Baksa Soós-Attila, Ian O'Sullivan, Tóth Dóri és Riger János kedvenc 2021-es zenéi

2022.01.02. 11:25, srecorder

Miután listába szedtük a legjobb idei lemezeket, magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, megkértünk zenészeket, hogy ők is gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat és albumaikat 2021-ből. Ebben a cikkben a Mongooz & the Magnetből év végén kilépő és a pályáját szólóban folytató Ian O'Sullivan, a Nunki Bay Starshippel egy fókuszáltabb, letisztultabb, de még mindig üdítően sokszínű második lemezt kihozó Tóth Dóri, a Böilers új anyagán dolgozó, a The Lubricatorszal pedig az év egyik legjobb dalát megjelentető punklegenda, Riger János, valamint a Rühös Foxi abszurdpop zenekarával és az örömrockoló Wake Up 1230-val is új lemezt kihozó Baksa-Soós Attila listáit böngészhetitek végig. (A Rühös Foxi ma este pár számot már el is játszik a Robotban a Don't Cry, Erikáról, és ha nem vetted meg a jegyed, akkor már nem is kell, a koncert ugyanis a RF-féle fordított jegyértékesítési módszer értelmében a helyszínen ingyenes.)

Fotó: Mazzag Izabella

BAKSA-SOÓS ATTILA
(Rühös Foxi, Wake Up 1230)

St. Vincent: Down and Out Downtown

Olyan tehetséges Annie Clark, mint a nap. Egy másik, általam nagyra tartott zeneszerzővel, David Byrne-vel a közös dolgaik is nagyon menők, amihez a Talking Heads frontemberének könyvét is érdemes elolvasni: How Music Works. Portré.

The Killers: Pressure Machine

Kemény, mert annyira közeli: egy kis reality-check. Várom a nyári koncertjüket.

The Black Keys: Going Down South

Megszólalnak a fülledt, mocsaras, magnóliával teletűzdelt déli államok. Helyszínként egy Colson Whitehead-regény. A rasszizmus hosszú árnyékán túlmutat a zene által közvetített univerzális értékrend. Kritika.

Nick Cave & Warren Ellis: Carnage

Elég patent leképzi a 2021-ben világméretűvé vált rettegésből fogant személyes védőpajzsot, amit remélem kezd lassan végre perforálni az értelem személyre szabott lézersugara.

Rufus Wainwright: Only the People That Love

Nagyon kevesen képesek ilyen zenei minőségre, de napi szinten azért nem tudom hallgatni, mert sokszor elszomorít. Rufus után kapásból menjen egy Sex Pistols-szám.

King Gizzard & The Lizard Wizard: Butterfly 3000 (album és dal)

Bírom a szorgalmukat és a tuti minőséget, amit a sztahanovista hozzáállás mellett is szinten képesek tartani. Nekem ők a kortárs zene Vladimir Szorokinja és Viktor Pelevinje.

Meg persze az idén megjelent saját Wake Up 1230 Wild Colors és Rühös Foxi Don’t Cry, Erika lemezeinket is szeretem, mert különben nem jelentek volna meg. Mindkettő az elfogadásról és a szeretetről szól. A barátokkal való zenélés öröméről.

Fotó: sinco

TÓTH DÓRI
(Nunki Bay Starship)

Hiatus Kaiyote: Mood Valiant

Amikor nagyjából hat éve először hallottam Hiatus Kaiyote-felvételt, azonnal szerelmes lettem. Azóta már kétszer volt szerencsém látni őket élőben, ezt a lemezt pedig a bejelentés óta vártam, mint a messiást, és abszolút nem okozott csalódást. A korábban single-ként is megjelent Red Room gyakorlatilag hetekig pörgött megállás nélkül a Spotimon, de minden egyes dal tökéletesen megtöltötte a maga elvarázsoltságával és ellentmondásos, kedves melankóliájával a kijárási tilalomban és home office-ban töltött keserédes mindennapokat.

Mörk: In the Golden Hour

Tagadhatatlan, hogy a Mörk az egyik legmeghatározóbb, leginspirálóbb hazai, kortárs, zenei hatás az életemben - és ez már néhány éve nem változott -, az In the Golden Hour pedig egy újabb meglepő csavar a zenekar pályafutásában. Nagyon nehéz lenne megfogalmazni, hogy mennyiféle hatást érzek ki erről az albumról, azt érzem, hogy úgy általánosan a zenészek nagy többségét ez az egész Covid-helyzet kifelé szélesre feszítette szét, miközben befelé apróra roppantotta össze, az In the Golden Hour pedig ennek egy tökéletes lenyomata.

King Gizzard & The Lizard Wizard: L.W. / Butterfly 3000

Ezek a srácok úgy ontják magukból a lemezeket, mintha minimum valami bennszülött termékenység-istennő csókolta volna homlokon őket csecsemőkorukban, és valahogy megtalálták a tökéletes balanszot aközött, hogy minden egyes lemezzel tudjanak meglepetést okozni, mégis három másodpercből felismerhető legyen a K.G.L.W. hangzás. 2021-ben sikerült kettő nagylemezt is kihozniuk, amik kötelezően hozzák a „homokbuckák tetején táncolok a naplementében, majd motorra pattanok és elhajtok a végtelen sivatagban” életérzést. Mivel sajnos limitáltak a lehetőségek, ezért maximum egy bicóról és a Kiskunsági Nemzeti Parkról álmodozom, miközben ezeket a dalokat hallgatom, és rajtuk keresztül újra megélem a forró, fülledt, nyári estéket a leghidegebb téli napokon is. Amúgy meg ausztrál zenekarok ftw, nem tudom mi van ott a vízben, de azért egyszer kimennék megnézni!

Ben Böhmer: Begin Again

Ben Böhmernek először a legendás Cerclé performanszát volt szerencsém látni, egy egy hétig tartó házibuliban, projektorral kivetítve a falra, ahogyan telezenéli a napfelkeltében Kappadókiát egy hőlégballonon. Ennyire még életemben nem hatódtam meg deep house-ra, így annak ott helyben instant egy jó alapos sírás lett a vége, azóta pedig, ha kell egy kis segítség az elengedésben a nehezebb napok végén, Ben Böhmer biztosan kerül az aktuális playlistre. A Cerclé setben elhangzott Beyond Beliefs, a Strangers és a Fade to Blue biztosan az örök kedvenceim lesznek erről az albumról, de összességében a Begin Again egy erős, érzelmes és jól összerakott lemez.

Fotó: Martin Wanda

RIGER JÁNOS
(Böiler, The Lubricators)

Mostanában fedeztem fel magamnak a francia Viva La Fête zenekart. A 2021-es Viva Alternativa lemezük eléggé elkapott. A Sleafords Mods is nagyot ment ebben az évben nálam, nekik is lett egy idei lemezük, a Spare Ribs. Elég friss még az Amyl and the Snifferstől a Comfort Me című album. Nagyon jó… de a 2021-es év ezzel véget is ért nálam, nem adott túl sokat.

IAN O'SULLIVAN
(O'SULLIVAN)

Nagylemezek

James Vincent McMorrow: Grapefruit Season

Óriás James Vincent McMorrow-rajongó vagyok és nagyon vártam az új lemezét. Covid miatt kétszer is eltolták későbbi dátumra, de végül egy nagyon erős album lett. Mindig előremutató, nagyon jó groove-ok, őszinte, gyönyörű dalszövegek... Vagy százszor meghallgattam idén.

Amelie Siba: Love Cowboys

Amelie egy cseh zenész, egy színpadon léptünk fel egy külföldi fesztiválon. Nagyon ritkán találok olyan új zenét, ami azonnal nagyon bejön, de ez ilyen volt. Fiatal, nagyon tehetséges, őszinte, melankólia-western cowboylemez. Szerintem ebben a regióban ő az egyik legígéretesebb feltörekvő zenész.

Mustafa: When Smoke Rises

Ún. gettó-folk Torontóból. 8 dalos, 23 perces nagylemez, denagyon átgondolt darab. Élet a torontói gettóban, R’n’b, folk, és szudáni hangszerek jönnek össze kiváló produkcióval (amiben segített Frank Dukes, aki Post Malone-nal és The Weeknddel is dolgozott). Nagyon jól szól, de a szövegek és Mustafa hangja a főszereplő.

Lana Del Rey: Blue Banisters

Nem voltam nagyon benne a Lana Del Rey-világban, de valamiért hat ez a lemez. Nagyon dalszövegcentrikus vagyok, és ezek a dalok inkább sztorik, mint dalok.

Lola Young: Intro

Spotifyon találtam random, de nagyon sokat pörgött. Nyers R'n'B, friss ötletek. Érdemes meghallgatni.

Dalok

Дeva: Witchcraft

Szerintem 2021 Дeva éve volt. Magas minőségű elektronikus zene, ő az egyik legerősebb képviselője a fiatal magyar laptop-producerek új hullámának. Izgalmas.

Lash & Grey: After War

Egyre több projektet keresek a szomszéd országokban, és ennek a szlovák duónak a dala nagyon közel áll a szívemhez. Nehéz év volt, és ez volt az egyik, amit ezerszer meghallgattam hazafelé a stúdióból, amikor úgy éreztem, el kell menekülnöm a valódi világból.

Balthazar: Losers

Ez csak egy jó dal. Nagyon jó.

Samurai Drive: Hearts Bound To Fall

Nóvé Soma 17. side projektje. Nagyon erős, deep western electronic produkció, ami a CariCarihez hasonlít. Tarantino groove, mély hangok és egy kis Deva is van benne. Minőségi, fülbemászó.

Amelie Siba: do you feel bad when i’m gone?

Amelie Siba két lemezzel jelentkezett idén, ez a tavaszi kislemezéről való. Singer-songwriter / synth kombó, amit egyszerűen imádok. A producer badfocus, aki a 2021-es BUSH-en lépett fel.