Kőváry Zoltán, Szesztay Dávid és Szarvas Árpád kedvenc 2021-es zenéi

2021.12.29. 17:22, srecorder

Miután listába szedtük a legjobb idei lemezeket, magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, megkértünk zenészeket, hogy ők is gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat és albumaikat 2021-ből. Ezúttal a garázsrockos The Trousers-zel az új, hatodik lemezére készülő Kőváry Zoltánt, az év elején az izgalmasan hangszerelt art popos vonalat folytató, második szólólemezével (Iderejtem a ház kulcsát) jelentkező, de a Kiscsillag és a Santa Diver jazztrió soraiból is ismerhető Szesztay Dávid, valamint az EZ Basickel négy év után egy folkos-apokaliptikus lemezzel visszatért indierock-alapember Szarvas Árpád legtöbbet pörgetett zenéiről olvashattok.

SZARVAS ÁRPÁD
(EZ Basic)

A tavalyi évhez hasonlóan idén is főleg háttérzeneként hallgattam a legtöbb újdonságot, és néhány régi ismerős mellett elég sok új felfedezett is került az év végi Best of válogatásomba. A nagybetűs slágerek egy kicsit háttérbe szorultak most, de még így is akadtak szép számmal, illetve idén viszonylag kevés album tudott megfogni teljes egészében, ezek közül mindenképp kiemelném a Jungle, Molly Lewis, Dummy, Jane Weaver, az Iceage vagy a Maston megjelenéseit.

Hozzácsaptam két magyar dalt is a kedvencekhez, egy Samurai Drive/Deva-dalt (Nóvé Soma Middlemist Red melletti projektjeit mindig izgalmasnak találtam), és egy Deep Glaze-szerzeményt az új EP-ről. Mivel egy digitális zeneterjesztőnél dolgozom (Believe), a munkatársaimmal rendszeresen körbeküldözgetjük egymásnak a saját "házi" kedvenceinket is a saját terjesztésű új megjelenések közül, részemről idén ez egy Kurtis Wells-single volt (egy berlini székhelyű amerikai előadó), illetve az angol/török Kit Sebastian duó legújabb megjelenése (őket már több mint két éve követem, mindig volt szerencsém hónapokkal a megjelenés előtt belehallgatni az újdonságaikba, és idén is hozták a megszokott minőséget).

OLYAN VOLT, MINT EGY 4-5 ÉVIG TARTÓ, FOLYAMATOS GUMIPOP-BULI - INTERJÚNK SZARVAS ÁRPÁDDAL

SZESZTAY DÁVID
(Kiscsillag, Santa Diver, Szesztay Dávid)

Villagers: The First Day (a Fever Dreams albumról)

Nagyon tetszik az új lemez hangzásvilága, a hangszerelések, a keverés, de csak pár dal sodort magával úgy igazán. Ez az egyik.

Dresch Quartett: Ünnep (az Árnyékban albumról)

Az elmúlt hetekben újra meghallgattam párszor az Egyenes zene albumot, amit ifjúkoromban sokszor megtettem. Ennek kapcsán kezdtem el ismerkedni az új lemezzel, talán ez a kompozíció fogott meg a leginkább.

Billie Eilish: my future (a Happier Than Ever albumról)

Lili lányom szereti, ezért kezdtem el hallgatni, és örömmel konstatáltam, hogy vannak itt nekem is tetsző dalok. Portré.

Mmamt: Lánydal (a II albumról)

Mikor meghallgattam Peti lemezét, ez a dal eléggé szíven ütött, Háy János szövege és ahogy Peti megírta a dalt akkor abban az élethelyzetben, főként lányos apaként megérintett.

KŐVÁRY ZOLTÁN
(The Trousers)

Albumok:

Ebben az évben furcsa dolgokat is hallgattam, a Spotify éves jelentése szerint sok filmzenét, sőt tőlem szokatlanul jazzes beütésű anyagokat is, olyanokat, mint a Steely Dan vagy Gil Scott-Heron. A pálmát azonban természetesen a hard rock/klasszik rock vonal vitte, és szerencsére idén is megjelent néhány ide sorolható emlékezetes korong. Nagyon vártam a Cheap Trick In Another World című albumát, mivel az előzőt, a We’re All Alrightot rongyosra hallgattam. Ez a mostani nem lett annyira kiemelkedő, de azért nagyon jó dalok vannak rajta.

Billy Gibbons a Hardware-en a legjobb ZZ Top-hagyományokat hozza, sajnos ez valószínűleg Dusty Hill betegsége, majd eltávozta miatt lett szólólemez. Neil Young óriási kedvencem, főleg a '70-es évekbeli lemezei, a mostani, Crazy Horse-szal készített Barn nyilván nem élete legkiemelkedőbb munkája, de nagyon hangulatos felvételeket tartalmaz, mint például a Welcome Back.

A Buckcherry káprázatos indulása után eléggé visszaesett, azóta hullámzó teljesítményt nyújtanak, az idei Hellbound mindenképp a jobbak közül való, Josh Todd hangja még mindig szakít. Nagyon szeretem a thrash metalt is, a tavalyi lehengerlő Testament- és Annihilator-lemezek után idén a Death Angel jött ki egy „live in studio” anyaggal, ritkán hallott dalokkal (The Bastard Tracks), amit – mint mindig – elsősorban Mark Osegueda orgánuma tesz igazán élvezetessé.

Dalok:

Nekem az év dobása a The Hellacopters új kislemeze, a Reap A Hurricane, ha ilyen lesz az egész
jövőre megjelenő album, akkor valódi folytatása lesz a 2008-ban – ezek szerint átmenetileg – lezárult
életműnek.

A Scorpions Peacemakerje nagyon kellemes meglepetés, szerintem az egyik leginkább hozzájuk méltó felvétel a World Wide Live óta, vagyis 35 (!) éve.

A Wolfmother jó ideje ambivalens érzéseket kelt bennem, de Andrew Stockdale továbbra is kiemelkedő énekes és dalszerző; az új lemezen nagyon jó a Michael Schenker Group-osan metálos Mantle vagy a lemezre fel sem kerülő Midnight Train single is.

Az L.A. Guns új lemezéről elég ütős lett a beharangozó Cannonball, akárcsak a The Pretty Reckless idei albumának a címadó dala, a Death by Rock and Roll. A karácsonyhoz pedig a legtökéletesebb zenei élmény bátyámnak, Kőváry Petinek a szólólemeze, a Family, Christmas & Rock and Roll, amiről szintén a címadó számot javaslom az esti forralt borozás mellé.