"Amikor hozzám érsz, kilépek a testemből." Tirzah: Colourgrade (lemezkritika)

Tirzah Devotion című, 2018-as albuma bizonyos körökben instant klasszikus volt; kábé minimál-DIY-R&B-ként írható le, amivel csak a lényeget nem fogjuk meg. Három évvel később nagyjából ugyanonnan folytatja. Működik-e még a varászlat? Ez a kritika először a Recorder magazin 89. számában jelent meg.

A Devotion, ezt tanúsíthatom, akárhányszor újrahallgatható darab. Tirzah intim, tökéletlenségeit bátran vállaló, ám a „magának, magáról dalolászik” érzet mögött komoly popérzékenységet is rejtő énekét a Micachuval készített izgalmas, minimalista-repetitív, a kísérleti zenéből és a hiphopból is merítő alapok emelték meg.

Az elemek nagyjából most is ezek, de Tirzah éneke még jobban a nyers közvetlenségre épül (torokköszörülés is hallható), az alap pedig még kísérletezőbb, olykor a végletekig redukált, többször egész sötét, nyomott. De belefér a lemezbe a Tectonic is, ami az egyik legerotikusabb dal, amit hallottam, pont azért, mert egészen másként az, mint ahogy azt megszoktuk. De vannak szövegek arról is, milyen az élet (és a szerelem) két kisgyerekkel. Egy-két számban kicsit túl sok és/vagy túl kevés, de legtöbbször továbbra is úgy varázsol el, mint semmi más. 

Előadó: Tirzah

Cím: Colourgrade

Kiadó: Domino

Megjelenés: 2021. október 1.

Műfaj: kísérleti pop

Kulcsdal: Tectonic

8/10

Rónai András