisben ülnék egész nap ezeket a dalokat pörgetve. Meghallgatom.

Aquilus: Bellum I

Ez egy küzdős lemez, és nem is kell, hogy mindenkinek tetsszen, de akkora zenei teljesítmény, amiről még jövőre is érdemes lesz beszélni: határfeszegető, klasszikus zenei ihletettségű keretrendszer ez, amiben hallható az Opeth vagy a Satyricon hatása is, de közben a megteremtett atmoszféra teljesen egyedülálló, főleg ilyen lápos-nyálkás időben. Meghallgatom.

Alchemy of Flesh: Ageless Abominations

2021 hatalmas év volt a death metalban, rég jelent meg ennyire sokféle és minőségi album fiatal belépőktől és nagy öregektől egyaránt, de szeretném ezt a lehetőséget arra használni, hogy az Ageless Abominations dalaira hívjam fel azok figyelmét, akik kíváncsiak egy kilenc számos szerelmeslevélre, amit a floridai színtérnek címeztek.

cursetheknife: Thank You For Being Here

A New Morality Zine idén is magasra tette a lécet új hardcore/punk kiadványok tekintetében, de a cursetheknife altrockos, 90s hangulatú post-hardcore megszólalása annyira inspirál mindmáig, hogy nem tudok mellé emelni mást, főleg, hogy az In Dreams az év legjobb dala volt. Meghallgatom.

Citizen: Life In Your Glass World

Mat Kerekes és zenekara ismét megcsinálta, a ‘Glass World alig 38 perces játékideje a legjobb dolog, ami a 2013-as Youth óta történt a zenekarral: a 90s emót altrockban kiteljesítő Citizen egy igazságos világban már mindenhol nagyszínpados fellépő lenne, a rádiókból pedig a Death Dance Approximately ömlött volna nyolc hónapon keresztül. Meghallgatom.