Miután listába szedtük a legjobb idei lemezeket, magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, megkértünk zenészeket, hogy ők is gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat és albumaikat 2021-ből. Ezúttal a BOZO, a Belau, Berger Dalma, Rutkai Bori, a Törzs, Tóth Balázs (Marble Mist), Jakab Zoltán (Ghostchant), Körmöczi Péter (Cadaveres), Vasvári Gyula (Perihelion), Hájer Gergő (Omega Diatribe), Hegyi Zoltán (Góbé), Jobbágy Bence, az Úrfi és Tim Atkins (Sasa Lele) listáit böngészhetitek végig.
BOZO
Gege: Bár egy hete vettem egy Wham!-lemezt a Beatben, azt hiszem, az nem számít kedvenc idei lemeznek... Magyar oldalról nagyon szerettem a Mayberian Sanskülotts Rekult albumait, onnan is kedvenc valamiért a Várom, hogy újra augusztus legyen (főleg ilyenkor decemberben). Bocsi Zitától, hogy dicsérem őket, de attól még tök jó lemez meg számok. De sok nagyon jó és izgalmas magyar album jelent meg idén, Sebőék, Benedekék, Sallaiék nem tudom, mikor alszanak ennyi megjelenéssel, de kell a titkuk, és akkor palackozva árulom majd Kispesten a piacon.
Erős külföldi albumnak utána kellett néznem, mert harmincas Budapesten élő felnőttként mindig fagyos ablakokon kipillantva a távolba mélázok a régi szép időkön Phil Collinst vagy Smithst hallgatva, de Dua Lipától sokat hallgattam a Fever című dalt, meg Wandatól a Die Sterne von Arterlaa is tök jó szám. Albumot végül nem tudok ajánlani, mert önző vagyok, de ha kérdezik, akkor ugyanazt hallgattam sokat, mint mondjuk a Sallai Laci.
Vincenzo szerette az IDLES-től a Wart, meg a Jungle új albumát, amiről eszembe jutott, hogy bárcsak olyan jó ízlésem lenne, mint neki. Benedek kedvenc száma: CV Vision - Parallel Universum, lemeze meg: Sharif Ali - Certain Doubt. Gyula a Bozo új albumát imádta, arról kiemelte a Hiába vársz-t, illetve, hogy mást is dicsérjen, Darage: Death Contractor és St. Vincent: Daddy's Home, és ezzel a szavazást lezártam, Krisz már nem mondhat véleményt, nem engedem neki.
BELAU
Nightmares on Wax: Shout Out! To Freedom
Jungle: Loving in Stereo
Hiatus Kaiyote: Mood Valiant
Rone: Rone & Friends
Arlo Parks: Collpased Into Sunbeams
Weval: Changed for the Better
RUTKAI BORI
Silk Sonic: An Evening with Silk Sonic
Anderson .Paak (legkedvencebb zenészem, énekesem) és Bruno Mars mágikus konzorciuma. Paak egymagában és alapzenekarával, a Free Nationalszel is a szabadságot és kreativitást jelenti a számomra. Marssal való közös projektjük is felszabadítóan szemtelen, dögös, léleksimogató és táncoltató. A számomra is „anyatejként” működő 70-es évekbeli funkvilág újraélesztéséből egyedi mesterműveket készítettek. Fülön át érkező vitamin, szemen át gyönyörködtető sármos, energikus karakterek. Mesterek! Maximálisan addiktív. Kedvenc dalom jelenleg a lemezről a Fly As Me – igazi vízöntő himnusz.
//Ezen kívül nagyon szeretem a saját lemezünket.:) Rutkai Bori Banda: Mandulka és a Karácsonyvár//
Fotó: Bende Csaba
KÖRMÖCZI PÉTER
(Cadaveres)
Gojira: Fortitude
Ministry: Moral Hygiene
Mastodon: Hushed and Grim
Carcass: Torn Arteries
Exodus: Persona Non Grata
Jerry Cantrell: Brighten
Fear Factory: Aggression Continuum
Tesseract: Portals
Architects: For Those That Wish to Exist
Cadaveres: Ars Moriendi
Fotó: Victor Cristescu (Live Aeons Photography)
VASVÁRI GYULA
(Perihelion)
2021-ben számomra az új Turnstile volt a legizgalmasabb lemez. Tök jó, hogy ilyen fiatalok!
Fotó: Zsoldos Valéria
TÖRZS
Mogwai: As The Love Continues
There’s A Light: For What May I Hope? For What Must We Hope?
MONO: Pilgrimage of the Soul
Blankenberge: Everything
Halocraft: A Mother To Scare Away The Darkness
Fotó: Bands Through The Lens
HEGYI ZOLTÁN
(Góbé)
Bëlga: Karnevál
A nyár elején folyamatosan ez pörgött a turnébuszban, meg otthon is. Az Össznépi trepniben természetesen nem értettem az ómagyar szöveget, úgyhogy a feliratot néztem, ami szintén nem segített, úgyhogy maradt a kép, de sajnos az sem. Valamiért mégis működött, egyszer majd valaki mondja el, hogy miről szól ez a dal. A másik kedvencem a Bosszúálló volt az apám…, de az egész album iszonyatosan szórakoztató. Kritika.
Mmamt: II
Számomra ez volt az év egyik legjobb magyar lemeze. Szinte az egész lemezen az az érzésem, hogy ezek a dalok egy szál gitárral is remekül működnének, mégsem éreztem tolakodónak a sok esetben kifejezetten bátran használt elektronikát és hangszerelést. Produceri szempontból is nagyon erős anyagnak érzem, és külön öröm számomra, hogy az élő zenekari felállásba is sikerült a lemezen érezhető atmoszférát átmenteni.
Krúbi: Szív
Van ez a szám, ami ha jól emlékszem, kb. 9 perc. Ráadásul egy csomó Krúbi-idézet van benne. Ráadásul a saját haláláról szól. Nehéz megmondani, hogy ebből a háromból ma melyik a nagyobb beleállás. Ezt Krúbitól egy csomagban kapjuk meg mindenfajta kompromisszum nélkül. A már megszokott odamondogatások mellett viszont a témát azzal a letaglózó őszinteséggel bontja ki, mint az Egy sírásó vicceiben. Nagyon furán hullámzik a dal, több tömbből áll, de a vicces részek nem bagatellizálják a komolyabbakat. A beat meg egy csomó helyen tök szépen illusztrálja a szöveget, nyilván a leginkább gyomorba vágóan a szívmegállásnál.
Aron Andras & the Black Circle Orchestra: Changes
Nem gondoltam volna, hogy ezen a listán fog szerepelni country vagy blues ihletettségű lemez is. Valamikor a gimnazista éveimben sokaltam be ezektől. Persze a mai napig imádom, de egy ideje már csak távolról. A Black Circle Orchestra valahogy úgy tette ezt számomra újra izgalmassá, hogy közben sem a stílus alapvető kliséitől nem rugaszkodott el drasztikusan, sem a hangszerelésben nem távolodott el a megszokottól. Egész egyszerűen ezeket nagyon jó arányérzékkel és ízléssel használták. Az is lehet persze, hogy csak találgatok, hogy miért szippant be ennyire, és igazából csak kurva jók a dalok. Interjú.
Billie Eilish: Happier Than Ever
Nagyon szeretem, hogy itt sem a monumentális popdíva-éneklés megy, ahogy már az előző lemezen sem. Ezekben a csendes, ágyon ülős énekperformanszokban rengeteg dimenzió jelenik meg Billie hangjában. Talán ettől lesz az egész annyira érzékeny, én ezt szeretem benne a legjobban, meg ugye Finneas hangszereléseit.
Hiatus Kaiyote: Mood Valiant
Ez is lement a buszban párszor. Ugyanaz az űrattitűd, mint az előző két lemezen, nekem már talán néhány helyen túl is lett hangszerelve, ezek kevésbé dalszerű trackek az én értelmezésemben, mint mondjuk a Choose Your Weapon albumon. Kellett egy pár szám, mire bele tudtam helyezkedni ebbe a koncepcióba, de megérte máshogy hallgatni.
Carson Coma: Pók
Sikerült az elmúlt években ezekről a srácokról nem tudomást vennem, pedig folyamatosan dobálta fel nekem az algoritmus. Aztán idén szembejött ez a dal, amiben korukat meghazudtoló érettséggel beszélnek olyan témákról, amik mostanában talán még fontosabbak, mint korábban. És ezt egyáltalán nem patetikusan teszik, amibe pedig könnyű belecsúszni, ha az ember az elfogadásról ír számot. Ezt követően ráugrottam a többi dalukra is, azóta kirobbanthatatlanok a tracklistjeimből.
JAKAB ZOLTÁN
(Ghostchant, DoomStar Booking)
Turnstile: Glow On
Blackwater Holylight: Silence/Motion
A Pale Horse Named Death: Infernum In Terra
The Ship Thieves: Irruption
Ekulu: Unscrew My Head
Portrayal Of Guilt: Christfucker
LLNN: Unmaker
Hangman’s Chair: An Ode to Breakdown EP
ÚRFI
Márk
(gitár)
Low Roar: maybe tomorrow...
Ryan Karazija munkásságát valamikor tavaly év végén fedeztem fel Hideo Kojimának és az általa készített Death Stranding című játéknak köszönhetően, és ezen rövid idő alatt sikerült is feltornáznia magát a Spotify-listám élvonalába. Az új lemez követi a hagyományokat: lassan építkező, melankolikus dalok, ízléses elektronikával felöntve, tele apró részletekkel, amikben jó elmerülni.
Gojira: Fortitude
Ciki vagy nem, én azok közé tartozom, akik szerint a Gojirának igenis jót tett a "poposodás", ezért nagyon örültem, hogy az új lemez a Magma által megkezdett úton halad tovább. Dallamosabb, letisztultabb, mint az elődök, mégis összetéveszthetetlenül hordozza magán a zenekar kézjegyét.
Ádám
(ének)
Steven Wilson: THE FUTURE BITES
Gyakorlatilag amihez a Porcupine Tree-s Gavin Harrison vagy Steven Wilson hozzáér, azt én mind behabzsolom azonnal. És nem véletlen! Nem kivétel Steven Wilson szólóalbuma sem. Szeretem az egyedi és nagyon érdekes világát Steven Wilson zenéinek, jók a szövegek, nagyon érdekes és folyamatosan újító megoldásokból áll össze a zene, mégis könnyen fogyasztható. És persze már várom az új Porcupine Tree-t is így 12 év után!
Maybeshewill: No Feeling is Final
Nem is a lemez kiemelkedő minősége miatt fontos számomra ez az új album. A zenekar régóta nem működött, így nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy újra aktívak, és turné is lesz (ha minden jól megy). Régi, jó post-rock, a God Is An Astronaut melletti nagy kedvenc ezen a színtéren. Ebben az albumban kicsit grandiózusabb a hangzásvilág, erősebb a szimfonikus aláfestés az eddigiekhez képest, de megmaradt benne még az a játékosság, ami szerintem megkapó a zenéjükben.
Juli
(basszusgitár)
Siamese: Numb
Talán kicsit több, mint egy éve ismerem a zenekart, de bármivel rukkolnak elő, valahogy mindig elnyeri a tetszésemet. Az új albummal is így lett, amely kicsit progresszív, kicsit elektronikus, kicsit a metalcore vonalán mozog.
Unprocessed: Portrait
A zenekar legtöbb trackjében az instrumentális zene kerül előtérbe, melyet pont kellő mennyiségben fűszerez a frontember, Manuel Gardner Fernandes énekhangja.
Bence
(ének/gitár)
Téveszme: A legszórakoztatóbb nyomor
Az utóbbi években a legizgalmasabb és innovatívabb dolgok a rap háza táján történnek és idén is volt pár kiemelkedő szövegelős anyag, mint Beton.Hofi vagy 6363 új albuma. Ennek ellenére a legizgalmasabb dalszövegeket számomra még mindig a Téveszme hozta idén. Az új lemez a korábbiaknál érettebb lett, még frappánsabb, még részletgazdagabb és továbbra is iszonyatosan gyors és falhozcsapkodós, telis-teli hidegrázós sorokkal.
Amigo the Devil: Born Against
Danny Kiranos a zenéjét murderfolknak nevezte el, ami tökéletesen leírja, hogy mire is számítson a gyanútlan hallgató a dalaival kapcsolatban. Az új albuma ismételten egyszerre cinikus, dühös, sötét humorú, néhol kiábrándult, viszont olykor váratlanul őszinte és szívbemarkoló. Megtalálhatóak a már tőle megszokott akusztikus gitáros, bendzsós egyszemélyes vallomások, de ezúttal feltűnnek nagyobb zenekarra hangszerelt dalok is.
TIM ATKINS
(Sasa Lele)
Will and the People: Past the Point of No Return
Parcels: Day/Night
Fontaines DC: Live at Kilmainham Gaol
David Bowie: Brilliant Adventure
IDLES: Crawler
Bruno Mars and Anderson Paak: An Evening with Silk Sonic
Fotó: Lányi Kristóf
HÁJER GERGŐ
(Omega Diatribe)
Fear Factory: Aggression Continuum
Ugyan a Fear Factory esetében viszonylag pontosan körvonalazható, hogy mit fogunk hallani az új matérián, de a zenekaron belüli szappanopera ellenére is egy kimagaslóan erős korongra sikerült az idei. Tisztességes befejezés is lehetne akár Dino részéről, de a jelek nem arra mutatnak, hogy letenné a lantot FF téren. Kíváncsian, de egyben aggódva várom, hogy mit tartogat a Fear Factory jövője számunkra...
Limp Bizkit: Still Sucks
Gyanítom nem csak engem lepett meg a nu-metal veteránok ad hoc lemezmegjelenése, de amilyen váratlanul jött, akkorát ütött az anyag a maga 32 percével. Kellő mértékű komolytalanság és önirónia mellett egy abszolút nosztalgiát keltő és élvezetes korong számomra. Bár korongnak túlzás lenne nevezni, hiszen egyelőre csak digitális formában látott napvilágot, amit bánok...
Kublai Khan TX: Resentment
A Kublai Khan (illetve most már Kublai Khan TX) abszolút az utóbbi 10 év felfedezettjei és reménységei számomra. Elképesztő, hogy lemezről lemezre, hogy tudják variálni a minimalista, de egyben iszonyat türhő témákat anélkül, hogy unalmassá válna. Eszméletlen energia van bennük és iszonyatosan rajta vagyok az összes megjelenésükön! Nincs ez másképp a Resentment című single esetében sem, ami remélem, hogy egy közelgő új lemez előfutára.
Machine Head: Arrows In Words From The Sky (EP)
A Machine Head mindig is TOP 3-as zenekar volt az életemben, még akkor is, ha a The Blackening lemez után sajnos elvesztettek engem, mint aktív rajongót. Ugyan az idei EP-jük sem a régi, klasszik Machine Head ízt hagyja a számban, de még is van benne valami energia, ami miatt sokat hallgattam! Kíváncsian várom a soron következő nagylemezt...
Whitechapel: Kin
A Whitechapel, mint zenekar viszonylag későn talált meg engem, de az utóbbi néhány lemezükkel elkerülhetetlen volt, hogy bekerüljenek a perifériámba. Az elmúlt években lemezről lemezre kedvesebb a fülemnek amit művelnek és megkocáztatom, hogy egyelőre nálam a Kin talált be a legjobban a diszkográfiájukból! Nem beszélve arról, hogy az egyik kedvenc dobosom, Alex Rudinger témáit hallgatni, mindig fület gyönyörködtető...
Berger Dalma
(DB Armitage, ex-Volkova Sisters)
The Weather Station: Ignorance
Squid: Bright Green Field
Bill Calahan: Dream River
Fotó: Bebíróbabe
JOBBÁGY BENCE
(A Bence Kalandjai)
Mörk: Like a Bird
Szuper kis dal, nekem különösen élőben tetszett. Mókás az a szitár-gitár, szép ez az ének, meg ahogy a Dani dobol, öregem!
José González: El Invento
Egyébként is csípem ezt a csávót, de még jobban tetszik a zenéje így, hogy spanyolul énekel. Tuti, hogy ezt a dalt hallgattam a legtöbbet idén.
Radiohead: Follow Me Around
Az én fülemben nem szoknak megragadni az RH-dalok, erre is úgy emlékszem, hogy "az a nirvanás, ami elképesztően jól szól"! De ez bőven elég.
Analog Balaton: Lent
Érdekes ez a zenekar, mert amúgy nem világom, de valahogy annyira kerek, Aba szövegei annyira jók és én az egészet olyan különlegesnek hallom, hogy nem tudom nem szeretni. Nagyon örülök nekik!
Barkóczi Noémi: Dolgom volt
Imádom, hogy ilyen sok jó női dalszerző van itthon, Nyeső Mari óta nagy fanja vagyok a műfajnak. Szuper ez a lemez, szókimondó, laza, ötletes, kiforrott. Hajrá!
TÓTH BALÁZS
(Marble Mist, Balazs Toth)
Ariane Moffatt: Incarnat
Lo-fi beatek, ütős mix és csodás énekharmóniák: a kanadai énekesnő lemeze hosszú utazásokon és még hosszabb estéken tökéletes útitársam volt idén.
Kedvenc dal a lemezről: Nature
Arman Mélies: Laurel Canyon
A francia Arman Mélies ezzel a lemezzel egy noiros, éjszakába repítő lemezt hozott össze. A lemez hangulatához egy erős vörösbor még jobban hozzátesz.
Kedvenc dal a lemezről: Météores (avec Hubert-Félix Thiéfaine)
The Black Keys: Delta Kream
Ahogy utólag kiderült, ezt a lemezt már 2019-ben elkészítette a csapat, de idáig vártak a megjelenéssel. Milyen jól tették: nagyon megdobta az idei blues vibe-okat, főleg, hogy a felvételeken még élő blueslegendák hallhatóak, akikkel könnyedén megszülethetett a mágia. A tökéletesen krémesre kevert mixet hallgatva pedig a nyári párás délutánokon tényleg úgy érezte az ember, hogy valahol lent chillel a delta vidéken.
Kedvenc dal a lemezről: Stay All Night
La Santa Cecilia: Quiero Verte Feliz
Cumbia lemez a javából, így szabadon repít, ami természetesen nyáron hozta be a jó latin vibe-okat.
Kedvenc dal a lemezről: Ella Me Enamoró
Natalia Lafourcade: Un Canto por México, Vol. II
Ha már latin vibe-ok, akkor ide tenném még Natalia Lafourcade mexikói szupersztárokat felvonultató tiszteletadó lemezét a mexikói tradicionális balladák iránt.
Kedvenc dal a lemezről: Luz de Luna
Hermanos Gutiérrez: Esperanza
Idei nagy felfedezésem a mexikói testvérpár, akik ontják magukból a jobbnál jobb hangulatú instrumentálokat. Egy-egy lemezt végighallgatva nagyon hamar a kaktuszos mexikói tájon találhatjuk magunkat az otthoni kanapén ülve is.
Gon Ben Ari: Ocd
Az izraeli Gon Ben Ari egy kórussal felvértezve nyomja a hangulatos indie slágereket, amiknek a szövege ötletes, ahogy a dalok hangszerelése is csodálatos.
Kedvenc dalom a lemezről: חדש חדש
Leftover Salmon: Brand New Good Old Days
Napindítónak tökéletes hangulattal rendelkezik a Leftover Salmon americana lemeze, amiben a frissítő mandolin és a kedves vokálok dobják fel az embert.
Kedvenc dalom a lemezről: Brand New Good Old Days
My Morning Jacket: My Morning Jacket
A My Morning Jacket az USA jelenleg is egyik legütősebb alternatív zenekara élőben, elgondolkoztató szövegekkel az elfogadásról és a szeretetről. Idén hozták ki legújabb lemezüket, ami ezeket a megunhatatlan témákat járja körbe egy kellemes hangszerelésű rock lemez keretein belül.
Kedvenc dalom a lemezről: Least Expected
Bleachers: Take The Sadness Out of Saturday Night
A New Jersey székhelyű Jack Antonoff szíve csücske a 80-as évek, aminek a vibejait tökéletesen hozza új lemezén, ahol még Bruce Springsteen is feltűnik vendégként.
Kedvenc dalom a lemezről: 45
Lovasi András: Grand Hotel Halmahera
Mindenki ismeri Lovasi András ötletes szövegeit és fluid zeneiségét. Legújabb lemezében méginkább kísérletező kedvet vett fel és egy párbeszédszerű, nyári fröccsözős estén visz el minket A-ból B-be.
Kedvenc dalom a lemezről: Halmahera
Bagossy Brothers Company: Fordul a világ
Jelenleg az egyik legnépszerűbb pop-folk bandaként Bagossy-ék jól adagolják a magyar népzenét dalaikban, hogy az minél szélesebb rétegekhez eljuthasson, ami már önmagában is egy tiszteletre méltó dolog, még ha az egyre poposabb hatások megosztóak is lehetnek.
Kedvenc dalom a lemezről: Néked szólnak a harangok
Még több zenész-toplista:
Carson Coma és Ivan & the Parazol
Deva, Zságer Balázs és a Flanger Kids
Kőváry Zoltán (The Trousers), Szesztay Dávid (Kiscsillag), Szarvas Árpád (EZ Basic)
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!