„Ha már szexuális forradalom, akkor az ilyen legyen” – HOLI kedvenc 2021-es zenéi

2021.12.21. 11:00, srecorder

Miután listába szedtük a legjobb idei lemezeket, magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, megkértünk zenészeket, hogy ők is gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat és albumaikat 2021-ből. Az animátorként Friss Hús-nagydíjas Hegyi Olivér első lemeze az év egyik kellemes meglepetése volt, öngúnnyal, romantikával és EDM-mel kitömött nemrapje óta a magyar hiphop is sokkal izgalmasabb. Nem is volt kérdés, hogy lemeztáskája után az idei playlistjébe is belenézünk.

Lil Nas X: Montero

Sajnos 2021-ben sem a spirituális messiás popikon szállt le közénk, aki végre a zene eszközével nyitja fel az emberiség szemét azzal kapcsolatban, hogy a kizsákmányoló kapitalizmus tarthatatlan, a „sex, drugs, rock 'n roll” eszményképe az első pillanattól kezdve hazugság, vagy hogy a nagyság helyett érdemes inkább a jóságra törekedni. Jött viszont Lil Nas X, egy született celeb, aki pár polgárpukkasztó húzásával akkorát ment, hogy egy időben még nekem is naponta eszembe jutott. Olyan, mintha Amerikában popzenei forradalmat még mindig csak a szexualitás köré tudnának építeni. Az a gyanúm, hogy a megváltás valahol máshol ólálkodik, de ha már szexuális forradalom, akkor az ilyen legyen. Egyébként pedig jók a dalok nagyon, de hát milyenek lennének, válogatott top producerektől rendelték őket dollármilliókért. Meghallgatom. Portré.

Cake Pop, Dylan Brady, Ravenna Golden & Lewis Grant: Black Rum

A hyperpop vonat száguld tovább, ki tudja, még meddig, de azt mondom, száguldjon csak. Dylan Brady új lemeze nem sok pluszt ad a 100gecs-hez képest, de ennél a számnál a catchy vibe mutató talán még jobban kileng. Örülök, hogy abban a korban élhetek, amelyikben ez a kísérletezős, dallamos, giccses, torzítós elektronika az egyik divat.

girl in red: if i could make it go quiet

Mikor először hallottam a Serotonint, nagyon megörültem, hogy lesz megint egy album, amiért annyira fogok tudni rajongani, mint régen azokért a „minden száma király” lemezekért, amiket az osztálykirándulás buszútjain hallgattam a tájat bámulva. A kívánságom nem teljesült, mert a Serotonint kivéve csak 1-2 igazán erős momentuma van, plusz néha bántóan gyerekesek a szövegek, de azért így is sok buszúton hallgattam, és nem volt rossz. Meghallgatom.

MYD: Born A Loser

Gitáros, kedvesen éneklős, fura alter-pop-elektronika annak az Ed Banger Recordsnak a gondozásában, ami megújította a french house-t, és amit annyira szeretek. Abszolút catchy-song riasztás! Meghallgatom.

Beton.Hofi: comic sins

Üdítően tud hatni, mikor a sematikus zeneipari brandek között feltűnik valaki, akinek egészen emberi alakja van. Mondjuk gondol valamit a világról, van lelkiismerete, humora, meg ilyen dolgai. Beton.Hofi egy hiteles csávó, aki a maga módján keresi az igazságot, Istent, és szeretne jobb emberré válni. A nyolcker csupaszív nagydumása, szoció-látnoka (bölcsésze?) ő, és hát flexin' ide vagy oda, neki soha nem engedné meg a jó ízlése, hogy akár csak viccből is leírjon olyasmit, hány milliótól esett el a Covid miatt a nyári fesztiválszezonban. A comic sins tele van tök érzékeny szövegekkel és klassz zenékkel, nekem a MALÉV refrénje volt a kedvencem. Sokkal inkább a könnyed szórakoztatás javára billen a mérleg, mint hogy érzelmileg igazán hatni tudjon rám, de nem is biztos, hogy ez baj, mert ő tényleg elég szórakoztató jelenség. Meghallgatom. Címlapinterjú. Kritika.

6363: Metamatika

Gege eddigi legjobb lemeze minden kétséget kizáróan a Metamatika. A csomó szellemes felvetés és rímpár között még mindig akad benne pusztán a formai bravúrokkal operáló, tét nélküli nagyotmondás, de ezt felírom a „rap” számlájára. Lusta Geri tülekedő basszusfutamai és agyas, de mégis zsigeri csörgői, bongói, cisszergései, és az ezeket megtörő hasremegtető, búgó lábdobok pedig viszik a hátukon az egészet. Határozottan erősíti egymást ez a két krapek. Meghallgatom. Interjú. Kritika.

AKC Kretta: Gyere velem feat. AKC Misi

AKC Misi nem titkolt, egekben szárnyaló önbizalmával kapcsolatban fel-felmerülnek bennem bizonyos kérdések, de ez a szám elég baszó lett, bárkinek is az érdeme legyen ez.

Carson Coma: Pók

Mint olyan sokan mások, én is nagyon szerettem a Pók refrénjét. Egyébként pedig annyira megnézném, milyen lenne, ha ez a zenekar csak úgy mondjuk 20%-kal punkabb, és Giorgio többet énekelne ilyen kiengedett magas hangon, mint a Pókban, vagy egy hangyányival bátrabb szövegeket írnának, de azért így is király kis skacok ezek, és öröm nézni, mennyire jól érzik magukat együtt ebben az egészben. Interjú. Kritika.

Дeva: Witchcraft

Számomra Дeva a legfelemelőbb jelenségek közé tartozik a hazai könnyűzenében. Egy kísérletező kereső, aki a zenélést nem a saját egoizmusának kiterjesztésére használja, hanem hogy eljusson egy magasabb tudati szintre. Eszembe se jut, hogy ő egy „zenész”, „artist”, vagy mi. Egy virágos rétet képzelek el, és nincs olyan érzésem közben, mintha a Story magazint olvasnám. Felemel, és nem pedig lehúz, annak ellenére, hogy számomra ez a zene kicsit túlságosan monoton. Apropó, szívesen meghallgatnék tőle egy tingli-tangli négyakkordos popszámot is. Külföldi barátomat szívesen elvinném egy koncertjére, és büszkén dicsekednék vele. Magyarradar. Címlap.

Denevér: Best Time

Keserédes, melankolikus, dallamos poszt-punk a legprémiumabb hétvégi sétákhoz. Ez volt az idei kedvenc magyar (vagyis csepeli-chilei) számom, repeaten tudtam hallgatni, és nagyon örültem, hogy végre van egy torzítós gitáros szám, amibe megint bele tudok zúgni picit. Nosztalgikus is, és nagyon kíváncsi vagyok, milyen lenne igazi dobbal, de nem szorul rá, hogy nekiálljak belekötni.