Összegeztük a legjobb 2021-es külföldi és magyar lemezeket, valamint a filmeket és a sorozatokat is, most pedig folytatjuk a recorderes hagyományt, miszerint a magazin szerzői is bemutatják kedvenc dalaikat az elmúlt évből. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös, 2016-os, 2017-es, 2019-es és 2020-as felvonás után szerzőink ABC-sorrendje szerint következzenek a 2021-es kedvencek, amelyek rögtön meg is hallgathatók playlistben, rövid kommentárokkal. A mai dj Rónai András. (A nyitóképen Poison Anna.)
A 2021-es személyes kedvenc dallisták sorát Frank Olivér nyitotta meg, utána Huszár András, Lékó Tamás és Onozó Róbert következett.
EZEK VOLTAK 2021 LEGJOBB MAGYAR LEMEZEI A RECORDER SZERINT
Hát ez is jó hosszú lett, amire az az egyetlen mentségem, hogy egy kb. 3-4 év hosszúságú időszakból, vagyis 2021-ből válogattam. (Régen volt olyan, hogy mondjuk egy ötéves számot meghallgatsz, és az "időutazás". Most a 2021 tavaszát felidéző zenékkel is így vagyok.)
Tony Allen: Stumbling Down feat. Sampa The Great
A Tony Allen-cikkre való felkészülést élveztem a legjobban 2021-ben: két hétig majdnem kizárólag az ő lemezeit hallgattam, és nagyon jó volt. ("És még fizetnek is érte!") Ez a posztumusz album mintha nem kapta volna meg a nemzetközi sajtóban az őt megillető figyelmet (bezzeg a Recorderen!), talán mert sokan látatlanban besorolták a "híres öregember fiatalos dolgokat próbál csinálni" kategóriába, holott szó sincs ilyesmiről.
Tirzah: Tectonic
A hosszú-hosszú bevezetés csak terelés, valójában ez egy annyira szexi szám, hogy ilyet nagyon ritkán hallani, nemcsak 2021-ben, hanem általában.
Poison Anna: Comin For Ya
Értem én azt, hogy Poison Anna még kicsit túl kísérletező ahhoz, hogy alt. díva hipsztersztár legyen, de ebbe a számba azért egy igazságosabb világban sokkal többeknek kellett volna belezúgnia. (Ő van a fenti képen.)
Herbert: Might As Well Be Magical feat. Allie Armstrong
Avagy hogyan tanultam meg abbahagyni az aggódást, hogy tényleg jó-e ez, vagy csak én akartam nagyon, hogy jó legyen, és szerettem meg a Herbert-lemezt.
Lotic: Always You
Loticot indulásakor, DJ-ként nagyon szerettem, de a saját zenéit nem igazán. A 2021-es lemez is sok nekem egyben, de például ez a szerelmes szám magában tökéletes.
Mmamt: Okos, hülye
A kritikák közül pedig ezt szerettem a legjobban megírni. A kedvenc dalszövegem 2021-ben, versenyben ugyaninnen a Rókával és a Lánydallal.
Lambchop: Drop C
Akkor azért megijedtem, amikor kiderült, hogy a következő Lambchop-lemezen musicalslágerek lesznek, pedig ha valakiben lehet bízni, az Kurt Wagner.
Pátkai Rozina: Mindig mindent
Vannak lemezek, amikről elsőre tudod, hogy idővel még jobbak lesznek. Erről speciel nem tudtam, talán azért, mert egyes számok olyan kellemesnek tűnnek, pedig valójában azok is ravaszak. Aztán amikor kedvenc számot akartam választani róla, rájöttem, hogy ez a vártnál jóval nehezebb feladat.
Vince Staples: Law Of Averages
Majdnem azt írtam ide, hogy beletelt jó néhány hallgatásba, mire megfejtettem ezt a számot, de aztán bevallottam magamnak, hogy valójában még mindig nem vagyok biztos abban, hogy mi ez egyáltalán.
Otagh Band: Ondor Bondor
Tipp a zenészeknek, akik szeretnének a jövőben felkerülni a listámra: ha ilyen nyúlós zongorát tesznek a számukba, akkor azzal önmagában 30%-kal növelik az esélyüket.
VENI: Szeretőm e táncba
2021-ben a magyar mezőnyben Szász Veronika énekelt a legkifejezőbben. A minimalista kíséret is milyen jól illik hozzá.
dumama + kechou: for madala (feat. nobuhle ashanti + odwa bongo)
Bizonyára mindenki ismeri azt a rettentő bosszantó érzést, amikor pont az éves listájának a lezárása után találkozik egy annyira jó lemezzel, amit mindenképpen felvett volna a listájára, még a top 5-be is bekerült volna, de már késő, a következő évire meg nem teheti fel ugyebár, meg kell várni az évtized végét ÁÁÁÁ. Ugye milyen rémes?!?! Szóval ez itt a "legjobb 2020-as lemez, amit 2021-ben hallottam" kategória, amivel könnyítek a lelkemen, és ti sem maradtok ki ebből a csodából.
Made Kuti: Your Enemy
Én mondjuk mindig inkább seunos voltam, szóval a Legacy+ című apa-fia duplalemezből (ami egyben fiú-unoka duplalemez is) Femi Kuti része hidegen hagyott - viszont Made Kuti része hosszú ideje a legszuperebb dolog, ami az afrobeatben történt.
BLK JKS: Harare
Küzdöttem azért, hogy megszeressem a BLK JKS-lemezt, de nem sikerült - viszont ez a szám róla instant kedvenc volt.
River Flows Reverse: Final Run
Talán a legcukibb dolog, amit 2021-ben interjún hallottam: a Psychedelic Source Records-osok őszintén csodálkoznak, hogy miért fizet valaki a zenéjükért, amikor ingyen is meghallgatható?!?! Hát pl. én ezért a szépséges, finoman dubos beütésű psych-folk lemezért fizettem.
Barkóczi Noémi: Annyi vér
Általában nem emlékszem, hol hallottam először egy zenét (a legtöbbet ott, ahol éppen most is ülök és ezt írom, nem valami izgi), de ez nagyon erősen megvan: egy csomagautomata felé sétáltam a kutyával, amikor elindítottam, és akkor bumm, "Annyi vér lefolyt már a combomon / Ma hirtelen mégis ezt hiányolom".
Abáse: Ela feat. Jesuton
A legkevésbé reprezentatív szám a lemezről, de mélységes szomorúságával ez még a többinél is jobban betalált.
The Body and BIG|BRAVE: Oh Sinner
Eleinte nem is akartam meghallgatni ezt a lemezt, mert mindenhol azt olvastam, hogy ezek a folkfeldolgozások jóval kevésbé súlyosak, mint amire számíthatnánk az előadók neve alapján. Vagy hogy igen, de nem úgy. Hát nagyon botor dolog lett volna kihagyni.
Richard Dawson & Circle: Silphium
A legjobb kritikacím 2021-ben: Richard Dawson and Circle: Henki review – a botanical rock classic. Legalább ötször csak azért meghallgattam a lemezt, hogy eldöntsem, melyik a legjobb szám. Végül a tétovázó, sehonnan sehová tartó középrész miatt lett ez, amit senki nem csinál jobban a Circle-nél. (Aki ezzel egyetért, annak a kedvéért kiadtak 2021-ben egy kazettát, illetve a terjedelmes életműben van még néhány ilyen, mindenekelőtt a világ egyik legjobb lemeze. Plusz: 2021-ben akkor éreztem a legnagyobb honvágyat Finnország után, amikor a Circle kiposztolta, hogy a finn könyvtári hálózat hivatalos blogján hosszú cikk elemzi a lemezt.)
Jü: Cerberus
Ezt a számot (meg az egész lemezt) meghallgattam kb. két tucatszor, és még mindig egy csomó mindenre rá tudok csodálkozni.
Gnod: Town
Mivel rém kedves vagyok, a lemez legviccesebb számát tettem ide be. (Pro tipp a zenészeknek, akik szeretnének a jövőben felkerülni a listámra: adjanak olyan francia címet a lemezüknek, amit értek, mert attól mindig boldog leszek, amikor valamit értek franciául.)
Godflesh: The Cyclic End Dub
A Godflesh "dubverziói" különleges helyet foglalnak el a szívemben (bár valójában ezek még annál is kevésbé dubok, mint amennyire a Godflesh heavy metal). Az újjáalakulás utáni önremixek gyűjteménye nem egy Love And Hate In Dub (minden idők egyik stb.!), de azért vannak rajta ilyen gyöngyszemek, mint ez az egyszerre lebegő és a súlyosnál is súlyosabb szám. (Amúgy ki gondolta, hogy még mindig léteznek csak japán kiadású CD-ken található bónusz számok?)
Leon Duncan: Nintendo Dub
Mostanában kicsit belefáradtam a fura elektronikába; a kenyai Leon Duncan lemeze volt az egyik üdítő kivétel. Ez talán a legnormálisabb szám rajta.
Madteo: Know Fun
De most tényleg, mennyire funky már ez!
Blawan: Gosk
Még egy szám, amiről azt hinnéd, hogy hú meg ejha, de valójában csupa móka és kacagás az egész.
DJ Lycox: Rapaz Sinistro
A Principe kiadó minden megjelenését meghallgatom, mert ezzel a ritmusvilággal rosszat nem lehet csinálni; és van, amikor annyira betalál, mint DJ Lycox poliritmusai.
Muqata'a: Dirasat 'Ulya
"Jaj, a Bandcamp Fridayről majdnem megfeledkeztem!" - hasított belém pénteken éjfélkor, és gyorsan szaladtam vásárolni. Igen ám, de a bank letiltotta a kártyámat. Másnap felhívtam őket, mondták, hogy ezen az oldalon gyakoriak a gyanús tranzakciók. Nahát, a tolvajok a Bandcampen támogatják a művészeket, van remény - gondoltam, de hála a közösségi médiának, megtudtam, hogy valójában arról van szó, hogy ha megszerzik egy kártya adatait, akkor előbb kisebb összegű vásárlásokkal próbálják ki, hogy menni fog-e. Mondjuk utólag belegondolva a bank helyében nekem is gyanús lett volna, ha valaki péntek éjszaka egy Kamil Manqus كَامِل مَنْقوص nevű dolgot akar megvásárolni Budapestről. (Amikor feloldották a kártyám tiltását, megvettem azért.)
Laurine Frost: Imperium
A maga nagyon visszafogott módján tkp. ez a technós szám ezen a lemezen.
Maurice Louca: El-fazza'ah (The Slip and Slide)
Kicsit haragudtam Maurica Loucára, hogy az elektronikát nagyzenekarra cserélte, de ezzel a mogorva és/vagy abszurd zörgések-nyikorgások és finoman sodró folkos részek között mozgó lemezzel igazolta, hogy joga van dönteni a saját művészi sorsáról.
The Body: A Lament
Ezzel kellett volna kezdeni, hahaha! Ha egyetlen egy kedvenc pillanatot volna szabad csak mondanom 2021 zenéjéből, akkor az az lenne, ami 1:40-től történik.
+20 perc bónusz, ami nincs a Spotify-on:
Mainliner: Blasphemy Hunter
Hogy miért szeretem ezt a lemezt, azt már megírtam, itt elmesélem, hogy miután sok-sok pénzt fizettem neki, az autószerelő búcsúképpen megjegyezte, hogy látja, én is szeretem a jó zenét. Először azon gondolkodtam el, hogy vajon a zárolási képernyőn látható kis Bandcamp-lejátszóról leste-e le, hogy Mainlinert hallgattam, aztán azon, hogy mekkora az esélye annak, hogy egy Mainliner-rajongó autószerelővel hozott össze a sors. Aztán kiderült, hogy csak a drága fejhallgatómra utalt.
RÓNAI ANDRÁS KEDVENC 2015-ÖS DALAI ITT HALLHATÓK.
