Hedonizmus és kiábrándulás egymást gerjeszti. HOLDUDVAR: STEVE JOXLER (lemezkritika)

A HOLDUDVAR első igazi albuma komoly és vicces, legjobb pillanataiban egyszerre mindkettő. Ez a kritika először a Recorder magazin 103. számában jelent meg.

A HOLDUDVAR 2019-es mixtape-je (ATM) akár legendás is lehetne; az akkori tagok közül Dzsúdló, Lil Frakk és D.Koms megkerülhetetlenek lettek a magyar zenében. Az első album egészen más és másért jó. A hiphop régebbi és újabb műfajaiból, az elektronikus zenéből (garage, house, akár szintifunk) merítő, erős alapok fölött adogatják egymásnak a mikrofont a rapperek (MAJRÉ most énekel). Vannak komoly és vicces részek, a legjobb pillanatokban pedig ezek összeérnek („figyelj, hogy csak a fehérre lépjél / ha már a piroson futsz át”). A lendület visz az egyik számtól a másikig, az MC-k sem engednek pihenést, és így a változatos zenei és szöveges megközelítésekből kirajzolódik az összkép.

A téma, éles megfigyelésekkel és megélt általánosításokkal megtámasztva: „a budapesti húszas és kora harmincas generáció útkeresőinek kiábrándultsága és hedonizmusa” – és az, ahogy ezek egymást gerjesztik. Ez maga Steve Joxler, aki Peety kutyájából lett „egy absztrakt érzés” szimbóluma. Belsős poén, de minket is beengednek a körbe, és jó ott lenni.

Előadó: HOLDUDVAR

Cím: STEVE JOXLER

Kiadó: Gold Record

Megjelenés: 2023. április 10.

Műfaj: hiphop

Kulcsdal: Steve Joxler

8,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.