„Az például egy 2021-es világsláger” – Beck Zaza és boebeck kedvenc 2021-es zenéi

2021.12.22. 09:57, srecorder

Miután listába szedtük a legjobb idei lemezeket, magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, megkértünk zenészeket, hogy ők is gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat és albumaikat 2021-ből. A 30Y-nal a tavaly elmaradt húszéves jubileumot remek koncerteken pótló és új számokon is dolgozó, szabadidejében egy szupergruppban rockoló Beck Zazához unokahúga, a boebeck néven alkotó és legelső dalával a Recorderen bemutatkozott énekes-dalszerző, Andl-Beck Boróka csatlakozott, akinek a napokban jelenik meg az új EP-je.

BOEBECK

Damon Albarn: The Nearer The Fountain, More Pure The Stream Flows

Ez az album valójában egy projektnek indult: a címe John Clare egyik verséből származik, és ez a gondolatvilág vegyül Izland képi világával az anyagon. Szóval irodalom és földrajz, a két kedvenc dolgom a világon. Gyönyörű dalok vannak ezen a lemezen – főleg a címadó dalt, a Particlest és a Darkness to Lightot emelném ki. Meghallgatom.

IDEGEN: Vasárnap

Az IDEGEN új albuma tele van olyan dalokkal, amik váratlan irányokba mennek: van, ahol refrént várnál, van, ahol megnyugvást várnál, de ez a dalokat nem érdekli. „Összetörve, átizzadva, átölelve, félredobva” – annyi érzelem van egy-egy dalban, hogy lehetetlen nem meghallgatni őket újra meg újra. A kedvenceim a Ne is Számolj Vele, a Ha Tiéd Lenne és a Forgass El. Meghallgatom.

George Harrison: All Things Must Pass (50th Anniversary Super Deluxe)

Ez egy egyértelmű csalás, de a re-release pont arra jó, hogy felhívja a figyelmünket valamire, amit elfelejtettünk, vagy nem értékeltünk eléggé. George Harrison minden dalában elérünk valahova, van szintézis, és van egy hatalmas világ, amit bejárhatunk. Az Isn't It A Pity demója pedig még talán szebb is, mint a végleges verzió. Meghallgatom.

Bilderbuch: Nahuel Huapi

Ez sok értelemben egy tipikus (de egyáltalán nem redundáns) Bilderbuch-dal: ha valaki ismeri a zenekart, felismeri a Bilderbuch-receptet. Szórakoztató melankólia, ami nekem olyan, mintha a kilencvenes évek Cure-ja osztrák diszkóval keveredne.

Esti Kornél: Utánad

„Ha besodor a vízbe a bánat, be akarok úszni utánad” – volt szerencsém hallani ezt a dalt élőben is párszor, és ez a sor úgy üt, hogy minden alkalommal megkönnyeztem. Szerintem ez az egyik legjobb dal, amit valaha hallottam.

BECK ZAZA
(30Y, Wake Up 1230)

Olivia Rodrigo Sour c. lemeze egészen nagy erővel vitte el a 2021-es évet nálam (is). A kilencvenes évek reneszánszának jegyében a brutal c. dallal induló lemez (vö: Nirvana I Hate Myself and I want to Die) az Imogen Heaptől Lorde-on át Billie Eilishig tartó allúziókon át felépülő előadóval ártatlanul és nagy lírai mélységgel saját maga, egy korafelnőtt nő/gyerek és generációja érzéseiről, khm, főként szakítós érzéseiről beszél. Hitelesen beszél, és azt hiszem, azért érint meg ennyi mindenkit. Köztük engem is, pedig nagyon gyanakodtam. De azt hiszem, csak az előítéletességem bukott, a lemez láthatóan nem.

Little Simz Introvert c. lemeze (kritikánk) a másik nagy kedvencem és itt is érzek valami olyat, mintha a '90-es évekbeli kamasz énem ismerne rá valamire benne. A hangszeres alapú, műfajkeverő bátorságú, a hip-hopot eszközként és nem célként tekintő keményen politikus nőre. Szerencsémre nem én vagyok az egyetlen, aki párhuzamot húzott Lauryn Hill és Little Simz között. Persze ez azt is jelentheti, hogy nem egyedül én öregszem.

Rengeteg Shortparist és IDLES-t hallgatok továbbra is. Mindkét zenekarnak jobban tetszenek a korábbi munkái, mint az, amit 2021-ben adtak ki. De még így is, szörnyen időszerűnek érzem, amit csinálnak. A Fontaines D.C. élő lemezének rajongója vagyok, nagyon jól áll nekik, még szabadabbak lettek ezek az összevissza dalok, ráadásul nekem személy szerint jó löketet is adott ebben a hullámzó négyfalközt érzésben.

Akárcsak az Amyl and the Sniffers-jelenség. Nagyon súlyos frontember. Párdon, frontnő. Ha magyar zenékről beszélünk - és megteszem, mert kurva hülyén érezném magam, ha polkorrekt kihagynám -, azonnal szólok, hogy itt kérlek, senki ne számoljon velem kapcsolatban azzal, hogy tudok elfogulatlanul nyilatkozni, hiszen benne állok. A benne állás akaratlanul fókuszál arra, amivel foglalkozom, és bármennyire igyekszem, nem tudok mindennel foglalkozni.

Mindezek fényében én úgy éltem meg 2021-et, hogy az IDEGEN és a Sorbonne Sexual új anyaga hatalmas ugrás volt önmagukhoz képest, nagyon erős, ahogy mondani szokás, érett alkotást hoztak létre. Büszke vagyok Egyedi Peti barátomra, mert a Mmamt második lemeze (kritikánk) egy csoda lett, és a Lánydal nélkül nem telik el egyetlen hetem sem. Nyilván, leginkább Boe dalai mozgattak meg bennem gyakorlatilag minden sejtet idén. Nagyon bátor dolognak látom, hallom, amit csinál, és izgalommal figyelem, ahogy magában egyre inkább magára talál, és ahogyan aztán ezt a nyilvánosságban vállalja. Tudod, ha körülnézek, igazából nagyon örülök, mert rengeteg olyan fiatal szólal meg, aki az itt és most hangját érvényesen beszéli.

Hadd emeljem ki a Semmi Antiszociális dalát, hiszen az például egy 2021-es világsláger. De a Fiúk Velem egyedül lemeze (kritikánk) is nagyon menő lett és örülök, hogy kitartóan igyekeznek keresni, ki tudja, talán újra meg újra megtalálni a saját hangjukat. Zárásnak: Krúbi Szív-e, HOLI Roadmovie-ja. Mindkettő meglepett, mindkettő a maga módján úgy tökéletlen, hogy végül részben amiatt működik. Továbbá, egészen elképesztő utazás-élmény. Örültem a történeteknek és hogy megélhető, „hogy több, és nem csak egy szerephez kötött unalmas viselkedés vagyok, hanem minden...”