„Apokaliptikus, de mégis cuki” – Krúbi kedvenc 2021-es zenéi

2021.12.27. 09:05, srecorder

krubi_3.jpg

Miután listába szedtük a legjobb idei lemezeket, magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, megkértünk zenészeket, hogy ők is gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat és albumaikat 2021-ből. Az elmúlt időszakot Krúbi nagyrészt pihenéssel töltötte, ám még így is maradt ideje arra, hogy kihozzon egy lemezt a Mirror Glimpse nevű mellékprojektjével (Legendás ribancok nyomában), írjon dalt (Szív) és adjon stand-up estet (Szedd már össze magad) a szívpanaszairól, és a Budapest Parkban látványos show-val színpadra vigye, majd országszerte meg is turnéztassa az Ösztönlényt. Rendhagyó időszak után rendhagyó lista következik, amelyben Krúbi csupán egyetlen lemezt említ, arról viszont egy kisebb lemezkritikát közöl, akkora hatással volt rá.

Kero Kero Bonito: Civilisation

Idén jelent meg a Civilisation II című 3 számos EP-je a Kero Kero Bonitonak, amit a két évvel ezelőtti, szintén három számos Civilisation I EP-vel összevonva és egy interlude-al kiegészítve kiadtak egy egybefüggő projektként is - ez az így 7 számos Civilisation. Számomra a KKB az elmúlt 10 év legizgalmasabb előadója: hangzásukat tekintve nagyon változatos, minőségben pedig konzisztensen kiemelkedő. Cuki, játékos elektropopból indulva, egészen érdekes (szintén valahogy cuki) noise pop-rockon át jutottak el a mostani hangzásukig, amit talán egyfajta apokaliptikus (és közben még mindig valahogy cuki) indietronica-ként tudnék jellemezni.

A zenekar egyik legnagyobb erőssége, hogy dalaik két fronton egyszerre támadnak: egyrészt működnek mint fülbemászó, aranyos popdalok izgalmas produceri megoldásokkal, másrészt szinte mindig van a mézes-mázos felszín alatt komolyabb tartalom is. Vagy a másik oldalról megragadva: a KKB olyan komplex témákat, mint a jobboldali populizmus térnyerése a politikában, vagy a saját hallgatóságuk nyomására történő regresszív állapotba kényszerülés fogságából való kiszabadulási vágy (igen, komolyan), vagy éppen a klímaváltozás belengetett következményeitől kialakuló világvége-hangulat, képes olyan formában tálalni egy csupán 27 perces albumon, hogy felületesebb hallgatás esetén úgy érezhetjük, hogy egy cuki, egyszerű popalbumot hallgattunk meg.

Sarah Bonito a zenekar énekese, akinek felismerhető, kellemes hangja van, és bár nem kiemelkedő énekes technikailag, ezt tudja kompenzálni izgalmas dallamvezetéssel. Az elmúlt évtizedben a popzenébe nagyon sok hiphop- és traphatás szivárgott be, aminek hatására inkább a production, a ritmika és a vibe került előtérbe, sokszor a dallamosabb, „dalolászósabb” éneklés rovására. Ahol pedig megmaradtak az igazi popzenés dallamok, ott többnyire retro szintipop formájában, pl. Dua Lipa vagy The Weeknd. A KKB ezzel szemben modern és egyedi hangzás mellett tud dallamos maradni, miközben a hiphop- és traphatások izgalmasabbik részéből sem szenved hiányt.

A másik két zenekari tag, Gus és Jamie, akik multi-instrumentalista producerek és dalszerzők, pedig a fülbemászó indietronica hangzásba olyan izgalmas dalszerzői megoldásokat, akkordváltásokat és dalstruktúrákat csempésznek, amiket némelyik progrock zenekar is megirigyelne (például a nyitó- és a záródal, a Battle Lines és a Well Rested), vagy éppen olyan ízléses basszus szintiket hoznak be a megfelelő pillanatban, amire a production téren igen válogatós BEATó barátom is csak annyit tud mondani, hogy „wow, ez tényleg fincsi" (The Princess and the Clock).

Mindenkinek meleg szívvel ajánlom a Civilisationt, ahogy az összes korábbi Kero Kero Bonito-kiadványt is.

Még több zenésztoplista:

HOLI

Beck Zaza (30Y) és boebeck

Prieger Zsolt

Carson Coma és Ivan & the Parazol

Vörös András (Ørdøg)

Nézd meg a Recorder kedvenceit is!

2021 legjobb magyar lemezei

2021 legjobb lemezei

2021 legjobb filmjei

2021 legjobb sorozatai

headerfotó: Lékó Tamás

https://recorder.blog.hu/2021/12/27/krubi_kedvenc_2021-es_zenei
„Apokaliptikus, de mégis cuki” – Krúbi kedvenc 2021-es zenéi
süti beállítások módosítása