Déri Ákos, Gábor András, Márton András és Pogár László kedvenc 2021-es zenéi

2021.12.31. 12:51, srecorder

Miután listába szedtük a legjobb idei lemezeket, magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, megkértünk zenészeket, hogy ők is gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat és albumaikat 2021-ből. Ezúttal a matekrocktól az indie-n át a grunge-ig sokszínűen rockos Berriloom and the Doom-főnök Déri Ákos, az első saját anyagán dolgozó Ozone Mama-gitáros Gábor András, a 2022 első felében új szóló EP-vel készülő KFT-dobos Márton András, valamint a Black Bartókból és az idén egy koncertre feltámadt Hangmásból ismert Pogár László listáit szedtük össze.

POGÁR LÁSZLÓ
(Black Bartók, Hangmás)

Idén kevés lemez fogott meg, azok viszont elég komolyan beragadtak. (Az első hely kivételével nincs sorrend.)

Dave Gahan: Imposter

Vannak olyan melankolikus dalok, amelyek térből és időből kiemelnek. Ezen a lemezen mindegyik feldolgozás képes erre. Tökéletes katarzis, abszolút az év albuma nálam.

Viagra Boys: Welfare Jazz

Nálam ez volt a nr.1 bulizene 2021-ben.

IDLES: Crawler

Sok évvel ezelőtt váratlanul keveredtem az első albumuk londoni lemezbemutató koncertjére. Azóta rajongója vagyok a zenekarnak. Számomra eddigi legizgalmasabb és leginspirálóbb lemezüket hozták össze.

Nick Cave & Warren Ellis: Carnage

Egyik lemezajánló Recorder-cikkben már írtam, hogy Nick Cave a hősöm. Idén is sok kapaszkodót adtak a dalszövegei és a dalai.

Polldarier: Number_10a

Mindig van egy album, ami azt a célt szolgálja, hogy egy nehéz nap végén teljesen legyalulja az agyam. Megjelenése óta ez az az album.

Lana Del Rey: Blue Banisters

Nehéz volt választani az idén megjelent két lemeze közül. Végül azért ez került ide, mert ez frissebb és az elmúlt hetekben többet hallgattam. Nálam évek óta ő legjobb női singer/songwriter. Kritika.

The Black Keys: Delta Kream

2021-ben ennél feelingesebb blueszenével nem találkoztam. "Well I'm a crawling king snake, baby / Crawl up on your door". Kritika.

DÉRI ÁKOS
(Berriloom and the Doom)

Joseph Shabason: The Fellowship (Western Vinyl)

L’Rain: Fatigue (Mexican Summer). Kritika.

Chelsea Charmichael: The River Doesn’t Like Strangers (Native Rebel Recordings)

Low: HEY WHAT (Sub Pop). Kritika.

Richard Dawson and The Circle: Henki (Weird World)

Requin: Shark (4000 Records)

Porches: All Day Gentle Hold! (Domino)

Dylan Henner: Amtracks (Phantom Limb)

Meat Wave: Volcano Park (Big Scary Monsters)

aya: im hole (Hyperdub)

HTRK: Rhinestones (N & J Blueberries). Kritika.

Ayanda Sikade: Umakhulu (Afrosynth Records)

Midwife: Lumirol (Flenser)

Fotó: Debreczi János Gergely

GÁBOR ANDRÁS
(Ozone Mama)

Blackberry Smoke: You Hear Georgia

A BBS az egyik utolsó tradicionális southern rock zenekar, akik a Lynyrd Skynrd és a ZZ Top nyomdokain óriási sikerrel haladva ma is nagyobb tömegeket képesek megmozdítani Amerikában. Mind a hangzáson, mind a dalok hangulatán, illetve az egységes megszólaláson is érezhető, hogy a sztárproducer Dave Cobb (Marcus King, Rival Sons, Lady Gaga) kezei alatt formálódott a lemez. Aki 2021-ben még kedveli a dögös, bluesos, főleg a hetvenes éveket idéző rock n' rollt, az nem fog csalódni az anyagban!

The Mother Hips: Glowing Lantern

A Mother Hips egy itthon kevésbé ismert "California soul" zenekar, amely hitelesen viszi tovább azt az alt-country-folk vonalat, amiről pl. a Grateful Dead híressé vált. A lemez néhol kissé sötét, már már grunge hangulatú, de vannak kifejezetten vidám pillanatai is. The Rolling Stones-, Creedence Clearwater Revival-, Band Of Horses-, Beck-, Screaming Trees-, vagy Ryan Adams-rajongók biztosan kedvelni fogják.

Howlin Rain: The Dharma Wheel

Egy másik "West Coast rock" formáció, akik a hetvenes évek pszichedelikus hangzásvilágát idézik fel mai megszólalással. Az anyag érdekessége, hogy ahogyan a korai vinyl lemezeken, itt is csak hat dal került az albumra. Akik szeretik a The Black Crowes-frontember Chris Robinson szólózenekarát (Chris Robinson Brotherhood), azok valószínűleg a Howlin Raint is kedvelni fogják. Már csak az ének miatt is bátran ajánlom mindenkinek a banda összes lemezét, de legfőképp a 2012-es The Russian Wilds címűt, amely a személyes kedvencem.

The Darkness: Motorheart

A brit neo-glam/hard rock zenekar The Darkness szépen tartja azt a szokását, hogy kétévente előrukkol egy-egy új albummal. A Motorheart nem a legkiemelkedőbb alkotásuk, de számomra üdítő színfolt volt az idei évben. A korlátozások nyilván nem tettek jót nekik sem, így a frontember Justin Hawkins egy rendkívül szórakoztató Youtube-csatornát is indított, amit rendszeresen követek.

Blue Rodeo: Many A Mile

A BR talán az egyik leghíresebb kanadai country rock zenekar, amely az óceánnak ezen oldalán - a legnagyobb sajnálatomra - csak mérsékelt sikereket ért el. A Many A Mile a zenekarnak már a tizenhatodik albuma, és Jayhawks-, Tom Petty-, Wilco-rajongóknak könnyen elnyerheti a tetszését.

Steven Wilson: THE FUTURE BITES

A Porcupine Tree-ből is ismert multitalentum Steven Wilson új lemezének címe nem véletlen, a fazon tényleg halad a korral, és mindig tud valami újat mutatni. A Future Bites egy nagyon eklektikus album lett, amit a rajongók biztosan nagyra értékelnek. A dalszövegek remekül visszaadják a jelenlegi felgyorsult, szorongással teli világunk disztópikus légkörét, ugyanakkor a lemezen helyet kaptak derűsebb hangulatú tételek is. Mivel elég sok szinti is van az albumon, egy kicsit a modern elektro és a korai prog-rock találkozása lett ez az anyag. Nagyon is releváns album 2021-ben.

Tedeschi Trucks Band: Layla Revisited (Live At LOCKN')

Susan Tedeschi és Derek Trucks zseniális családi vállalkozása egy olyan zenekar, amelyet volt szerencsém élőben is látni Amerikában. Számomra felejthetetlen élményt nyújtottak. Ez a koncertlemez valójában egy konceptalbum: nem más, mint a Derek And The Dominos (Eric Clapton és barátai) Layla and Other Assorted Love Songs című legendás albumának élő előadása. Az eredeti lemezt vélhetően senki más nem tudta volna ilyen tökéletesen és hitelesen, minden apró nüanszával együtt visszaadni. Az énekesi feladatokra Susan mellé a Phish nevű kultikus amerikai progresszív/funk-rock zenekar frontemberét, Trey Anastasiót kérték fel.

Jason Isbell and the 400 Unit: Georgia Blue

Az egykori Drive By Truckers-énekes Jason Isbell és barátai az idén egy feldolgozásalbumot hoztak ki, amely jótékonysági célból készült. A 13 dalt tartalmazó lemez Georgia állam R&B, soul és pop/rock nagyjai (például R.E.M., The Allman Brothers Band, The Black Crowes, James Brown, Gladys Knight & the Pips, Drivin’ N’ Cryin) emlékének adózik. Aki egy igazán igényes cover albumot szeretne meghallgatni még az idén, annak ez a lemez jó választás lehet az ünnepekre.

MÁRTON ANDRÁS
(KFT, Sc.Art)

Dee Gees (Foo Fighters): Hail Satin

Dave Grohl Bee Geest énekel? Az ilyesmit nem lehet kihagyni.

The Beatles: Get Back

Peter Jackson Get Back című, közel nyolcórás filmje nagyon friss, még szinte gőzölög, csak rövid részleteket láttam belőle, de biztosan azzal telik az év vége, hogy néhányszor megnézem. Kritika.

Ivan & The Parazol, Carson Coma: Kérdőjelek és válaszok

Két vagány és szellemes társaság közös mutatványa, jól egymásra találtak.

NASA’s Perseverance Rover: First Audio Recording of Sounds on Mars

Nem zene, illetve lehet annak tekinteni vagy belőle kiindulva zenét komponálni – ahogyan ezt a Sc.Art együttessel is csináltuk. Rövid felvétel és tágítja az ember horizontját, ha belegondol abba, hol és hogyan is készült. Meghallgatom.

Nala Sinephro: Space 1

Az ambient gyakran inkább unalmas, viszont időnként jól jön, csak azért legyen benne valami izgalmas (még ha ez ellentmondásosan is hangzik). Itt a jazzes beütés hozza ezt.