Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es és 2015-ös sorozat után kezdődik a 2016-os daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – Németh Róbert után Rónai András a mai második dj (nyitóképen a 18+).
2016-OS RECORDER-BULI JANUÁR 7-ÉN LESZ A BEAT ON THE BRATBEN!
A 2016-os személyes kedvenc dallisták sorát Biczó Andrea nyitotta, aztán Blaskó Zsófia, Csada Gergely, Elekes Roland, Forrai Krisztián, Kálmán Attila, Kollár Bálint, Komróczki Diána, Lékó Tamás, Mihályi Dávid, Mika László és Németh Róbert volt a dj.
A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTE RÓNAI ANDRÁSNAK A - KEDVENC 2016-OS ALBUMAI.
Először ilyen „világ” valamik, aztán slágerek énekesnőkkel, aztán mindenféle hiphop, amiből átmegyünk érdekes elektronikába, gitározásba, végül finom-fura csörömpölésekbe. Majd még bónusz négy szám, boldogsággal és AutoTune-ragaccsal.
a playlist Google Playen is hallgatható, itt
Melt Yourself Down: Dot To Dot
Alapszabály, hogy egy csodálatos basszussal kezdődő lemez nem lehet rossz. Hátha igaz ez az évösszegző összeállításokra is. (Amúgy ez az örök kedvencem lemeznyitó odaverő basszusból.)
DJ Marfox: 2685
A poliritmikus karneváli technóban biztos, de tán az egész zenetörténelemben ez a legjobban megtekert fuvolaminta.
Acid Arab: Sayarat 303
A zene magáért beszél (elején több az Arab, a végén az Acid), viszont a 303 kapcsán elmondanám, hogy az év legszebb zenésznekrológja az volt, amit Joe Muggs írt a Phuture-tag DJ Spank-Spank halálára; a cikk egyben szerelmi vallomás a 303-hoz, az elektronikus zenéhez, meg általában a zenéhez.
Mark Ernestus' Ndagga Rhythm Force: Walo Walo
De gyönyörű terek vannak ebben a számban, úristen. Meg a többi is. Éljen a Berlin-Szenegál tengely!
Tinashe: Touch Pass
A másik kedvenc basszusom az évből, már ha ez a csúszós morgás egyáltalán még az. Ki gondolná, hogy egy melankolikus zongorázás illeszkedik rá? És hogy Tinashe hozzáadásával egy szexi dalt lehet csinálni mindebből?
Jenny Hval: Conceptual Romance
Az "It's you and I" sor olyan, amilyenre azóta törekedtek az énekesek, mióta vannak szerelmes dalok; közben a körítés meg konceptuális románc. A legszebb bizonyíték arra, hogy e két dolog nem feltétlenül ellensége egymásnak.
Rihanna: Needed Me
Sose gondoltam, hogy Rihanna nagy énekesnő (nem ettől jó, hanem mástól), és az ANTI- nagy részén rossz irányban próbálja ezt bizonygatni, de ebben a sokszor újrahallgatható számban tényleg az.
18+: Wet Blunt
Ebbe a lemezbe zúgtam bele legjobban idén; kicsit félek belegondolni, mit árul el ez rólam, úgyhogy hallga csak.
D.R.A.M. feat. Lil Yachty: Broccoli
Ez már a második olyan szám, amit nagyon szeretek és a brokkoliról szól! A másikban is király a basszus, de a napfényes, fülig érő vigyorú idiotizmus hiányzik belőle.
Rae Sremmurd feat. Gucci Mane: Black Beatles
Felejtsük el a mémet, és hallgassuk csak meg ezt a csodálatos dalt; az alap annyira légies, majd' elszáll (kivéve a mélyek); a két srác (+ nagy öreg) meg úgy csinál belőle bombaslágert, hogy meghagyja a lebegést, nem rántja vissza a földre. Mike Will Made It ("napjaink George Martinja" :)) egyik mestermunkája ez az évből, a másik a talán még valószerűtlenebbül sláger Formation ugyebár.
Babyfather feat. Arca: Meditation
Nyugtató szívdobogás-alap művonósokkal, de teli megszakításokkal és rejtett feszültséggel; és Dean Blunt antirapje. Korábban nem éreztem át Dean Blunt (és a Hype Williams) nagyszerűségét, de az idei lemezzel teljesen megvett.
Rome Fortune: Blicka Blicka
Nyilvánvalóan sok az indulat Rome Fortune-ban, de ahogy fel-le megy, az több mint ennek kifejezése; de még nem dallam. Ki gondolta volna, hogy az ének-rap fúzióban még mennyi kiaknázatlan lehetőség van?
Vince Staples feat. Kilo Kish: Loco
Vince Staples még mindig a legeslegjobbak között van. Az idei EP is tele van gyöngyszemmel, ez az idegesen pattogó-csúszkáló, a refrénben egyenesen cincogó csak az egyik kedvencem. És: Kilo Kish-t mikor fedezi fel a világ?
Danny Brown: When It Rain
Csak akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzott, amikor visszatért.
Lorenzo Senni: Rave Voyeur
Érzelmes trance, de csak majdnem az, de egyáltalán nem az. Mindhárom egyszerre, pont ezért jó. (Pointilista trance: a legjobb műfaji önmeghatározás az utóbbi években.)
Kablam: Nu Metall
Ipari csapkodás, röfögésre hajazó ritmikus zaj, kórusminta: mi van ebben, ami nem szeretnivaló?
Shit And Shine: Jackson Warrior
A nagyon mocskos gitárhangzások szerelmeseként különös örömmel tölt el ez a szám: mintha szó szerint tapadós-nyúlós mocsokba ragadt volna szegény riff, de annyira, hogy hiába gyűjt újra meg újra erőt, hogy kimásszon, nem bír.
Gustave Tiger: She Waxed Lachrymose
"Volt a popzenének egy nagyon szép korszaka, amikor minden menő zenekar csinált legalább egy dub(-szerű) dalt, ezt a hagyományt próbáltuk itt felidézni" - írta a Gustave Tiger a Facebookon, a szívemből szólva.
Meridian Brothers: Canción De Invierno
Ez csalás, mert újrakiadás, de egyrészt tegye fel a kezét, akinek megvan a 2006-os kiadású El Advenimiento del Castillo Mujer, másrészt valahogy meg kellett idéznem 2016 egyik legcsodálatosabb koncertjét a kettő közül (a Budapest Ritmón). A másik Richard Dawson volt.
Eli Keszler: The Immense Endless Belt Of Faces
Ilyen muzikális, egyben a véletlenszerű csörömpöléstől egyetlen hajszállal elválasztott dobolást még nem hallottam, ráadásul pompás szép-nyugtalanító ambientbe ágyazva.
+
Ami nincs a Spotify-on (jut eszembe: ugye 2017-ben már tényleg senki nem fogja mondani, hogy fent van ott a "világ összes" zenéje?!)
Ricsárdgír: Mindenki boldog
A Ricsárdgírt mintha még mindig sokan vicczenekarnak tartanák, mert vesztükre túl jó szövegeket írnak. De sokkal többek ennél, így például a lemez utolsó előtti számában egyszer csak megszólal egy olyan betonkemény breakbeat, ami elbír mindent a Casiótól a fúvósokon át a kortárs hiphopból / mainstreamből ismert lepitchelésekig. De a Dark Side Of The Moonról lehetne még itt minimum két-három másik szám (mint ahogy a többi magyar lemezről is).
Új Bála: Tennis
A mocskos, zajos, ritmikailag megunhatatlanul trükkös két idei Új Bála-kazetta közül az első is nagy kedvencem volt, a második meg tán még jobb, legalábbis savasabb. Az első szám második másodpercénél tudtam, hogy imádni fogom, pedig akkor még nem is hallottam azt a kürtöt (nem az), ami fél perc után tutul bele.
Gucci Mane x Future: Kinda Dope
Ebben a gyorsan feldobott mixtape-számban az érdekel, amit Future csinál 1.45-től: a sorok elejét úgy ének-rappeli, mintha AutoTune-ragaccsal lenne tele a szája, aztán az utolsó szótagra hirtelen kitisztul. Szerintem ez nagyobb művészet, mint nagyon gyorsan két sorban ötvenhárom rímet lenyomni.
Bitchin Bajas & Bonnie Prince Billy: Despair Is Criminal
Ezt a pompás lemezt (Epic Jammers and Fortunate Little Ditties) mintha titkolni akarná a Drag City. Pedig jobb hely lenne a világ, ha sokan megismernék, már csak azért is, mert ilyen nincs még egy: szétcsúszó-csingilingiző Americana-drone-ra Bonnie Prince Billy fortune cookie szövegeket danol az ő világfájdalmas hangján, és ez mégsem vicc (de nem is nemvicc). A legjobb szám, a kattogó-billegő Your Heart Is Pure... például nincs fent sehol. Azért ez az elomlóan szép dal is jó lesz lezárásnak.
RÓNAI ANDRÁS KEDVENC 2015-ÖS DALAI ITT HALLHATÓK.
