A Filmrecorder rovat szerzői (Greff András, Herczeg Zsófi, Huszár András, Onozó Róbert, Rácz Viktória, Soós Tamás és Varga Ferenc) összeszedték a húsz filmet (igazából huszonegyet), amit a legjobban szerettek idén. Különösen erős év volt az idei, a mesterek (Ridley Scott, Almodóvar, Jane Campion, Paul Schrader) a legjobb formájukat hozták, Daniel Craig diadalmasan búcsúzott James Bondtól, láttunk autóval szexelő sorozatgyilkost és brutális lovagi párbajt, Benedict Cumberbatch és Ben Affleck is óriásit játszott, a női rendezők pedig annyira odatették magukat, hogy az első tíz helyezett közül csak hármat rendezett férfi. Ez a cikk először a Recorder magazin 90. számában jelent meg, a többi évvégi toplistánkat itt találod.
1. A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske)
Joachim Trier rendező eddig sem sokat hibázott, de ötödik filmjében egymást követik az instant klasszikus jelenetek, elképesztő érzelmi skálán zongorázva. A főhősnőt, Julie-t (Renate Reinsve zseniális alakítása) mindannyian ismerjük; ő az a lány, akinek egyetlen pasi és egyetlen munka sem elég jó, folyamatosan odébbállna, de valahogy mégis egy helyben topog. Egy egész generáció kritikája vagy éppen óda a meg nem alkuváshoz. OR
Korábban: Életed szerelme, akivel sosem alapítasz családot
2. A kutya karmai közt (The Power of the Dog)
Az utóbbi két év a női rendezők soha eddig nem látott megerősödését hozta és a sok új tehetség mellett végre a korábban legtöbbet díjazott rendezőnő is új filmmel jelentkezett. Korábban szinte kizárólag női főhősei voltak, de Jane Campionra abban is számíthattunk, hogy ripityára szedi a macsó westernhős mítoszát. Ebben pedig tökéletes partnerre akadt a karriercsúcs alakítást nyújtó Benedict Cumberbatchben. OR
Korábban: Nem gyendégségnek való vidék
3. Ígéretes fiatal nő (Promising Young Woman)
Az év egyik legmegosztóbb filmjét kiáltották már ki mesteri rape and revenge szubverziónak, női Joker-sztorinak, meghatározó #MeToo-filmnek, nagy feminista blöffnek és férfinézőket kasztráló borzalomnak is. Már csak ezért is a dobogón van a helye Emerald Fennell sötét humorú, romkom-elemekkel tűzdelt rendhagyó bosszúfilmjének, ami egyben a legkedvesebb tisztelgés Paris Hilton popkarrierje előtt. RV
Korábban: Az internet első sztárja már nem kér belőle, Végre itt az Adam Brody-reneszánsz
4. Drive My Car / Wheel of Fortune and Fantasy
Az idáig a hardcore filmőrültek féltve őrzött titkaként alkotó Hamagucsi Rjuszuke az idén kilépett a fényre. A járvány miatt úgy alakult, hogy két különböző munkájával tarolt a két legfontosabb fesztiválon: Berlinben egy csak erős részeket tartalmazó szkeccsfilmmel, Cannes-ban pedig egy hibátlan Murakami-adaptációval. Egyik jobb, mint a másik, de hogy melyik a jobb, azt nehéz lenne eldönteni - ezért jár a megosztott negyedik hely. VF
Korábban: A japán zseni megfejti az élet titkát
5. Titán (Titane)
Julia Ducournau Arany Pálma-díjas botrányfilmje felkavaró művészhorror, szívszorító dráma és szürreális vicc két elveszett lélekről, aki megpróbál visszakapaszkodni az életbe. A Nyers menstruációs kannibálhorrorja velősebb volt, ez viszont szebb és szürreálisabb mese a Cadillackel dugó sorozatgyilkos és a drogos tűzoltó egymásra találásáról. ST
6. The Souvenir: Part II
Ritka, hogy egy második rész fényévekkel jobb legyen az első, pedig Joanna Hogg önéletrajzi filmjének már a nyitó része is lenyűgöző volt, csak ott a főhősnő egy toxikus férfi árnyékában vergődött. A The Souvenir: Part II azonban nem csak a felszabadulásról és az újrakezdésről, hanem a múltunk sötét időszakainak kreatív energiává alakításáról is szól. OR
Korábban: Tilda Swinton lánya is egy csoda
7. Quo vadis, Aida?
A közelmúlt egyik legsúlyosabb háborús bűncselekménye, a boszniai háború népirtása az ENSZ szeme láttára, gyakorlatilag az asszisztálásával mehetett végbe. Az 1995-ös srebrenicai mészárlást feldolgozó Oscar-nevezett bosnyák film az emberi kegyetlenség és felelőtlenség rettentő mementója, főszerepben egy tragikus hősnővel, aki tolmácsként próbálja menteni a menthetetlent. Lesújtó, de szükséges visszanézés. RV
8. Süve bébi (Shiva Baby)
Ha azt hitted, hogy a te családi összejöveteleid elviselhetetlenek, nézd meg Emma Seligman komédiáját egy zsidó lányról, akinek egy temetésen nemcsak a rokonok mosolygós cseszegetésekkel kell szembenéznie, hanem a váratlanul betoppanó sugar daddy-jével és annak családjával is. A Safdie testvérek konstans pánikroham-érzést kiváltó filmjeit idéző Süve bébi szórakoztatóan ketyegő feszültségbomba. RV
Korábban: Sose vidd halotti torra a sugar daddydet!
9. Tobi színei
Bakony Alexa dokumentumfilmje a felszínen egy identitásválságban szenvedő transznemű tiniről szól, ám a rendező érdeklődése lassan a szülőkre irányul: két, az LMBTQ témákban járatlan emberre, akik tiszta szívből szeretik gyerekeiket és mindent megtesznek a boldogságukért – még ha ez fájdalmakkal is jár. Ilyen megértő, nyitott, bátor és támogató szülőket érdemelne mindenki! HZs
Korábban: Ilyen is lehet egy jól működő család
10. The Card Counter
Magányos, megszállottságtól űzött, erőszaktól sem tartózkodó, középkorú nyugati férfi, aki igényt tart a rokonszenvünkre 2021-ben?! Csakis a karaktertípust ötven éve vizsgáló Paul Schrader képes az így leosztott lapokkal maradásra bírni a nézőt. Oscar Isaac játékosa az egyik börtöntől a másikig ívelő létezésben is kikaparja a megváltást, és nincs egyetlen hamis pillanata sem. GA
11. Red Rocket
Lendületből mászik az arcunkba Sean Baker sorban harmadik remekműve (a Tangerine és a Floridai álom után), és két órán ott is marad. A levitézlett nagyfarkú pornósztár főhős (Simon Rex bámulatos alakítása, amire egész életében készült) érzelmi terminátorként tér vissza a texasi porfészekbe, ahol lyukat beszél mindenki hasába, lenyúlja a helyi Lolitát (Suzanna Son, fantasztikus), miközben bömböl az 'N Sync és a háttérben Donald Trump hülyíti az országot. Bárcsak minden látlelet ilyen szórakoztató lenne! VF
12: Külön falka
Kis Hajni filmjei az észrevétlen kisember érzéseit örökítik meg bámulatosan intim módon. A börtönviselt apa és vadóc lánya viharos kapcsolatát érzékenyen bemutató Külön falka az idei év hazai csodája, tele zsigeri energiával és szende bájjal, két amatőr szereplő magával ragadó játékával. HZs
13. Az apa (The Father)
Akik az Oscar-átadó előtt látták a díjszezon sötét lovát, nem lepődtek meg Anthony Hopkins győzelmén, hiszen amikor már azt hihettük volna, hogy a 83 éves színészóriás nem tud újat mutatni, ő egy „fogd meg a söröm” felkiáltással nyújtott felejthetetlen és megrendítő alakítást demenciával küszködő öregemberként a betegséget horrorisztikus közelségbe hozó Az apában. RV
Korábban: Amikor az elmúlás a halál előtt kezdődik
14. Nincs idő meghalni (No Time To Die)
Egyszerre kinetikus akciófilm, görög tragédia és a férfiúi sértettség drámája, amelyben az eldeformálódott arcú főgonoszok elsősorban nem a világ lakosságát akarják kiírtani (persze azért azt is), hanem James Bond szívét összetörni. Daniel Craig lehengerlő alakítással búcsúzik a figurától, Cary Joji Fukunaga rendező pedig három filmre elegendő királyságot pakol bele a 163 perces játékidőbe. VF
Korábban: Melyik a legjobb James Bond-főcímdal?
15. Bachmann tanár úr és az osztálya (Herr Bachmann und seine Klasse)
Közel négyórás dokumentumfilm egy öreg hippiről és a világ minden tájáról egy osztályba szakadt, a nyelvvel, a beilleszkedéssel és a felnövéssel küzdő osztályáról, akik a fél Sátántangónyi idő alatt mégis csodára képesek: beszélgetni és a képzelőerőt felszikráztatni úgy, hogy valójában vitakultúrát és empátiát tanulnak. Az év legfelemelőbb filmélménye. ST
16. Dűne (Dune)
Jó pár embernek beletört már a bicskája Frank Herbert megfilmesíthetetlenül szövevényesnek tartott regényfolyamába, erre Denis Villeneuve teremtett belőle egy részletgazdag, rejtélyes és plasztikus filmes univerzumot. Végre egy grandiózus blockbuster, amelyben a belefeledkezés nemcsak felszínes eszképizmust takar, és amely komolyan veszi az igényes szórakoztatást. HA
17. Párhuzamos anyák (Madres paralelas)
A legtöbb 70 feletti rendezőtől már csak önmaga ismétlését és elmúlt dicsőségeinek erőtlen megidézését várja a néző. Almodóvar pontosan ezen az úton haladt az utóbbi 15 évben, majd nagy meglepetésre kedvenc múzsájával, Penélope Cruzzal ledobott egy érzelmi atombombát, amelyben a tőle megszokott személyes melodrámáknak hátborzongató globális kontextust adott. OR
18. Az utolsó párbaj (The Last Duel)
Ridley Scott nyolcvan fölött sem szarozik: csuklóból kiráz egy mocskos és dögös történelmi drámát, lubickol az anakronizmusokban, kiaknázza mind a négy sztárja erősségeit, és olyan brutális párbajjelenettel koronázza meg, hogy minden fiatal akciórendező csak sírva jegyzetelt. Kár, hogy egy ilyen profin összerakott film nem lehet 2021-ben közönségsiker, csak ordas nagy bukta. HA
19. Compartment No. 6
A Mielőtt felkel a Nap vonatos nyitányának egész estés, elcseszett, finn-orosz művészfilmes verziója, amelyben a félszeg régészlány és az őstulok gyárimunkás srác kóstolgatja egymást, a harmadik főszereplő pedig a Voyage, Voyage című dekadens kölyökdiszkósláger a nyolcvanas évekből. Olyan rég volt már egy igazán jó vonatos film! VF
Korábban: Olyan fárasztó megölni valakit
20. Eleven kór (Malignant)
Pokolba a kísértetekkel (úgyis onnan jönnek)! És pokolba a jóízléssel! James Wan évekkel ezelőtt elveszett az igényesen érdektelen szellemfilmek bugyrában, de ezúttal ismét a helyes ösvényen jár. Filmjében egy vérengző tumor öldököl – már leírni is maga a kéj. Sok szín, sok vér, kaszabolós és testhorror padlógázzal – ha mindig ilyen szép lenne a szemét, egész nap a kukákban lógnánk. GA
Nézd meg, mik voltak szerintünk 2020 legjobb filmjei, valamint 2019 legjobb filmjei, illetve 2018 legjobb filmjei!
