Laurine Frost NIMFA című lemeze a tavalyi nagyszerű LENA folytatása, de ugyanazokból az eszközökből (elektronika, dub, jazz) mást hoz ki. Ez a kritika először a Recorder magazin 84. számában jelent meg.
A NIMFA a tavalyi LENA folytatása, ugyanúgy kísérleti elektronikából, jazzből, dubból táplálkozó, műfajtalanul egyedi hangú zene, ami álomszerűen megragadhatatlan hangulatokat fest; úgy hat organikusnak, hogy érződik, minden pillanata precízen kidolgozott.
A LENA egy nihilista férfi és egy kislány álombeli találkozásáról szólt (az Egy nevetséges ember álma című Dosztojevszkij-elbeszélés a kiindulópont). A lány a NIMFA-n már fiatal nő, az ő „ártatlanságát és magányát” festik meg a „tájképszerű” számok Laurine Frost szerint, és ez egyszerre megfoghatatlan és érzékletes leírás – csakúgy, mint a zene, ami olykor ambientesen elomlik, máskor játékos; itt fojtott majdnem-tánczenévé sűrűsödik, ott űrbéli kortárszenévé komolyodik. Ugyanolyan eszközökkel egyszerre hasonló, mégis nagyon más – kevésbé súlyos, légiesebb.
Előadó: Laurine Frost
Cím: NIMFA
Kiadó: LYKA
Megjelenés: 2021. május 5.
Műfaj: kísérleti
Kulcsdal: Noble Rust
8/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.